Guszti bácsi nyolcvanas évei elején jár. Egész életében kétkezi munkát végzett. Ma is gyakran látni még némelyik építkezésen, a földeken, vagy egy lovaskocsi bakján.

- Nem vagyok csóró! – figyelmezteti újdonsült ismerősét, ha az szemrevételezi a rajta lévő elhanyagolt munkásruhát. – Három házam van!

Ütött-kopott kerékpárján estefelé mindennap elkarikázik a kocsmába. Tájékozott a világ dolgairól, de nincs jó véleménye.

- Ez buggyant világ!

Parázslik vagy lánggal ég?

Van-e szép szó, lesz-e még?

Az emberi szó zenéje

Élni fog,

Vagy tótágast áll majd az Ég?

——-

Parázslik vagy lánggal ég?

Van-e ritmus, lesz-e még?

Zenél majd,

Vagy lesz helyette

Posztmodern szalámivég?

———

Parázslik vagy lánggal ég?

Rend és strófa lesz-e még?

Lesz-e öröm a sorokban,

Vagy semmiért

Mind elég?

——–

Parázslik vagy lánggal ég?

Hit és haza lesz-e még?

Nem jöhet a világvége,

Míg az otthon

Barátságos lángja

Ég.

KILENCVENNYOLCADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karen körülnézett.  A kutter belülről pontosan ugyanolyan volt, mint az, amelyiken annak idején elhurcolták a könnyűcirkálóról a csatahajóra. Lehetett akár ugyanaz is.

Kutter. A legkisebb mesterséges gravitációval rendelkező űrhajótípus. Térugrásra képtelen, a számítógépe és a többi berendezés is roppant ásatagnak számít; ennek ellenére rendkívüól népszerű. Eredetileg minden kutter hadihajó volt, a szövetségi flotta kisegítő hajói voltak, afféle mindenesek.

A szememben az összes szőke nős viccet íbereli az alábbi történet:

Egy harmincas éveiben járó békéscsabai hölgy három részletben összesen huszonnyolc millió forintot adott egy jósnőnek, mert a derék szibilla meggyőzte róla, hogy a pénzen rontás van, megtisztítás céljából egy szent helyre kell vinni. Amit ő önzetlenül vállal.

A pénz persze még mindig a jósnőnél van. A jósnő ismeretlen helyen. A pénz szentelődik. Tisztul (mármint  nyilván mosódik).

A hölgy állítólag szerelmi bánat miatt fordult a jósnőhöz.

Hideg este, hideg  égbolt,

Hideg csillagok,

Entrópia örvényében

Nemlét imbolyog.

——

Odafent a matéria

Hideg, zord ege,

Bennünk s felettünk az Élet

Félénk melege.

——–

Sokat vitatkoznak, hogy

Az Élet mit jelent;

Csupán az az Élet,

Ami Életet teremt.

——-

Halál minden pesszimista

Élet-fóbia;

Ellenben a Csók maga

A Negentrópia.

——-

Manapság fennen grasszál

A mesterkélt halál,

Míg az élet kis pénzből él,

S gyakran sorba áll.

——

Műanyag handabandából

Csak halál terem,

Míg az Élet természetes,

Igaz szerelem.

- Vezessék be az őrizetest! – keményen csattant a tiszt hangja, mire a két fegyőr felállította, és a bírói szoba felé indította a foglyot.

John Phrix nem volt megbilincselve. Nyilván nem tartanak veszélyes bűnözőnek, gondolta, de ez az impresszió már nem jelentett különösebb reménységet, már nem tudott belékapaszkodni, ahogy tette azt három hónappal korábban, kálváriájának kezdetén. Akkoriban még minden ilyesmit pozitív előjelnek értelmezett, és naiv arccal reménykedett, hátha jobbra fordul mégis az ügy, hátha visszakapja szabadságát, talán még a munkáját is.

Mogorva lett az est megint,

Az éj kopár, rideg;

Alattomosan visszatért

A sompolygó hideg.

——–

Tán még a Hold is megfagyott,

Sápadtan szendereg,

Halottra vált az utcakő,

S a járda didereg.

—–

Settenkedik a télutó,

S amíg a fagy dagad,

Nem adja fel; egy kis zavar,

És végleg itt marad.

——-

Settenkedik a Végzet is,

Amíg esélye van,

Ha sodródunk bénán-vakon

Azonnal ránk rohan.

——-

Nem fékezhetjük a telet,

A Végzetet? Talán.

Csak ne üthessen rést soha

Az Akarat falán.

 Leszáll a szürke est,

Mindent szürkére fest;

A szürkeségben elmosódik

Mind, ami kerek,

A világ didereg.

-------

Mint lomha méla test,

Ásít a szürke est;

A lusta ködben

Olvadozva

Megmozdulni

Rest.

--------

Szürke idő pereg,

És eső szemereg;

Meghitt szobában

Bújnak össze

Boldog

Emberek.

-------

A szürke ég alatt

Szürke Idő halad;

De színt nyer

Megszentelve

Minden boldog

Pillanat.

-------

Kívül matéria,

Szürke entrópia;

De belül az Ember

KILENCVENHETEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Befejezte a kávézást, közben újra végiggondolta, amit tenni akart. Kezdett ideges lenni. Az erőszak nem kenyere, a fegyveres kaland meg különösen nem. Amire most készül: mindkettőnek nevezhető. Leginkább attól tartott, hogy ügyefogyottságában követ el valami jóvátehetetlen hibát.

Idegesítette a tapasztalatlansága. A robottal való beszélgetésből megértette, hogy ügyetlenül és ostobán tervezett.

A tragikomikum nem pusztán szomorú és víg elegye. Az rendjén van, hogy tragikum és komikum szimbiózisából keletkezett esztétikai minőség; de felettébb nehéz definiálni – holott rögtön felismerjük, ha szembejön velünk az utcán.

A tragikomikum igazából sokkal bonyolultabb, mint a tragikum vagy a komikum. Részben mindkettőnél életszerűbb, részben életszerűtlenebb.

Mert a tragikomikum mindig a harmónia megbomlásának jele. Ezer arca van.

Lássunk néhány anekdotikus példát:

——–

Ha a szabad akarat, illetve annak tárgya nem egy dimenzióban vannak:

Képzeljük el, hogy valamikor 1730 körül a Székelyföld egyik eldugott falucskájában egész nyáron szakad az eső.

Tél uralja még a jelent,

Február;

Mégis, mégis

Egyszer úgyis

Jön

A Nyár.

——–

Lehet, hogy a jelen íze

Keserű,

Mégis, mégis

Egyszer itt is

Lesz

Derű.

——-

Talán mégis kiderül, hogy

Élni jó,

Tán nemcsak frázisból áll

Az Unió.

——-

Talán a világ mégiscsak

Mendegél,

Nem vagyunk jobbak-rosszabbak

Senkinél.

——–

Talán nem tart örökre

A Zivatar,

Talán mégis túlélheti

A Magyar.

—–

Hogy az Élet

Hogy a Munka

Megérte;

Egyszer mégis

Elmondhatjuk,

Miért ne?

A legelső kocsi utast vett fel, a többi taxi eggyel előrébb hajtott a kocsisorban. Zoltán is előrébb gurult a Passat-tal. Közben az órára nézett.

21 óra 57.

Bőven van még ideje éjfélig. Járókelő – főleg utas – a kevésnél is kevesebb. A borongós téli időben pára ülte meg az ablakokat, és a hatalmas Keleti pályaudvar úgy szunnyadt odakint ködös magányában, mint valami roppant, lusta mesebeli óriás.

2004. január harmadika, szombat volt. Az év első szombatja.

Drága Anikómnak

Köszönet és hála!

Lelke és Szerelme

Lelkem felé tárva,

Ebben a világban

Nem lehetek árva,

Drága Anikómnak

Köszönet és hála!

——-

Drága Lányaimnak

Köszönet és hála,

Megszülettek hozzám

Erre a világra,

Általuk lelhettem

Magamban apára,

Drága Lányaimnak

Köszönet és hála!

——–

Drága Szüleimnek

Köszönet és hála,

Míg létem vékony volt,

Nem szakadt a szála,

Ők hoztak el engem

Az élet házába,

Drága Szüleimnek

Köszönet és hála.

Ma beleléptem az félszázadikba. Semmi különös, a Nap is ugyanúgy kelt fel. Anikó és Lilla nagyszerű születésnapot teremtettek nekem.

—————

Köszönöm a jókívánságaitokat; jó volt erre ébredni. Már csaknem Mindenkinek válaszoltam…

A legszebb köszöntést Anikómtól kaptam: örömmel bajlódna velem még ugyanennyit. Ha Ő benne van, én is.  Anikó a legcsodálatosabb és legszeretnivalóbb asszony a világon – bár talán nem túlságosan okos dolog sok születésnapot gyűjteni hanyatló korban…

Amennyi lesz annyi lesz.

Csillag fénye kóborol,

Lomha ég kéken dalol,

A vén Hold mesél,

Ibolyaszín álmot hint a szél.

——

Tél dereka hajladoz,

Sír a régi vén koboz,

Felhő-hegedű,

Fakorona csúcsán halk derű.

——–

Magányos a február,

Télanyó-jelöltre vár,

Fagy a kerítő,

Homlokát ráncolja a Jövő.

——-

Csillag fénye kóborol,

Régi nótákat sorol,

Elolvad a hó,

Hajnali dér mosolya fakó.

——-

Csillag fénye féktelen,

Útja fényes, végtelen,

Kerek a világ,

Tavaszért imádkozik az ág.

KILENCVENHATODIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karen csak nézett, aztán megrémült. Hogyan fog ezekkel kommunikálni?

Ha csak ez volt a probléma, gyorsan megoldódott.

„Hajó a kapitánynak. A harci robotok nyelvi kódolása megtörtént. Megszólításuk a sorszámuk alapján történik. A sorszámozás egytől tizenkettőig. Önálló harci helyzetben mindig a legalacsonyabb sorszámú robot a parancsnok, a többi engedelmeskedik neki. Kérem Karen Bozchana Kadlecikova kapitányt, ismertesse a robotharcosokkal a tervezett akciót, és abban a feladataikat.”

Most, hogy felhívták a figyelmét, Karen is észrevette a sorszámokat.

NEGYEDIK RÉSZ

Az összeesküvés-elméletek a mai embernek a politikával, a gazdasággal és általában véve az egész közélettel szembeni alapvető bizalmatlanságát fejezik ki.

Az előző rész egyik hozzászólója markáns kifejezést adott azon véleményének, hogy az összeesküvés-elméletek keletkezésének legfőbb oka, hogy igen gyakran a fején találják a szöget.

Ennek az esszésorozatnak nem célja annak taglalása, vagy éppen bebizonyítása, hogy általában véve mennyire valóságosak az egyes konteók által felvázolt helyzetképek; sem pedig az összeesküvés-elméletek és a valóság bármely korrelációjának tagadása.

Fehérlik alattomosan,

Szemet szúr, fényt arat,

Derengő oszlopaitól

Nem látjuk az utat.

——–

Tolakszik, mindent betakar,

Fehérséggel temet,

Gomolygó mélye vészt sugall,

Mint néma rettenet.

—–

Mint sejtelmes jövő, takar

Reményt és néma kínt,

Ha kopott volánja mögül

A jelen rá tekint.

——–

Olyan sűrűvé vált a köd,

Tömény és átható,

A múltnak féklámpája már

Csak alig látható.

——–

Csatlósa, a komor hideg,

A bőr alá hatol,

S a fénye vesztett, rút világ

Hallgat, nem válaszol.

Somossy Egon kissé dobogó szívvel ment fel a neobarokk lépcsősoron. Három napra meghívta ő ide Roger Szentirmai.

Majd’ kiugrott a bőréből örömében. Roger Szentirmai személyesen! A könyvcézár! Idejött egyenesen Cleveland-ből, ide Pilisszentannára. Nem valami titkárfélét küldött, ő maga jött személyesen.

Már utána érdeklődött: Roger Szentirmai kiválóan beszél magyarul. Mintha csak idehaza született volna. Pedig csak húsz éve járt itt először¸ az öregapja ’56-ban kötötte fel a nyúlcipőt, Mr.

Addig…

Míg Anikó hazavár;

És Szeméből rám ragyog

A napsugár.

——–

Addig…

Míg ha Lilla hazaér,

Reményteljes a világ,

És hófehér.

——-

Addig…

Míg az Élet csavarog,

S békésen álmodoznak

A magyarok.

—-

Addig…

Amíg nap napot követ,

S csillámporba rajzolom

A körömet.

——-

Addig…

Míg a magyar szó ragyog,

És királyi jókedvemből

Írhatok.

——-

Addig…

Míg száz csillag andalog,

S esti szél a fénylő Holddal

Társalog

Ursula Le Guin regénye ama szigettenger-univerzumban játszódik, ami valószínűleg a szerzőnő legkedvesebb helyszíne, hiszen a honlapjára is ezen keresztül jutunk el.

Persze, a szigettenger kapcsán nem kell azonnal Szolzsenyicinre gondolnunk, ez egy merőben más világ.

A cím (eredetiben The Farthest Shore) nem foglalja össze a történetet, nem mutat rá a legfontosabb motívumra vagy karakterre, és igazából titkot sem rejt. A címadás nem tartozik Le Guin erényei közé.

Gyöngyös Imrének

Drága Atyai Barátom

Ott a Messzeségben;

Száll a versünk éteren át

Napsugárban, jégben.

———

A vers sosem alhatik…

Száll az égen

Tengeren át

Wellingtontól Sarkadig.

——–

Augusztusi februárból

Száll a versed hozzám,

Minden szavad, biztatásod

Száz örömöt hoz rám.

——-

A vers sosem nyughatik…

Száll az égen

Tengeren át

Wellingtontól Sarkadig.

——

Drága Atyai Barátom,

Torkom gyakran elszorul,

Sokan vagyunk a világban

Verset írni magyarul.

KILENCVENÖTÖDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karen Bozchana Kadlecikova kapitány elmosolyodott. Eszébe sem jutott volna a legmagasabb kínai katonai kitüntetés. Nem is érdekli. De tennie kell valamit. Legfőbb ideje.

- Kapitány a hajónak. Elrendelem a tizenkét harci robot azonnali aktiválását.

„Hajó a kapitánynak. A harci robotok aktiválására vonatkozo kapitányi parancs teljesítése megkezdődött. Befejezéséig, azaz a robotok teljes harci készenlétbe helyezéséig hátralév idő megközelítőleg hatszáz szekundum.

Sok ostoba megjegyzést olvastam manapság a női gondolkodásról. Régen sem volt ez másképpen – legfeljebb a teremtés koronái öntudatosabban képzelték, hogy szellemi fölényben vannak a szépnemmel szemben.

A New Age komolyabb vonulatának szerzői igen gyakran és nagy nyomatékkal hívják fel a figyelmet a női gondolkodás erényeire; ahogy az általam igen tisztelt Fritjof Capra is. Egyetértek a legfőbb megállapításukkal: a világnak most igen nagy szüksége van a női gondolkodásra.

Vén január

Fagyot

Hagyott;

A Múltnak Kútja

Befagyott.

——–

Magyar jelen

Nagyot

Fagyott;

Jókedve

Megfogyott.

———

A zöld Remény

Fagytól fogyott;

Dereka

Megrogyott.

——

Az optimizmus

Megfogyott,

Heve

Alábbhagyott.

——-

Koppan a jégcsap a hajnali fagyban az utca kövén;

Vén január lakomázik a ködben a Lét örökén;

És február,

Tán arra vár;

Jöjjön a tegnapi fagyra

a holnapi sár.

——

Reszket a szélben a rozsda emésztett

Bádogeresz,

Tűnő Létet

Az Elmúlás

Ütemez.

A repülőtéren legalább húszéves, de még mindig kitűnő állapotban lévő, roppant elegáns Bentley várta. Mellette fegyelmezett, kesztyűs-felöltős-nyakkendős-tányérsapkás, hatvan körüli, egykedvű, ősz hajú sofőr.

Voltaképpen nem is gondolkozott sokat, biztos volt benne, hogy ez a kocsi rá vár. Határozott léptekkel arrafelé indult. A sofőr, amikor észrevette, előrelépett:

- Mr. Malcolm McDermott?

- Igen.

- Láthatnám az igazolványát?

Hát igen, az ilyen fickók még mindig bizalmatlanok.