A Nyár az úton ballag már

Gyalog,

Holnaptól szeptember

Fanyalog

Hegyeken és vizeken,

A savanyodó nyári ízeken.

———

Ezernyi emléket hagyott

Nekünk,

S míg a deres, vén honba

Megyünk,

Emlékek tüskebokra

Utal fájdalmas, elmúlt illatokra.

———

Bár lelkünket már új életre

Gyúrta,

Most látjuk csak, mennyire

Kurta;

Igyekszünk jól szeretni,

Hogy meg tudjuk az új Nyarat fizetni.

———

Tovatűnt, mint holmi szeszélyes

Dáma,

Hiába kapkodunk

Utána;

Lesz majd elég hó és dér,

Mire valaha újra visszatér.

Egy ideig ismét rövid részletek következnek. Mint ez:

————-

PÁRIZS, 1664. december 12. csütörtök

Váradi Nagy Bálint deákot a szállásadója rángatta elő a szobájából nem sokkal ebéd után.

-         Azonnal jöjjön, Monsieur Valentin! Önt keresik!

-         Engem, ugyan kicsoda?

-         Azonnal jöjjön!

Bálint deák nehézkesen botladozott kifelé. Jó otthoni módra egyet szundikálni akart a délebédre. Másfél éve tanult Párizsban, koszt és kvártély fejében latinra és németre tanítgatta a kárpitosék nagyobbik fiacskáját.

Lassú folyam, szelíd folyam

A vénülő Idő,

Ne higgyük, hogy sodrásában

Nincsen elég erő.

——-

Bár lustának tűnik nagyon,

De néha elragad,

S ilyenkor köd borítja el

A néma partokat.

——

Széles mederben hömpölyög,

A hátán sok hajó;

Itt búcsú minden pillanat,

És új találkozó.

——

Az Idő hallgatag folyam,

Nincs kihez szólnia;

Homlokára árkokat ír

A melankólia.

——–

Örök alkonyba fut tova,

Hajnal sosem dereng,

S jövőbe jutva szüntelen

A múltakon mereng.

A Magyar Mese Pályázatot magánkezdeményezésből született, Bódai-Soós Judit Barátom, a www.juditti.hu irodalmi oldal gazdája hirdette meg. Hamarosan csatlakozott hozzá a dévai Corvin Kiadó . A pályázaton részt vehetett minden magyar nyelven alkotó, 18. életévét betöltött személy.

Fontos feltétel volt: a mese szereplőinek magyar neve legyen, és a történet, vagy annak legalább egy része egy létező magyar településen játszódjon. Elvártuk azt is, hogy a szerző néhány mondatban mutassa be a települést a mesébe szőtt leírással.

Tábortűznek füstje lebben,

Múlt és Jövő a Jelenben

Életről beszél;

S a Göncölszekér

Felettünk

Regél.

——-

Vidám arccal ropog a tűz,

Kínzó gondot semmibe űz

Csillag-láthatár,

Szeretettel

Vesz körül

A nyári illatár.

——

Nyári este dédelgeti,

Mokány, hetyke tűz eteti

A kis csapatot,

Amit Isten

Ajándékul

Jó szívvel

Adott.

———

Tamás a szót jól forgatta;

Múltunkat jövőnek adta.

—-

Csongor sokat állt a végett,

Hogy kaphassunk – mozgóképet.

Köszönöm Nektek a tegnapi estét, a fellépést, az egész nyarat.

Köszönöm, ami volt, és köszönöm – ami lesz!

Interjú Miyazaki Junnal

A scifi.hu-n olvasható a  Miyazaki Junnal, az SFportál Scifi Magazin főszerkesztőjével készített interjúm:

http://www.scifi.hu/node/5373

A Budapest Bank meghirdette Valóraváltó pályázat győztese a magyar scifi irodalom közössége lett. A sikert azonban nem adták könnyen, és a pályázat folyamán a magyar scifi táborát – mint egy generális – Jun kommandírozta.

Az eredmény jelentős siker, nyomában (talán) elindulhat a kortárs magyar SF irodalom külföldi elismertetésének folyamata.

Az élet “ingyen nem ad semmit”; “mindennek ára van”; valamiről mindig “le kell mondani”. A teljes élet “objektíve” lehetetlen. Az élet “állandó kompromisszum”, és az ember csupán az önfeladás különféle módozatai között tud “választani”. Egyik oldalon a fokozódó kiégettség, a másikon pedig az emberi mivoltból alapvetően következő újra és újra megújuló remény: ez az ellentmondás a “nyugtalanság” forrása. Az állandó megalkuvások keltette csömör és öngyűlölet nemcsak a többi emberrel szembeni — egyáltalán nem “irracionális” — bizalmatlanságnak és agresszivitásnak oka, hanem a további, még erősebb pesszimizmusnak is eredője.

Olvad a felhő vajpuha égen,

Tombol a kései nyár;

Perzsel a fülledt, tétova nappal,

Hűsöl a lusta madár.

——–

Álmatagon,

Hallgatagon

Függ az égen a Nap;

Erőre senki se kap.

———

Forr a melegtől városi utca,

Fullad az ócska kapu,

Szomjasan állnak a hősi akácok,

S szárad az úti lapu.

——–

Nyomasztóan

Szomjasztóan

Áll az idült levegő,

Széjjel szakad a kő.

——-

Ős tunyaságtól rebben a Lélek,

Izzik a megalkuvás,

Langy unalomtól árad a Semmi,

Tűnik a jövő-csapás.

Most ugranék a történetben, drága Jane.

Ettől kezdve a török Magyarország nyugati részébe vonult, mi meg hol a nyomába szegődtünk, hol hátráltunk előle. Már nemzetközi hadsereg voltunk, velünk a bádeni őrgróf, a württembergi herceg, és ki tudja, hány európai előkelőség – meg egy erős francia alakulat. Együtt szégyelltük magunkat a visszavonulás miatt.

A török fékevesztetten pusztított, naponta láttuk az égő magyar települések lángját. Komor, rossz hangulatban meneteltünk hátrafelé.

Szegény, beteg, rongyos jövőnk;

A Szomorú Bohóc;

Selymet szeretne hordani,

De mindene daróc.

———

Jön a tudás-társadalom,

Dalolja a mese;

És ifjúságunk tizede

Nem tud olvasni se.

—–

Óc,

Póc

Lópokróc;

Zengő kenderkóc;

Szeleburdi kis Jövő,

Szegény kis vadóc!

——-

Leépítés, csőd, spórolás

Életet nem lehel,

Minden faviccre rossz poén,

Vagy pusztulás felel.

—–

A szépreményű globlokál

Mindent modernizál,

S a végső fagyos Semmivel

A Csönd fraternizál.

Kmety György honvéd tábornok a szabadságharc után török alattvaló lett, és Iszmail pasa néven az oszmán hadsereg dandártábornoka. Néhány év alatt kiválóan megtanult törökül, török ruhában járt, törökökkel érintkezett. Konstantinápolyban élt, mint a török tábornoki kar nagy tekintélyű tagja.

A magyar őstörténet kiváló kutatója, Vámbéry Ármin hamarosan szintén Konstantinápolyba ment, és itt Rasid efendi néven házitanítóként dolgozott.

Egymást nem ismerték.

Négy fiát is eltemette,

Pedig királynak nevelte.

——–

Volt egy álma: Magyarország;

Míg barátok szét nem hordják,

Ellenségek szét nem szórják…

Magyarország,

Magyarország.

——–

Volt egy erős, büszke apja,

Vajk meg félt – de nem mutatta.

——–

Szenvedélye: Magyarország.

Földjét tengerek nem mossák,

Mégis, mégis: Magyarország.

Magyarország,

Magyarország.

—–

Ereiben Árpád vére,

Koronát tett a fejére.

———

Gyorsan, gyorsan: Magyarország;

A jelent sokan rombolják,

Rövid vendég az ifjúság:

Magyarország,

Magyarország.

SZÁZHUSZONHARMADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Gondolkodtak néhány pillanatig.

- Azt gondolom, – törte meg aztán a csendet Helmut. – bárhogyan is legyen, mindenképpen korunk egyik legnagyobb rejtélyével találkoztunk itt a csatahajón.

“Hajó az admirálisnak! A munka megtervezése megtörtént. A szárazföldi röntgen felderítő berendezés mozgatása érdekében történő válaszfal-eltávolítások a jelenlegi szervezési kapacitással mindössze harmincöt percet vesznek igénybe.

A tömeg, mint fogalom a kriminológia, a szociológia és a szociálpszichológia tudományának kutatási területéhez tartozik. A XIX. században úgy vélték, a tömegbe tartozó emberek elmebajosok, a társadalomból kisodródott, és ezért azzal ellentétes “emberi salak”, vagy egészen egyszerűen bűnözők. A fordulatot Gustave Le Bon A tömegek lélektana (Psychologie des Foules) című műve jelentette. A francia szerző úgy érvelt, hogy “…a tömegek normális egyénekből állnak, akiket a tömegben való részvételük okán átalakít valamely különös, kollektív lélektani folyamat.” A tömegben az egyén feladja önmagát, erkölcsi kontrollja megszűnik, és romboló ösztönei kerülnek előtérbe.

Búcsúzó augusztussal

Már együtt vénülünk,

A Nyár hullámhegyéről

Tél-völgybe készülünk.

——–

Hőség is volt ám néha,

Vígan tombolt a Nyár,

Glédába állt szavára

Az ifjú napsugár.

———

Térült-fordult a Nyár itt,

Vidáman érkezett,

Szerelmes életünkkel

Sűrűn fogott kezet.

——–

Virágözönt lehelt ránk,

Frissült, újult a vér,

Hogy éljen még az Élet,

Midőn majd visszatér.

———

A nyári szent egekben

Újul a tiszta fény,

S a tűzből újra ifjan

Kelhet fel a Remény.

Zrínyi-Újvár felé vonultunk vissza. A török portyázók többször is megpróbáltak rajtunk ütni, de a huszárok mindig megoltalmaztak bennünket. Előfordult, hogy tőlünk legfeljebb százlépésnyire hullámzott a harc. Óvatosságból néhány könnyebb löveget megtöltettem, azok mellett égő kanóccal meneteltek a tüzérek.

Zrínyi-Újvár környékén tudtuk meg, hogy Lipót császár leváltotta a főparancsnokságról Zrínyi marsallt, és Montecuccolit nevezte ki a helyére.

Rongy, bárgyú statisztika méri az emberi létet,

Hogy kinek ennyije van, annak az élete jobb.

——-

Mintha csupán egyedül tárgyaknak a birtoka mérné

Isten rejtélyét; emberi létünket.

——-

Életszínvonalat nem mér, csak a pénzbeli mérce;

Milliomos van fent, minden más meg alul.

——-

Nincs mit ezen keseregni: a pénz a világ puha héja;

Emberi Lét tetején hajlékony felület.

———-

Nemcsak anyag van a Létben; mérhetetlen a lényeg;

Létünk titkaiból még keveset sejtünk.

1849. március 5-én volt a szolnoki csata, a szabadságharc diadalmas tavaszi hadjáratának nyitánya.

A fősereg támadásra készült a Duna és a Tisza között, de a parancsnokság nem ítélte elegendőnek az ott összegyűjtött erőt. Parancsot küldött hát a déli arcvonalon ragyogóan bevált Damjanich János tábornoknak, csapataival igyekezzen észak felé, és egyesüljön a fősereggel. Ezekből, és Vécsey tábornok később hozzájuk csatolt egységeiből lesz hamarosan a III.

Eltelik az újabb nyár is,

Mégse leszek liberális.

———

Nem globális,

Csak lokális

Régimódi populáris

Körmölgeti e sorokat,

Aki nem ad nagyon sokat

Multi fogpaszta-beszédre,

Se beteg ork hőzöngésre,

Hogy magyar az Isten fia;

Ez is, az is

Csak mánia.

———

Szent szó a demokrácia,

De ez másféle krácia,

Ami itt nálunk települ,

És leginkább csak celebül

Tud beszélni.

———-

Valaha a liberális

Őserdőben utat vágott,

S vállán vitte a világot.

SZÁZHUSZONKETTEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

A két férfi döbbenten nézett a szőke nőre.

-         Gondoljatok csak bele, – folytatta Karen. – talán ez lehet az objektum egyetlen logikus magyarázata.

-         Hibernációval már évszázadok óta foglalkoznak, – tűnődött Ed Philips. – leginkább a Földön. Legalábbis még nem hallottam róla, hogy másutt valaha bárkit is hibernáltak volna. A Földön azonban évszázadok óta akadnak marhák, akik különféle meggondolásokból hibernáltatják magukat, bár olyanról se hallottam, hogy azok közül valaha is bárkit felélesztettek volna.

A pesszimista etikusok általában azt hangoztatják, hogy a világban az örömnél és a boldogságnál sokkal több a bánat és a szenvedés. A tulajdonképpeni boldogság emiatt nem is lehetséges, pusztán fikciónak kell tekinteni. Ezért az ember erkölcsi értelemben súlyosan téved, mivel a boldogság “hajszolása” közben megfeledkezik “valódi” erkölcsi kötelességeiről. Az ember valódi kötelessége a “boldogsághajsza” helyett az emberiség vagy a kultúra érdekében végzett munka, amely önmagában hordja a jutalmát.

Újabb hosszabb részlet – pontosan folytatja az előzőt.

Jövő kedden jön az újabb.

Íme:

—————————–

“Hamarosan kézhez kaptam a már korábban kilátásba helyezett kapitányi kinevezést, valamint némi pénzjutalmat, gondolhatod, drága Jane, hogy mennyire örültem neki. Most már volt a kezemben egy csinos összeg, a javát tüstént letétbe helyeztem egy bankháznál, magam pedig igyekeztem hasznomra fordítani az eseménytelen téli napokat.

Kezdtem azon, hogy a feljegyzéseim felhasználásával térképvázlatot készítettem magamnak a harcok színhelyéről, pontosítottam korábbi vázlataimat, illetve igyekeztem az osztrák tisztektől használható térképekre szert tenni.

Mindig a nyár idején kell számot vetni az évre,

Hogy maradunk szabadok, hogyha megint jön a tél.

Mert amikor már lombokon érzik a Tél közeledte,

És még nincs tüzelő, hasztalan ám a panasz.

————————

Most szedi ráncba a Nyár tiritarka virágait éppen;

S tétova holnapnak érleli békéjét.

Gondosan óvja a téltől a holnapi szót, a jövendőt,

Él igazul, komolyan, s holnap is él a világ.

—————

Élet a Lét törvénye: s  az Élet a Lét az Időben;

Kaptuk a Múlt örökén, s adjuk a holnapon át.

A nagyszombati gimnáziumot Scitovszky János hercegprímás alapította. Illetve újra alapította a korábban már hosszú ideig működő jezsuita iskolát, méghozzá közvetlenül a szabadságharc után.

Az önkényuralom idején – amikor a hivatalos nyelv is, a kötelező középiskolai tanítási nyelv is a német volt – egyszer meglátogatta az iskolát.

Persze, fényes fogadtatást csaptak a számára. Az érsek úr meglehetősen konzervatív ember volt, még a vegyes házasságikat sem nézte jó szemmel, a szabadságharcnak sem volt a híve.

Kicsi asszony,

Kicsi párom,

Drága Anikóm…

———

Kicsi asszony,

Kicsi párom,

Drága Anikó,

Életem kunyhójában

Legfontosabb

Lakó.

——-

Lányok gondos Édesanyja,

A kicsi ház gazdasszonya,

Drága Anikó

——–

Kicsi asszony,

Kicsi Társam,

Szövetségesem;

Folyam vagy,

És mellékfolyód lett

Az életem.

——-

Volt:

Két fiatal szerelme;

Lett:

Család: a Lét értelme.

—–

Kicsi asszony,

Kicsi társam,

Drága Anikó!

A világ csak szerelemmel

Lehet

Lakható.

SZÁZHUSZONEGYEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

A szőke nő széttárta a karját.

-         Én sem tudom, Helmut, csak sejtéseim vannak.

-         És mik ezek a sejtések?

-         Dúvad Williams admirális halálának napja egybeesik azzal a nappal, amikor itt valami történt. Előtte nem létezett a hajó közepén a nagy, elzárt, rejtélyes objektum, amelyről semmiféle információt sem tárol a hajó számítógépe. Akkor is gyanakodnék, ha nem volna a teljes egybeesés.

Lássuk most azt, hogy a modern gondolkodás — a parttalan szkepticizmuson kívül — milyen megfontolások értelmében utasítja el a szabad akaratot. A reformáció óta a szabad akarat ellen a legátfogóbb támadást a pozitivizmus, illetve a pozitivizmus nyomán keletkezett gondolkodásmód indította. Mivel ez a gondolkodásmód napjainkban is él, sőt nagyon sok mai tudományos kiadvány vagy sajtótermék világképének, gondolatvilágának elvi-filozófiai alapjait — szerzőjének tudtával vagy tudta nélkül — még ma is ez képezi, és az általam mondottak ellen a szkeptikusok és egyéb ellenzők érveiket elsősorban innen meríthetik, itt kell szólnom róla.

Nyári álmok, tündérszépek

- Minden újra él -

Tartsátok meg lelkeinket,

Hogyha jön a tél.

——–

Nyári álmok, mesebeli,

Nevető világ,

Nem is sejtik, hogy télen majd

Elszárad az ág.

——–

Nyári álmok, dologidő,

Aratás, szüret,

Hogy ne legyen a téli fagy

Gyilkos és süket.

——-

Nyári álmok, csóklakoma,

Esküvő, szekér,

Hogy legyenek újabb csókok,

Jövő és kenyér.

——-

Nyári álmok, mesepalást,

Mosolytiszta fű,

Amíg nyár jön, nem lehet

A tél se keserű.

Az volt a kérés, tegyek fel hosszabb, összefüggő részleteket. Ezért most és a következő néhány kedden felteszek egy, a regény narratívájából kiemelhető, összefüggő részt.

Formailag levél.

A regény egyik szereplője, Charles Davis angol hadmérnök írja Csáktornyáról 1664. december 20-án.

——–

A részlet viszonylag friss, szerkesztve, hibavadászva stb. egyelőre nincs. Aki ebben segít, hálásan fogadom.

Jövő kedden következik a folytatás.

——————————————

Drága egyetlen Jane-em!

Míg itt a földi Létben

El-egzisztálgatok,

Veled maradok.

——-

Hosszú-hosszú évek óta

Fogom a Kezed;

Hosszú-hosszú évek óta

Élek

Csak

Neked.

——-

Te, aki óvod létem,

Aranyos Feleségem,

Maradj velem soká!

——-

Amíg a földi Létben

Van némi értelem,

Itt maradsz velem.

——–

Hosszú-hosszú évek óta

Érzem a Karod,

Messze még a Mindhalálig,

Hogyha

Akarod.

——–

Kincsem,

Palotám,

Termem,

Te életem, Szerelmem,

Maradj

velem

Soká!

Batthyány József gróf esztergomi érsek, hercegprímás 1790 körül hatlovas hintón érkezett Pest városába.

A leendő egyik magyar főváros akkor még kicsi, koszos és sáros, vidékies település volt, a mai hatalmas Pestet nemigen lehetett a láttára megjósolni. Nem volt ebben a városban egyetlen országos intézmény sem, de már voltak hazafiak, akik szerették volna előre mozdítani a nemzet csinosodását.

Ilyen hazafi volt a néhány év múlva a Martinovics-féle összeesküvés egyik igazgatójaként kivégzett Szentmarjay Ferenc.