Öblösödnek a terek,

Napok rövidülnek,

Szárnyaszegett tegnapok

A lábam köré gyűlnek.

Fényesre kopik a múlt,

Vak feledés csörtet,

Doktrínába zárt képzelet

Rozsdás láncot csörget.

Öblösödnek a terek,

Napok rövidülnek,

Komolytalan lázadások

Sírba szelídülnek.

Magyarhonban este van,

Kedvesem karomba’,

Az ölelés sátrán túl

A vén puszta goromba.

Tágulnak a Mindenek,

Szűkül a szerencse,

Napról napra inflálódik

A régi tál lencse.

Gagyi lármától szenved

Az öreg Hold az égen,

Elfonnyadt a minket áldó

Múlt tenyere régen.

Öblösödnek a terek,

Napok rövidülnek,

Műanyag halálmadarak

Sose könyörülnek.

Elnémul a bizonyság,

Ünnepel a kétség,

Homo erectus-féléket

Termel a sötétség.

Minden egész, ha törött,

Meddő keseregni,

Már nem elég összerakni:

Ritmusba kell szedni.

Öblösödnek a terek,

Napok rövidülnek,

Mai csókok csókra szomjas

Holnapokat szülnek.