Örültünk, amikor felvett

Bennünket az öreg korvett…

Egykor török, meg tatár…

Egye fene!

Ossza már!

——

Recsegnek az eresztékek…

Egykor zöldellő vidékek…

Tajték a hullámfalon,

Többé nem kell

A talon.

——-

Láttunk kopár hullámhegyet;

Hitelből vettük a jegyet -

Kölcsön-halál,

Takaros…

Egye fene – passz piros!

——–

Vérvörös a felleg orma,

Kettéhasadt a vitorla,

Hallgatagon

Kimúlni..

Egye fene – tök ulti!

——-

Habos szemfedő elterül,

Árboc csúcsa vízbe merül,

A víz színén

Színes cetli,

Elbukott a piros betli.

A Dal sose kitüntetés,

Nem öltönyös eszme,

Akkor is visszhangra talál,

Ha nincs kinevezve.

——

Tudják galaxisok,

Csillagködök:

A szív örök,

A Dal örök,

A Szerelem örök.

——-

A Dal sose halott törvény,

Nem parlament hozza,

Az adómentes örömöt

Építi, fokozza.

——-

Míg az idő rohan és

A kerek ég pörög;

A szív örök,

A Dal örök,

A Szerelem örök.

——-

A Dal sose puszta profit,

Nem a tőke szerzi,

Sőt, a hideg, rossz számítást

Mindig lefegyverzi.

SZÁZNEGYVENHETEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Helmut Schellenberg megütközve meredt rá.

-    Ikertestvére lehetett?
-    Nem. Nem az ikertestvére volt – vigyorgott Ed Philips. – egyiküknek sem volt ikertestvére. Ők maguk voltak.

Erre Karennek is le kellett ülnie.

Schellenberg megpróbálta összeszedni magát.

-    Rendben van, Ed – kezdte körülményesen. – Azt akarod mondani, hogy ezeknek a fickóknak két életük volt?

Ed Philips néhány pillanatig gondolkodott a válaszon.

Tizedik rész

A mindezt kísérő szabadság-demagógia egyre kevesebb embert téveszt meg. A kelet-európai létező szocializmusok lebontása átmenetileg növelte ugyan a liberális elvekben vakon bízó emberek számát, de azóta már évtizedek teltek el, a kiábrándulás egyre mélyebb.

A világot uraló (vagy uralni vágyó, hiszen ez korántsem egyértelmű) gazdasági rendszerek szeretik önmagukat valamiféle szükségszerű struktúrának láttatni; azaz a jelenlegi világhelyzetet a bőszen tagadott Isten helyett valamiféle materiális végzet által eleve elrendelt és kikerülhetetlen, valamint meghaladhatatlan szituációnak feltüntetni.

Aláaknáztattam a tatár lovasság várható gyülekezési helyeit a folyó mindkét partján, valamint a hídfő megközelítési pontjait, és magát a két hídfő területét. Mindenütt rézsútos alagutakat akartam fúratni, de a legtöbb helyen erről le kellett tennem, főleg az idő hiánya miatt. Meg amiatt is, mert a hídfő megközelítési útjai esetében attól is félnünk kellett, hogy ezek már a hídelemeket szállító nehéz szekerek alatt is beomlanának, ha túlságosan meglazítanánk a talajt.

Férfinak teremtettél, Istenem,

Ha akartad,

Ha nem,

Azzá lettem;

S bár a szolgaság térdel, és makog,

Én előtted is

Állva maradok.

——–

Nagy feladatot adtál, Istenem,

S ha akarod,

Ha nem,

Dolgom teszem;

Csak pillanat a fényes Létezés,

De tudom már,

Hogy nincs

Elrendelés.

——-

Te teremtettél szörnyet, Istenem,

S ha akarod,

Ha nem;

Vérét veszem.

Bár tűzokádó, roppant teste van,

Én mégis

Le fogom győzni,

Uram.

Naszreddin Hodzsa a keleti mesék híres hőse, törökök és perzsák is a sajátjuknak tekintik, Kínában pedig éppenséggel ujgur népi hősnek tartják. Emlékére évről évre fesztiválokat rendeznek ma is.

A híres kópé és mesehős valószínűleg perzsa lehetett, és talán a XIII. században élt.

Történt egyszer, hogy remek öszvért vett valami vásáron. Mindössze öt ezüstöt fizetett az állatért, és boldogan indult hazafelé.

A sivatagban azonban rettenetes viharba keveredett.

SZÁZNEGYVENHATODIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Percekig csend volt. Most Karen is csodálkozott, Helmutnak meg egyenesen fennakadt a szeme. Ed Philips most már érezhetően azt latolgatta, mennyit mondhat még el.

Karen gyanút fogott. A látszólag kedélyes mese mögött talán valami olyasmi rejlik, ami befolyásolhatja a mostani helyzetüket? Ami nagyon befolyásolhatja?

A szőke nő magában bólintott. Kell, hogy legyen mögötte valami. A felismerés hirtelen nyilallt belé, össze is rezzent tőle.

Kilencedik rész

A szerelmet (burkoltan) tagadó „tudományos” elgondolások egyik típusa a szerelmet valamiféle groteszk „történetiség” kényszerzubbonyába próbálja kényszeríteni. Már beszéltem egy ilyenről, de a fentebb idézett teória nem az egyetlen. Ha a tudomány képes volna elhitetni velünk, hogy a szerelem a történelem egy meghatározott korszakának terméke, nemcsak saját elméleti fogalmait kényszeríthetné fölébe, le is rombolhatná a tudatunkban a szerelem mítoszát.

Dermesztő, közönyös fagyot

Hozott ránk a Tél,

Rajtunk – régi adósain -

Erőt venni vél.

—–

Míg tengelyén a fáradt Föld

Fásultan forog,

Fagyos magyar januárban

A Tél vigyorog.

——-

Tartozunk ezer halállal,

Az Idő szalad,

És már régen nem érdekel,

Mennyi a kamat.

—–

Vigyorog a mihaszna Tél,

Villan fogsora,

Azt képzeli, innen nem fog

Elmenni soha.

——

Ezer halál. Téli szelek

Lelkünk perelik,

De hiába. Egynél többre

Nekünk nem telik.

A magyarok és horvátok felháborodtak a vasvári békekötésen. Egyetértek velük, magam is arcpirítónak, kétszínű, gyáva és erkölcstelen lépésnek tartom, erről már annak idején Hohenlohe altábornaggyal is beszélgettünk. Az pedig, hogy ehhez a nevetséges békéhez megszerezték a császár megerősítését is, csak Lipótnak a trónra való alkalmatlanságát bizonyítja. Amúgy is papnak nevelték a rendkívül csúf, csenevész, hitvány és féltékeny természetű uralkodót, most pedig különféle tehetségtelen csoportok koronás bábfigurája lett.

Tél derekán a  világot selymes hó fedi éppen;

Dörmög a ködtakaró, reszket a tétova ég.

———

Zsémbel az északi szél a mogorván néma világgal;

Rémült vén telihold hallgat az ég tetején.

——–

Bősz, hideg éjszaka jön csikorogva a szürke világra;

Dermedt csillagokon reszket a távoli fény.

——-

Nem aranyozza be más számunkra a téli világot,

Mint tűz sánca mögé rejtőző szerelem.

——

Tél derekán a szobába szorulnak a titkok, a vágyak;

Tél rossz, prűd fagya kint, bent meg a szent szerelem.

Haldoklik az öreg székely valamikor a XIX. század elején. Csendesen veszi körül a népes család. A nótárius jegyez.

Az öreg székely gondolkodik. A javai zöméről már rendelkezett. Mi maradt még hátra? Megvan!

-    Az ökröm, ami a múlt télen elveszett a havason!

Nagyot sóhajt az öreg. Aztán hivatalosra vált, és újra diktálni kezd:

-    A havason elveszett ökröm az eklézsiát illeti, ne mondja senki, hogy őket nem támogatom.

Így bevégezve, újra sóhajt egyet.

Éles szél,

Hideg szél,

Januári szél.

—–

A felhő azt suttogja:

Megjön veled a tél.

—-

Hideg szél,

Téli szél,

Januári szél.

——-

A felzaklatott képzelet

Havat látni vél.

——

Hideg szél,

Téli szél,

Januári szél.

——-

Fenyegetőn gyülekezik

Felettünk

A tél.

——

Téli szél,

Hideg szél,

Januári szél.

——

Havas úton

Kis batyuval

Remény mendegél.

——

Téli szél,

Hideg szél,

Januári szél.

——-

Mindenfelől

Jeges hangon

Fenyeget a tél.

SZÁZNEGYVENÖTÖDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Helmut Schellenberg tátott szájjal hallgatta.

Karennek eszébe jutott valami:

-         A földi nyomortévékből ki vannak tiltva a veszélyes áltudományok – jegyezte meg.

Schellenberg ettől is meghökkent:

-         Veszélyes áltudományok? Mi az, hogy veszélyes áltudomány? Ha áltudomány, mitől veszélyes?

Ed Philips tekintetében is érdeklődés villant:

-         Ez engem is érdekelne.

Nyolcadik rész

A szerelem azon emberi jelenségek közé tartozik, amelyekkel hatalom, pénz, gazdaság és ideológia nehezen boldogul. Sőt, a szerelem a legfontosabb ilyen jelenség. Más, mélyebb, emberibb törvényei vannak, mint ezeknek; a szerelem árnyékában mindenféle hatalmi vagy gazdasági intézmény törékenynek, talminak, tökéletlennek és nevetségesnek tűnik. Ha az arányok körül próbálkoznak – azaz megpróbálják a szerelmet a hatalom, gazdaság, közigazgatás vagy a jog függvényének nyilvánítani, és azok alá rendelni – szánalmas fiaskóra számíthatnak.

Tegnap

Szabtak, vágtak, varrtak;

Kimetszettek

Hátamból egy darabot,

Most meg újra

Itt vagyok.

——–

Bő fél évig növekedett,

Feketedett,

Öregedett

Egy dudor,

Más néven őt úgy becézték:

Jó indulatú

Tumor.

—–

Tavasszal lett,

Nyáron nyaralt,

Ősszel őszült,

Viszketett;

Folyton csak nőtt,

Amíg végre

Tegnap délben

Odalett.

——-

Egészségügy vizsgálgatta,

Szurkálgatta,

Tapogatta,

Kivégzését halogatta

Sokáig;

Áprilistól szeptemberig,

Szeptembertől

Újév

Januárjáig.

Zrínyi gróf azt is elmondta, hogy vett a Murán egy rissz-rossz malomhajót, éppen olyan, amilyet kértem. Holnap megnézhetem.
A hajómalom kedvemre való volt.
Érdekes, hogy Magyarország nagy folyóin – a Dunán és a Tiszán – elvétve is alig akad hajómalom, de a kisebb folyóvizeken annál több van belőlük. Ennek az lehet az oka, hogy a magyarországi vízimolnárok pénzhiány, vagy az állandósult harcoktól való félelem miatt nem tudnak, vagy nem mernek igazán nagy hajókat vásárolni vagy építtetni, amilyenek a nagyobb folyamokra kellenének.

Ha dallamot dúdol a szél,

Megint remény fakad,

És elpirul a szürke ég,

A mindig hallgatag.

—–

Ha múlt szerelmek énekét

Zengi a vén Idő,

Tán színre lép a semmiből

Az öreg Békítő.

——-

Ha Gyermekem zenéje szól,

Ülök és hallgatok,

S a meghatott Mindenségben

Tán el is olvadok.

——-

Ha itthon kályha duruzsol,

Elönt a nyugalom,

S a szent Béke halk neszeit

Meghitten hallgatom.

——

S ha hallom Kedvesem szavát,

Sóhajt a Végtelen,

S én azt hiszem, hogy némi kis

Élet még jár nekem.

Valamikor a XIV. században nevettek az alábbi történeten:

Egy magyarországi városból két ember zarándokolt el Rómába. Az egyikük gazdag céhmester volt, a másik pedig szegény frissen elözvegyült szőlőmunkás.

Út közben találkoztak, a gazdag céhmester felismerte földijét, igen megörvendezett rajta, hogy nem kell egyedül utaznia, és amerre megfordultak, igaz keresztényi segítőkészséggel kifizette a szegény szőlőmunkás ételét, szállását is, ami a másiknak nagy könnyebbséget jelentett, és nagyon hálás is volt.

Sápadt napfény,

Kemény szél;

Januárban

Szabadságra ment

A Tél.

-----

Méltóságos, szép hitek,

Talán mégsem lesz hideg.

-----

Hideg hajnal,

Fényes ég;

Fájdalmasan integet

A Messzeség.

------

Vén ködös felhő-zárvány,

Csapdában a szivárvány.

-------

 A meleg sál

Kelendő;

Súlyos felleg fölöttünk

A Jövendő.

-----

Békét könnyez ránk az ég,

Ám a tavasz messze még.

-----

Nem tudjuk még,

Hogy mi vár;

Ezért hozott

Röpke tavaszt

Január.

SZÁZNEGYVENNEGYEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karen felfigyelt. Letette a kezéből a poharat, közelebb jött, és leült Eddel szemben.

-         Bizonyítékok? – értetlenkedett Helmut. – Miféle bizonyítékok?

-         Igaz is, – tette hozzá a szőke nő. – arra én is nagyon kíváncsi vagyok, hogy lehet az ilyesmit bizonyítani.

Ed Philips elmosolyodott.

-         Voltaképpen véletlenül sikerült.

-         Véletlenül?

Hetedik rész

A kánonról szólva jó, ha tudatosítjuk: voltaképpen irodalmon és költészeten kívüli szempontokat favorizál. A kánont és a mögötte álló infrastruktúrát fenntartó multinacionális cégek igényei és értékítéletei számos formában kifejeződnek benne.

Olvastam olyan kánonpárti tanulmányt, a létet, az életet, a halált, a szerelmet, és a szeretetet „az élet nagy közhelyeinek” minősíti. Az ember csodálkozik: ha ezek – az emberélet legfontosabb fogalmai – „közhelyek”, aki mi az, ami nem közhely?

Egy vége a száz szónak:

Alig több, mint egy hónap.

——-

Pislog az ég; azt hiszem,

Kenyerem javát eszem.

——

Ködben halvány csillagok;

Ötven felé ballagok.

——

Úgy néz a vén Hold le rám,

Mint cinikus veterán.

——–

Gyertyám egyre égetem

Keresztül az éveken.

——

Ködben fáklya imbolyog,

Ne féljetek, még vagyok.

—–

Globalizáló rokon

Mereng csinált romokon.

—-

Protekciós egyedek

Glóriája nyekereg.

—-

Bakacsin ég szendereg,

Posztmodern nyelve mekeg

—-

Hervad vágott rózsaszál,

Rossz majom politizál.

Witnyédi István, Gaudi András, Zrínyi Péter gróf és mások – bár talán már vacsoráztak – leültek mellénk, és szintén nem kérették magukat. A ház ura ugyan maga is egészséges, jó étvágyú férfiember, de az öccse ezen a téren messze túltesz rajta.
A gróf és én részletesen elmondtuk, mire jutottunk.
- Sikerülhet ez? – kérdezte Witnyédi.
A beszélgetés az aknákra és gyújtóeszközökre terelődött, és kiderült, hogy Zrínyi Péter gróf gyermekkorában nagyon is érdeklődött a rakéták, és mindenféle tüzes szerszámok készítése és alkalmazása iránt.

Meg nem szűnik soha

A gondok ostroma;

Ágyúznak sűrűn,

A fal mégis áll,

Míg alá nem ássa majd

A Halál.

——-

Egykori ifjúságunk

Semmivé lett,

De sebaj,

Hiszen

Helytállás az Élet…

——

Az évek sora száll,

Az idő meg nem áll,

A test, amíg csak bírja,

Jön velünk,

Ha elfárad,

Majd sötétben leszünk.

—–

A lelkesedés

Mindig

Újra éled,

Mert legfőképpen

Helytállás az Élet…

—–

Temérdek az érdek,

A vétek: csalétek;

Nem tisztaság,

Csupán mozgás a lényeg,

Entrópiába

Nem való a Lélek.

Koholt váddal szégyenkező

Makulátlan új esztendő

Hozzánk bátran lép be,

Nem jön erre karácsonykor

Kósza világvége.

—–

Lehet vígan örvendezni,

Lehet pezsgőt töltögetni

Bátran a pohárba,

Aki rongyra issza magát,

Feküdjön a sárba.

—–

Az új évvel

Új egekből

Nem jön égi manna;

A jó gazda szorgalmából

Legyen tele az új évben

A kamra

S a kanna.

—–

Kívánom, hogy az új évben

Legyen elég munka,

Legyen szükség a karunkra,

Az akaratunkra;

Jól megéljen, akinek van

Erős esze,

Válla,

Aki a sült galambra vár,

Felkopik az álla.