„Mélységes mély a múltnak kútja.” - Ezzel a mondattal kezdődik Thomas Mann József és testvérei című műve.

Alternatív történelemmel nem csupán az irodalom foglalkozik. Az csupán az egyszerűbb eset Mi a bonyolultabb? Amikor a történettudomány is alternatív történelmet tanít. 

——–

A különbség mérhetetlen.

Az irodalmi alternatív történelem a valóságostól többé vagy kevésbé elrugaszkodva saját idősíkot épít, nem tart igényt a valóságszerűségre, nem akarja összetéveszteni az általa konstruált históriát a tényleges történelemmel.

Rossz, dekadens, haragos májusnak itt van a vége;

Vulkán füstje hozott zord zivatart eleget.

Csúf felhőszakadás és jég veri hosszan a fákat;

Sáros az út, szomorú, s feltör a kertben a víz.

Sápadt vágyakozással néz sok ember az égre;

Hol van a fénylő Nap? Látjuk-e végre vajon?

Szűnik-e már az eső, és tűnik-e végre a felleg?

Eljön-e végre a szép, napsugaras kikelet?

Angelo Dall”Oca Bianca, ismert veronai festő egyszer levelet kapott egy dúsgazdag trieszti bankártól.

Csodálkozva olvasta:

“Tisztelt uram!

Kérem, bocsássa meg merészségemet. Szenvedélyesen gyűjtöm a kézzel festett levelezőlapokat. Kérem, tiszteljen meg vele, hogy fest nekem egyet, és elküldi a mellékelt címre. Biztosíthatom róla: gyűjteményem legértékesebb darabja lesz. 

Szívességét előre is köszönöm!”

A festő azonnal válaszolt:

“Tisztelt uram!

Itt zötyögünk az Idő szekerén,

Utunk a Semmi peremén halad,

A saroglyában egy arasznyi Lét,

És hamuba sült szabad akarat.

——–

Alant a hepehupás végtelen,

A Minden önmagával összeér,

És Kérdést hallgatag Válasz kísér,

S az Isten lelke piros, mint a vér.

——

A Teremtés bennünk szomorkodik,

Célját, értelmét bennünk tartogatja,

S ha ős Derűje lelkünk át nem hatja,

Egy más jövőben sem lesz foganatja.

1980 körül Czipó főtörzs elvtársat áthelyezték egy másik helyőrségbe. Ennek okát jótékony feledés borítsa; sokadik fenyítése volt ez már a derék tiszthelyettesnek.

Az új helyőrség parancsnokai szívélyes viszonyban voltak a kisvárosban ideiglenesen állomásozó szovjet gépesített alakulat tisztjeivel, minekutána gyakorta vodkáztak együtt esténként a tiszti klubban.

Czipó főtörzs elvtárs - aki valamelyest törte az oroszt - ezáltal kivételezett helyzetbe került; egyszerű ügyekben tolmácsolhatott a századparancsnoka számára.

Megint hétvége volt,

És fent van már a Hold,

És Lilla elment már az állomásra,

És dolgozatok omlanak rakásra,

És táncolt sok kobold…

Megint hétvége volt…

——

Megint hétvége volt,

És frissen átkarolt,

És tekintetünk újra összeforrt ma,

És napfényünk a nyár hírét dalolta,

S az idő araszolt,

Megint hétvége volt…

——-

Megint hétvége volt,

A csók álmot dalolt,

S a buszmegálló reggel felidézi,

S a Jövő - ellenőrként - dolgát végzi,

S a múlt hajnalra holt,

Megint hétvége volt…

Baross Gábor, a vasminiszter egy alkalommal Kassa város küldöttségét fogadta. A delegációt Kassa akkori polgármestere, Münster Ferenc vezette.

Kassa városa azt szerette volna elérni a miniszternél, hogy az akkor kiépülő Magyar Államvasutak kelet-magyarországi üzletvezetősége Kassára kerüljön. A polgármester úr ékes szavakkal ecsetelte Kassa városának impozáns múltját, gazdasági, kereskedelmi, kulturális fontosságát, hogy városa közművelődési, földrajzi, de még stratégiai szempontok szerint is a lehető legalkalmasabb arra, hogy a MÁV kelet-magyarországi központja legyen.

Sötét, kietlen Lét egén

Vidám, aprócska fény:

Azt mondják, fönn a Holdban él

A száműzött Remény.

——-

Ezer mérföldes vaksötét

A világ ködfalán,

Ha nincsen Hold, az éjszaka

Mindent felfalna tán.

——

A fondor vén sötétben, ha

Az Ember tévelyeg,

Talán útjára rátalál,

Ha ott fenn fény lebeg.

——

Hogy honnan érkezett a Hold,

Hogyan, merről, mikor?

Kellett a fény a Föld fölé,

Ha ember kóborol.

——

Amíg sárgállik éjszaka

A sápadt égi fény,

Lesz addig erkölcs és jövő,

Lesz távlat és remény.

Az alternatív történelemnek valahonnan el kell indulnia. Valahol ki kell ágaznia a valóságos történelemből, hogy aztán kedvére eljátszhasson a meg nem valósult lehetőségekkel.

Keresni kell valamilyen fontos történelmi csomópontot.

Ne csodálkozzunk rajta, hogy ez gyakran háború.

——-

A háború gyors és váratlan változásokat okozhat. Régen a világ egyik normális állapotának tekintették. Kölcsey Himnusza nem véletlenül kezdődik azzal, hogy a lírai Én áldást kér békében és háborúban.

Hogy soká élek, nem hiszem,

Talán

Még átmászom pár évtized falán,

Ha meg nem?

Annyi jut,

Hiszen minden út

Ugyanoda fut.

A kor nem éget;

Hisz sok szempontból

Helytállás

Az Élet.

De

Ameddig e világban időzöm,

Már öntörvényű maradok,

Mert ön-törvényem

Én magam

Vagyok.

—–

Hogy gazdag leszek, nem hiszem,

Talán

Beléphetek a siker ajtaján,

Ha meg nem,
Annyi baj,

Hisz sok a zaj, és kevés

A moraj.

A gond művé lett,

És sok szempontból

Helytállás

Az Élet.

A teremtés soha meg nem áll,

Isten bennünk lakik,

S kint az űrben sápad

A Halál.

—–

Ott kint az űrben sápad a Halál,

A csüggedés fogoly,

És az öröm egy nyüzsgő

Hangyaboly.

—-

Az öröm csak egy nyüzsgő hangyaboly,

Élettel teli,

Az életet csak az Élet

Élteti.

—

Az életet csak az Élet élteti,

Az Élet felel:

Életet csak az élet

Érdemel.

—–

Életet csak az Élet érdemel,

Életet talán,

Értünk meg előbb -utóbb

Eljön

A halál.

Umberto olasz király szokása volt, hogy Itália nagyvárosaiban egyszerű polgárnak öltözve bolyongott az utcákon. Testőrei teljesen kedélybetegek voltak ilyenkor, alig győzték követni az uralkodót.

A média még nem volt akkora hatalom, mint manapság. Az emberek nem láthatták unos-untalan az országukat vezető politikusok, uralkodok fizimiskáját. Umberto király a lapok képein kizárólag díszegyenruhában szerepelt, és azok a képek sem voltak valami élesek

Jégeső nyargalt, néhány napja múlt,

S a körtefáról sok kis rügy lehullt.

——–

A lombban mérhetetlen gyász lakik,

Árnyékot hoz csak, gyümölcsöt alig.

——

Hiába éri majd a napsugár,

Terméketlenül suhan el a nyár.

—–

Csalóka szél a fának a jelen,

Mint vibráló Hold ködös éjjelen.

—-

A jelen tündér, tünde színezüst,

Mint téli kémények felett a füst.

——-

S a jövő? Néma, hallgatag motolla,

Mint jövő évi fecske szárnya tolla.

Veni vincere invictum

Gondolja magában az első rész legvégén most íródó alternatív történelmi regényem főhőse, a magyar történelem egyik legjelentősebb alakja. A pillanat eltelt, és ő életben maradt…

Mostantól minden másképp van.

——

Hiszek az egyén jelentőségében. Az individuum történelem-alakítási képességében is. A történelem a tegnapi jelen absztrakciója. 

Főhősöm tovább él, és ettől a történelem lustán hömpölygő folyama új medret keres magának.

Veled
A fáradt pillanatnak is
Zenéje,
Hangos örökléte van;
Nélküled
A Lét is
Csak fáradtan
Elsuhan.
—–
Veled
Az éber álom is harmónia,
Nélküled
Az öröm
Halasztott
Tragédia.
—–

Veled
Tovább élek, akkor is,
Ha meghalok;
Nélküled,
Ha élek is még,
Halott maradok.

(A néhai Bánffy Miklós)

Szomorkás arcú úrlovas,

És belül kemény, mint a vas.

—–

Kezdetben övé Bonchida,

A végén egy inasszoba.

—–

Látott békebeli csodát,

Rendezett végső koronát.

——

Egy öreg magyar külügyér

Erdélybe lakni visszatér.

——

És mikor ott már nincs haza,

Újra csak Pestre jön haza.

—–
Öregkora volt hányatott,

Tán Ő is megszámláltatott.

—–

Sírja sok szép álmot takar,

Hogy egyszer román és magyar…

—–

Valahol, túl a léteken,

Sétál erdélyi réteken.

Az alternatív történelem témakörének jelenleg is zajló roppant érdekes irodalmi megközelítése képezi az Ómagyarország

http://omagyar.blog.hu/

alapját.

Az alapötletet nyugodtan nevezhetjük zseniálisnak: Valamilyen ismeretlen jelenség  Magyarország részét a XXI. századból körülbelül Kr. e. 280-ba vetette vissza.

A történeten teljes írói kollektíva dolgozik.

Nem tudjuk meg, miféle jelenség okozta az Átkerülést, de a történet nem is erről szól; a lényeg másutt van.

Fáradt-zöldből - üdezöld,

Felsóhajt a fű, s a föld,

A por sárba gyúrva már,

Száll a pompás illatár.

——

Öt perce múlt - milyen rég…

Zengett-zúgott fent az ég,

S fésületlenül szakadt

Fejünkre az áradat.

—–

Csupán röpke pillanat,

S minden más pályán halad,

S míg mindent megérthetünk,

Véget ér az életünk.

Szokásos színvonalú reggeli bölcsességével örvendeztet meg bennünket a hogyishívják:

http://www.fn.hu/kulfold/20100506/minden_kamasz_meleg/

“Egy brazil katolikus érsek azt állítja, hogy a serdülőkorúak “spontán homoszexuálisok”, míg a társadalom manapság “pedofil”.”

Vajon hány éves lehet az érsek atya?

Nem kellene még nyugdíjba küldeni?

—-

Úgy tűnik, mai világunkban a lónak valóban csak másik oldala van.

Mindegyik a legdrágább valahol

Valakinek.

Mind egy-egy élet értelme:

Gyerek.

Ellenfelük:

A töri és

A matek.

Tollát rágván mutatja mind,

Mennyire

Gyerek:

Hol fecseg,

Hol kesereg.

——

Ne féljetek!

Sok élet félti

Létetek;

Hát éljetek;

Sok-sok szeretet

Van

Értetek;

Hát érjetek,

Éretlenek!

Pimasz fiatalemberek minden korban voltak és vannak. Hemzsegnek a világban az ilyenek; hol itt, hol ott perdül elénk eme fajta egyik példánya. Fölényes magabiztossággal néznek hülyének mindenkit. Századszorra is ugyanazzal a nagyképűséggel próbálkoznak, de elképesztő csőlátásuk nem engedi nekik, hogy felfogják saját tolakodó zsenialitásuk mibenlétét.
——-

Ismeretlen fiatalember állított be a bécsi Rotschild bankház tulajdonosának otthonába.
- A báró urat keresem!

“- Mire való a tavasz délutánja?”

Mondtad, és arcodon kacaj fakadt;

És, nehogy nyolcvan éves magam bánja:

A számítógép

Egyedül maradt.

——

Az ablakból kíváncsi fény se látta,

Őrt állt ott néhány dévaj, lombos ág;

És boldog vagyok.

Kiröhögne érte

A számító és álszent

Nagyvilág.

Hogy miért is alternatív történelmi regény, és miért nem alternatív történelmi regény, amit írok?

Azt gondolom, az eddig elmondottakból lassan kezd összeállni…

——-

A determinisztikus történelemfelfogás a polgári történetírás hozadéka, és a hagyományos polgári világkép alapjain áll. Isten egy igen felkészült mechanikus, aki - miután megszerkesztette a Teremtés bonyolult masinériáját - azóta már valami mással foglalkozik, a világ saját meghatározott pályáján halad előre a teremtéskor meghatározott cél felé.

Új májusunk tavasz-hangon üzent,

S betoppant hozzánk frissen, délcegen.

Fess öltözete: a Nap sugara,

S az orgona fűszeres illata.

——

Májust kiált a fecske, s a levél

Május-mosollyal, zölden imbolyog,

Május-harmatban új remény terem,

S májust sóhajtva él a Szerelem.

——

Május-hajnalban együtt ébredünk,

S az első csóknak május-íze van,

Jöjj, Május!

Jöjjetek új hitek,

Álmok;

És forró,

Édes,

Páros

Délutánok!