Kémény füstje messze szökik,

A világ fagyba öltözik,

Kémény füstje messze száll,

A Föld soha meg nem áll.

———

November távozni készül,

A késő ősz téllé vénül,

Kémény füstje gomolyog,

A Föld szorgosan forog.

——–

Kémény füstje fennen dalol,

Szél válaszol rá valahol,

Kémény füstje tovaszáll,

Nyárra tél jön, télre nyár.

——–

Kémény füstje égbe repül,

Nemlét a Létbe települ,

Füst eloszlik odafent,

Lét tömörül idelent.

Csodaszép, nagyon igényes kis kötet a Lazi Kiadótól, ezüst lapszélekkel.

Az antológia záró verse az enyém.

Köszönöm, Csaba!

Boldog ádventet kívánok Mindenkinek!

A gróf tágra nyílt szemmel meredt rám, az öccse azonban komoran bólintott. – Miért?- kérdezte a gróf.

- Mert különben nem volna értelme, gróf úr. Az idei januárt nagyságod végigharcolta, és általában télen is mindig vigyázásban van, sőt éppen nagyságod javallja az oszmán ellen a téli háborút. Januárban vagy februárban a török számára semmi értelme sem volna kizárólag tatárokból álló sereget küldenie, mert a tatár a várat nem tudja elfoglalni, és a nagyságod kommandója alatt álló báni és egyéb hadakkal nyílt ütközetben sem mérkőzhet.

Ádvent van.

Jóra várunk.

———–

Borongós szürke köpenyben

Sétál az éltes November,

Vállán köd oszlopa;

Dér kavarog,

Mint hajdani

Országutak

Hajdani

Pora.

——-

Égi sóhaj, földi leltár,

Ezerféle titkot feltár.

—–

Égi moraj, földi vétek,

Lelkünk bőrén vastag kéreg.

—–

November csendes hidege

Mesebeli ködös rege.

—–

Ádvent van.

Szépre vágyunk.

——

Mint szakállas, vén hóember,

Közeleg a jó December;

A csodák kora,

Tereli az ünnepeket,

Mint az ős-öreg szentképek

Szelíd

Pásztora.

Interjút készítettem a scifi.hu számára Hartman Ágnes (Lilian H. AgiVega) íróval, annak alkalmából, hogy most jelent meg Második Atlantisz című trilógiájának újabb kötete Az elveszett tündérfalu címmel.

Az interjú helye:

http://www.scifi.hu/node/5697

Részlet:

————-

L. N. Peters: Ági, mi a szórakoztató regények jelentősége az életben?

AgiVega: Egy szórakoztató regény – számomra legalábbis – az élet sója. Augusztus óta pl. hiába olvastam egy tucat könyvet, egyik sem kötött le, egyik sem szórakoztatott igazán, és ettől elszomorodtam.

Reszketegen fut a sápadt Hold a mogorva, nagy égen;

Felhők öble mögül duzzog az alkonyi szél.

——-

Itthon a két gyerekem, csendben hullámzik a szombat;

Kint a hideg feledés, bent meg a kályha dalol.

——–

Őszi reményeket áld vagy tüntet a csalfa jövendő;

Létünk kincstárát biztosan őrzi a múlt.

——–

Kint a világban düh forr, gyűlik az indulat egyre;

Bajra a baj csörtet, rosszat a rossz követi.

———

Évtizedek telnek, és mindig rossz jön a rosszra;

Azt suttogja a szél, vérfürdő közeleg.

SZÁZHARMINCNYOLCADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karen Bozchana Kadlecikova erre meglehetősen értetlenül nézett, de Helmut Schellenberg sem értette.

-         Bázist a múltban? Megmagyaráznád?

-         Mi sem egyszerűbb – nevetett Ed Philips. – A Föld múltja valóságos kincsesbánya. Igazi tejjel-mézzel folyó Kánaán. Kifogyhatatlan ott a nyersanyag, az élelmiszer, a tiszta víz és a friss levegő. Csodálatos helyeket és időszakokat foglal magában.

Első rész

Ez a tanulmányom magától értetődően támaszkodik mindarra, amit a korábbi, A szabad akaratról írott esszémben elmondtam.

Itt legalább annyira fontos ügyről van szó, mint ott.

Elindult az új honlapunk, ahol a jelen magyar nyelvű amatőr líra értékeit kívánjuk összegyűjteni és felkarolni:

http://lira.kimte.hu

Ebben az esszésorozatban igen sok idézet lesz. Részben régi és nagyon régi költeményekből, részben pedig kortárs szerzők alkotásaiból.

Fogunk-e meghátrálni?

Nemigen!

Ez a bicikli másmilyen:

Ilyen!

——–

Itt nem lesz protekció,

Suskus,

Stikli;

Ez másmilyen bicikli.

——-

Az anyag

Amint egy-két imádója akad,

Istent tagad;

De hogyha a Létről kérdeznek tőle,

Entrópiába menekül

Előle.

——-

Lopott illatban járó talmi fenség

Az intézményesült reménytelenség…

——-

Fogunk-e meghátrálni?

Nemigen!

Ez a bicikli másmilyen:

Ilyen!

——–

A politika majomketrecében

Szeszély-törvények

Örvényébe nézve

Sütkérezik a légüres vigyor,

S nem látja, hogy ami belül fodor,

Az kívülről immár

Halotti tor.

Davis hadmérnök újabb hosszú levelet írt – ez már a regény alternatív történelmi időszakában játszódik.

A valóságban is volt egy Magyarországon harcoló angol hadmérnök, Richards volt a neve, ő 1683-ban, Buda felszabadítása idején írt a harcokról naplóbejegyzéseket; amikor egyébként a későbbi Berwick herceg is a magyar főváros ostrománál tanulta a hadi tudományt – őfelsége, az angol király rendeletére…

———

Már az első napon is a gróffal, a családjával és legközelebbi barátaival ebédeltem az úgynevezett kis házban, azóta is Zrínyi Miklós asztalánál van a helyem.

A kisebbik is felnőtt már,

Pedig olyan hamvas,

É s kislányos ma még,

Az Égen visszhangoznak a mesék;

S az Idő résein keresztül

Olykor

Megsimogatjuk régi életünket.

———

(Megígértem, hogy nem lesz vers belőle;

De tudd meg:

Elvarázsolsz bármikor.)

——-

Még szőke hajjal fogtam a Kezed,

S a szép jövőért reszkető reményt

Közömbös sziklafal takarta el,

——-

(Fantasztikus voltál már akkor is,

S azóta egyre több…)

——–

Ránk tört a pletyka,

Mint páncélos attak;

S a bölcsek

Balga tanácsokat adtak.

Nem szoktam a menekülő ellenség után lőni! – mondta egyszer Tisza István miniszterelnök, miközben az ellenzék valamiért éppen kivonult a Parlament ülésterméből.

Tisza Istvánt erőszakos, zsarnoki természetű embernek tartották. Ő volt az egyetlen olyan magyar miniszterelnök, aki nyilvános és hosszas sajtóvitába bocsátkozott egy magyar költővel. Adyval folytatott, helyenként éles hangú polémiája sokáig volt az első számú beszédtéma akkoriban.

Miniszterelnök korában valamelyik télen vonattal utazott Erdélyből Budapestre.

Kint hideg van…

A novemberre súlyos köd terül,

A felhő feketül,

Átokföldek

Prófétái

Ülnek ott

Felül.

——-

Lehullt a levél,

Döngve cammog már felénk

A Tél.

——-

Kint hideg van…

Szürke köd-nejlonba szorult az ég,

Eltűnt a messzeség,

Régi gyertyák csonkja szárad

Tán már

Egy sem ég.

——-

Közöny kavarog,

A négy sarokban

A nihil forog,

Meg festett világvége-viharok.

——-

Kint hideg van…

Battyog az est, a rozzant batár,

Fázik a határ,

S a globalizált kuplerájban

Égig ér

A sár.

SZÁZHARMINCHETEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Helmut Schellenberg értetlenkedve húzta el a száját:

-         Ez marhaságnak tűnik, nagyon nagy marhaságnak.

-         Birtokolni? Birtokolni az időt? – visszhangozta Karen is.

Ed Philips nagyot kortyolt a poharából. Egy pillanatra eltöprengett azon, hogyan lehetne teljesen veszélytelen irányba terelni a társalgást, de a szőke nő figyelmeztető pillantása nyomán feladta. Nagyot sóhajtott.

Közép-Kelet-Európa rézkori kultúrái

Ezekről a népekről régészeti hagyatékuk több-kevesebb ismeretén kívül alig tudunk egyebet. Nem tudjuk, milyen nyelveket beszéltek, melyik jelenlegi nép ősei közé sorolhatók.

A kurgánok népei[1]

A Fekete-tenger vidékétől a magyar Alföldig terjedő kultúrák. Előkelő halottaikat földből emelt halmok — kunhalmok — oroszul kurgánok alá temették. A mezőgazdaság mellett sztyeppei típusú szarvasmarha- és lótartással foglalkoztak.

Két hete indult el az új honlapunk. Nekem a lehető legbalszerencsésebb módon alakultak közben a körülményeim, hiszen öt hétig nem volt idehaza este netem, éppen akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá…

Hosszú ideje ma először tudok ebben az időpontban az internet előtt ülni…

Persze, még nyugtával a napot, néhány napnyi bizonyság még kell ahhoz, hogy végre elhiggyem: szolgáltatómnak végre sikerült megtalálnia és kicserélnie a baj vélhető okát, a negatív hőtágulás miatt nem érintkező rossz csatlakozót…

Lassan el merem hinni…

——–

De térjünk vissza a lényeghez.

Egy hónapja

Próbálgatja

Hitemet,

Eszi a türelmemet

A net…

——-

Ahogy hűl az idő,

Éles lesz a levegő,

Elmegy

A net;

S én csak nézek,

hogy megint

Hova lett…

——-

Lám, lám,

Dagad a telefonszámlám.

Félórákig várakozom,

Reklámjaikat hallgatom,

Sokára szende női hang:

Szia!

Itt a szolgáltatói

Impotencia!

——–

Ó, net!

Kellesz most nekem

Mindenek felett!

——–

Egy hónapja

Fosztogatja

Időmet

A net…

——–

Talán

Darázs-szabotázs

Ás

Rést a kommunikációm falán?

SZÁZHARMINCHATODIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Süket, értetlen csend.

-         És?

-         Mi az, hogy és?

-         Tovább!

Ed Philips széttárta a karját.

-         Azt ti is el tudjátok képzelni.

A szőke nő indulatos mozdulatot tett.

-         Nem, Ed! Tőled akarjuk hallani a folytatást.

-         Nem értem, minek habozol – tette hozzá Helmut Schellenberg is.

-         Igazán nem tudok semmit – próbált vigyorogni Ed.

Öblösödnek a terek,

Napok rövidülnek,

Szárnyaszegett tegnapok

A lábam köré gyűlnek.

Fényesre kopik a múlt,

Vak feledés csörtet,

Doktrínába zárt képzelet

Rozsdás láncot csörget.

Öblösödnek a terek,

Napok rövidülnek,

Komolytalan lázadások

Sírba szelídülnek.

Magyarhonban este van,

Kedvesem karomba’,

Az ölelés sátrán túl

A vén puszta goromba.

Tágulnak a Mindenek,

Szűkül a szerencse,

Napról napra inflálódik

A régi tál lencse.

ÖTÖDIK RÉSZ

Manapság a világra szóló összeesküvés-elméletek aranykorát éljük. Szinte nap mint nap újabbak keletkeznek, sok konteó széles körben ismert, gyakran bizonyított ténynek tekintik, a legismertebbek gyakran új ágakat növesztenek, és ezek is állandóan új meg új irányokba ágaznak el, mint a vadszőlő indái.

A politikai vagy a gazdasági életre vonatkozó összeesküvés-elméleteknek se szeri, se száma. A legújabb sláger talán a világ irányítására vonatkozó konteók érdeklődéssel figyelt csoportja.

Novemberbe lép az év,

Pihen a folyami rév.

Tompa fényű novemberben

Fényről álmodik az ember.

———

Kicsi otthon, kicsi ház,

Jókedvű füst koronáz,

Álmunkra és reményünkre

Kis tűzhely vigyáz.

———-

Novemberbe lép az év,

Gubán szunnyad a hírnév,

Tompa fényű novemberben

Hírről álmodik az ember.

——–

Eső hull a betonra,

Szürke felhő hegyorma

Úgy feszül a fejünk felett,

Mint hatalmas vitorla.

———

Novemberbe lép az év,

Egész világ: csupa név,

Tompa fényű novemberben

Az Isten szeme se rebben.

Néhány napja elindult a KIMTE vers szekciójának új honlapja. Benne a Magyar Parnasszus és az Élő Magyar Líra Csarnoka.

A beküldött verseket rangsorolva tesszük fel a Parnasszus különféle fokozataira. Nem kerülhet egymás mellé a gyönge és a kiváló. Ez egyike legfontosabb alapelveinknek.

A kanonizált költészet hívei nem tudnak majd olyan olcsó módon támadni, mint az a Szerző, akinek a cikkét az utóbbi bő egy évben kétszer is beidézték velem szemben, először az sfblogs.net-en, utóbb a poet.hu-n.

Hullik a fűre a sárga levél, dagonyázik a szellő;

Ősz derekán az idő szép, kegyes, ünnepies.

———

Nyájas öreg Nap néz le a szürke novemberi égből;

Arcán bölcsesség, s vágyteli ősz mosolyog.

——–

Része az évnek, a Létnek a késő ősz, meg a búcsú;

Nem jön az inferno, most csak a tél közeleg.

——–

Hibbant jóslat a végét jelzi jövőre a kerge világnak;

Vénasszonyfecsegés nem hoz a Földre halált.

———-

Nem maja próféták tudják, hogy hol jön a vége;

Bűnt a jelen követ el, múltunk nem felelős.

SZÁZHARMINCÖTÖDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Döbbenten néztek rá. Néhány pillanatnyi csend után Karen tovább ösztökélte:

-         Bizonyítja ezt valami?

Helmut a fejét csóválta.

-         Álljunk csak meg! Még az előző kérdésre sem válaszoltál, Ed! Azt mondtad, hogy a Földön tömérdek emléket hagytak maguk után az időutasok. Egyebütt nem?

Ed Philips mély lélegzetet vett.

-         Nem, Helmut. Egyebütt nem. Legalábbis nem tudok ilyenről.

Honnan származik a maradandóság világának eszmerendszere?

Meg kell állnom egy szóra. Az utópia műfaja nem arról szól, hogy az általa lefektetett társadalomszervezési elvek a tökéletes társadalomhoz vezetnek-e vagy sem. Az utópia a maradandóság világáról szól.

Spártában a társadalom ellátását szolgáló munkát zömmel jogfosztottak végezték. A spártaiak velük kapcsolatos tevékenysége ellenőrzésükre és elrettentésükre szorítkozott. Maguk megvetették a munkát, szabad emberhez méltatlan tevékenységnek tartották.

Holnap indul.

A KIMTE égisze alatt.

http://lira.kimte.hu

Szerkesztő társaimmal együtt nagy reményeket fűzünk hozzá. A tévedések elkerülése végett: nem újabb amatőr költészeti portált indítunk. Az a célunk, hogy összegyűjtsük a valódi értékeket – mert ezeket a líra terén manapság nagy részben az amatőr költők alkotásai között kell keresnünk.

——–

A beküldött alkotásokat szigorúan rangsoroljuk. Nem kerülhet egymás mellé a gyengébb alkotás és a kimagasló mű – ahogy az amatőr portálok zömén.