Tánc, tánc, esőtánc

Elázik a szoknyaránc,

Nyári felhőtánc.

——-

Felhő-égbolt sírva fakad,

Két nap óta egyre szakad

Szürke esőtánc.

——-

Tánc, tánc, esőtánc,

Rozsdás lesz a régi lánc

Szürke esőtánc.

——-

Vizes dézsát toltak hegyre,

Kilyukadt, és szakad egyre

Sáros esőtánc.

—–

Tánc, tánc, esőtánc,

Vízből és ködből a sánc

Vak pocsolyatánc.

——–

Záporozó vizes nóta

Hallik tegnap este óta

Kopogtatótánc.

—-

Tánc, tánc, esőtánc

Felhőn dúdol a finánc,

Ugrós békatánc.

SZÁZHUSZADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

-         A mikor kérdésére?

-         Igen, Karen. Azonnal meghatározom, mikor tűnt el a feljegyzésekből a hajó közepére vonatkozó teljes dokumentáció.

-         A hajó máris megmondja.

-         Nem hinném. Eddig sem tudott mondani semmit, mert az információkat törölték.

Helmut a vezérlőpulthoz ült, a szőke nő várakozott.

Ed Philips is közelebb lépett.

-         Hogy a csudába’ törölhették?

Miután megvizsgáltuk, mit nem tekinthetünk szabad akaratnak; illetőleg azt is, miféle ismérvek alapján kell a szabad akarat lényegét megfogalmaznunk, lássuk; az emberi gondolkodás köréből honnan nyerhetünk, illetve honnan nem nyerhetünk további új szempontokat a szabad akaratra vonatkozóan.

A szabad akarat lényegéről a pszichológia aligha világosít fel bennünket. “Kant óta természetesen van saját ismeretelméletünk, másrészt mégiscsak ott van a pszichológia, amelyik természettudományos egzaktságra tart igényt, s így a szellem általános alaptudománya akar lenni.

Játszik a júliusunk, kora őszt felidézni szeretne;

Hűvös hajnalokon ömlik a kósza eső.

Játssza az őszt hosszan, s megelégeli aztán;

Felszikrázik a Nap; s újra csak elkomorul.

——-

Játszik a még kamasz emberiség is a földi világgal;

Mint a cudar gazda, s tán nem okul sohasem.

Isten Létet adott a világnak, nem nyereséget;

Isteni terv sohasem hajhászik profitot.

——-

Pajkos július! Adj meleget, lesz még zivatar: sok;

Rossz, koravén napokon fázik az önbizalom.

Íme a következő részlet.

Nemrég itt tartottam:

—————-

”

Chateau De Vaux, Melun közelében, 1664. december 12. csütörtök

A kastély előtt udvar: a cour d’honneur pompája ezen a napon a kezdődő tél miatt nem tudott teljes, káprázatos mivoltában érvényesülni, de a hatását így sem tévesztette el. A hintóban ülő férfi meglepetten felkiáltott, amikor rájött, hová hozták.

A kastélya! Az otthona! Amit ő építtetett temérdek költséggel. Az építész Louis Le Vau volt, a kert tervezője pedig nem más, mint a nagy André Le Nôtre.

Bús fellegek

Feszengenek

Morogva;

Még nincsenek a Nyár tüzéhez

Szokva.

——-

(Esik eső

Nyakló nélkül,

Konokul;

Több lesz a sár,

Ebből sok rokon

Okul.)

——–

Felhő fakad

Zápor szakad

Zokogva;

A vén Nap most

A fellegfodrok

Foglya.

——–

(Szorul rajtunk

A vén Idő

Satuja;

Egyszer végleg eltakar

Egy skatulya.)

———

A vérmes hőség

Félreállt

Dohogva;

És duzzog,

Mint egy elfelejtett

Dogma.

——–

(Posztszapiensz

Poszthumánról

Hadovál;

Mégse jön

A posztmodernre

Poszthalál.)

——-

Most nem fiús

A július

Magánya;

Tán titkot rejt

Mint vén hegy

Néma

Árnya.

Lassan a végére érek. Ma vagy holnap. Nagy munka volt, hiszen több száz szerző sok száz mesét küldött.

A pályázat honlapja:

http://www.mesepalyazat.hu/

A zsűrizésük mindenképpen különleges élmény. A díjkiosztón mindenképpen megkérdezem majd a többi zsűritagot; kíváncsi vagyok, hogy a kollégák számára is hasonló élmény volt-e, mint nekem.

A színvonalra igazán nem lehet panasz; nagyon sok kiváló írás érkezett – az átlagnívó mérhetetlenül magasabb, mint bármely eddigi pályázaton, ahol volt szerencsém részt venni a bírálatban.

Kacagott ránk a vár,

Habár

Felhő fakadt,

Eső szakadt

S a fő-fényes

Majd’ Megpukkadt.

——–

Jelmezért a kazánházba,

Azután: “Megindulásba!”

Vastag bársony jelmezt veszek,

Flinta Zoli ma – én leszek…

——

Kacagott ránk a vár…

Sivár

Hőségre jött esély-leső

Csendesen szép nyári eső;

Zuhogott,

De amikor kellett volna,

Elfogyott…

———

Izgalom a kazánházban,

Lesz-e ma főzés a várban?

Mindegy: lesz vagy nem lesz étel,

Kezdődjék el a felvétel!

SZÁZTIZENKILENCEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

A szőke nő a homlokát ráncolta.

-         Kapitány a hajónak! Veszélyes lehet a csatahajó közepén található ismeretlen objektum?

„Hajó a kapitánynak. Mivel az ismeretlen objektum jelenleg egyetlen rendszeresített műszerrel nem vizsgálható, a vizsgálatokat gyakorlatilag elutasítja, és lehetetlenné teszi; nincs mód az esetleges veszélyességét meghatározni. A feltételezett veszély jellegéről, mértékéről, annak esetleges kiküszöbölhetőségéről adatok nem állnak rendelkezésre.

Merőben más a helyzet az anyagelvű gondolkodással. A “történelmi szisztéma” Poszler György terminológiájában nyilván az emberi történelmet valamely oksági elv formájában megragadó, materialista vagy materialisztikus elven működő, a történeti fejlődésben linearitást vagy körkörösséget feltételező, ezért szükségszerűen determinisztikus nézetek és gondolatrendszerek csoportját jelenti. Ezek sok szempontból gátjai az emberi fejlődésnek. Egyrészt azért, mert az “anyag” korábbi filozófiai alapfeltevését, illetve a természetben megnyilvánuló okság elvét a modern természettudományok szétrombolták, ezért a materialisztikus elveket valló elképzelések jelenleg semmiféle természettudományos alappal nem rendelkeznek.

Én bennszülött vagyok…

Akkor is,

Ha Itt a lét fanyar;

Álmom, reményem mind, mind, mind

Magyar…

———-

Én itthon szeretek…

Akkor is,

Ha másutt flancosabb,

A lelkem itthon lehet

Boldogabb.

——–

Anyám még így nevelt;

Akkor is,

Ha másutt más ragyog;

Itt élek, és a Múlttal

Egy vagyok.

——

Én bennszülött vagyok…

Az én világom örökké

Magyar,

E föld éltet,

S egyszer majd

Eltakar.

——–

Imádkozni,

Dalolni

Sírni kell;

S az emlék is

Magyarul énekel.

Mostantól hetente teszek fel egy új részletet a készülő regényből.  Mindig olyat, ami csak néhány napja íródott. Hosszabbakat, mint a legutóbbi, mert jogos volt az észrevétel, hogy a rövid mutatvány alapján nem sokra lehet jutni.

Íme:

——–

“Két óra múlva Mehmed Girej kán és kísérete elhagyta Isztambult. Úgy távoztak, ahogy érkeztek: csuklyás fekete köpönyegben, delik és lóra ültetett janicsárok kíséretében.

Brankovics György deák, az erdélyi fejedelem egyik Isztambulba küldött íródeákja a városkaputól nem messze különös lovascsapatot látott.

A Csend

A Rend,

A zöld;

Fűszál hegyén mosolyog

A Föld.

———

Gazdasági növekedés?

Olcsó napkeltéhez kevés.

——–

Míg kék

Az ég,

Lehet;

A nagyvilág csendesen

Szeret.

———

Diktatúra vagy szavazás?

Vigyorgó Idő vermet ás.

——-

A Fény

Tömény

Világ;

Fényben Létet álmodik

Az ág.

——–

Globalizált darázsfészek?

A vén törvény talán részeg?

——–

Szerény

Erény

A Hit;

Alvó lelket igazságra

Nyit.

——–

Adó, bank és jövedelem;

Fűszál hegyén a kegyelem.

Végre újra írom.

Nemrég itt tartottam:

———–

“A Mészáros felfigyelt.

Akárki is, rá vadászik. Személyes ellensége lenne? Esetleg valami ügyfél rokona? Bosszú? Lehetetlen.

Nem. Akárki is, nem rá vadászik, hanem csak az idegenre. Akiről nem is sejti, hogy kicsoda.

A Mészáros csak alig lassított. Jönnek mögötte. Kopognak a léptek. Hamarosan gyorsítani fognak, és valahonnan majd előbukkan egy újabb üldöző. Az a céljuk, hogy ő egyre nagyobb pánikba essen, végül pedig hisztérikusan rohanva próbáljon menekülni.

Kívül a hőség,

Meg a pénz,

És belül: mi magunk,

Fut az Idő, telik a Lét

Virágzik a Nyarunk.

——–

Kívül a pletyka, média,

Irigy politika,

A sültreális szürkeség,

És belül a Csoda.

———

A külsőt nyálkás, rossz burok

Rongyos bőre fedi,

Rabszolga itt a nyár, a Pénz

Szolgálni engedi.

——–

Celeb-majmok hordája kint,

És műanyag a lét,

S a bottal járó vén Idő,

Csóválja a fejét.

——-

Létünk nyara most meg-megáll,

Utána majd szalad,

Fentről tekintve minden Nyár

Csak néhány pillanat.

SZÁZTIZENNYOLCADIK RÉSZ

Íródott  Nyuzga javaslatára

A szőke nő egy pillanatig tanácstalanul állt. Közben Ed Philips felkelt a vezérlőpulttól, egy kissé kinyújtóztatta elgémberedett tagjait.

-         Mi a csuda lehet ott, Ed?

A férfi tanácstalanul tárta szét a karját.

-         Pontosan annyit tudok róla, mint te, Karen. Csaknem pontosan a csatahajó közepén található.

Karen Bozchana Kadlecikova torka kissé elszorult. Agya határozottan vészt jelzett.

A szabad akarat gondolata a különféle késő-ókori pogány filozófiai irányzatokkal — például a sztoikusokkal és a helyenként végletes fatalizmust hirdető gnosztikusokkal — szemben álló ókeresztény filozófiából ered. A Decius-féle keresztényüldözés során vértanúhalált halt Órigenész (kb. 185 — kb. 254.) a keresztény bölcseletet az újplatonizmus gondolatkörének hatása alatt alapozta meg. Hatalmas életművének java része elveszett, legfontosabb értekezése, a Peri arkhón (Az alapelvekről) azonban megmaradt.

Alekszandr Fjodorovics Middendorf (1815-1894), a livóniai származású, észt anyától származó orosz felfedező gyakran megfordult az uráli nyelvet  beszélő, szamojéd nép, a nganaszanok falvaiban. Némelyikükkel meleg barátságot is kötött.

Middendorf jeles Szibéria-kutató volt, a messze északon elterülő Tajmir-félsziget egyik felfedezője. Ennek a földdarabnak a kiszögellése a Cseljuszkin-fok, az eurázsiai szárazföld legészakibb pontja. Odáig maga Middendorf sohasem jutott el, és az is csak a XX.

SZÁZTIZENHETEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karen nem döntött azonnal.

-         Ed?

-         Lehet, hogy át kellene mennünk, nem tudom, mit akar Helmut.

-         Képes vagy aktivizálni a fegyverzetet?

-         Neked kell megtenned a konspiráción keresztül.

-         Szükségünk lehet rá?

A férfi vállat vont.

-         Nem tudom, Karen. Nem nagyon értjük, mibe csöppentünk. Ha ilyen grandiózus önvédelmi lehetőséggel rendelkezünk, miért ne éljünk vele?

Az “objektivitásra” törekvő tudományos terminológia nemcsak ezekkel a “kiskapcsolatokkal” nem tud mit kezdeni, az emberi érzelem világa a számára mindenestül “terra incognita”. Olvassuk el, hogy különböző emberrel foglalkozó tudományok miként definiálják a “szerelem” fogalmát, és nem fogjuk tudni, sírjunk-e, vagy nevessünk. Egyetlen példa is elég lesz annak illusztrálására, miféle irdatlan baklövésekre képes ezzel kapcsolatban a tudományos elme.

Tétova nyár van idén, tovaszökken a hajnali szellő;

Spórol az ég ura is, ritka a kánikula.

Záporesők szemeregnek a tompán szürke egekből;

Ázott reggeleken fázik a hajnali szél.

Mintha a Földanya félne a rossz szeleburdi nyaraktól,

És a pogány meleget megzabolázza idén.

—–

Ám a csepergő enyhe napokban jól lehet írni;

Jó puha hűvös idő termi a szép sorokat.

Míg felszárad a nyári melegben a tegnapi tócsa,

Izzik a billentyű, készül az új fejezet.

A KIMTE elvált a Karcolattól, és a jövőben a magyar irodalmi élet önálló tényezője lesz. Gyanítom, nem fognak csupán a scifi és a fantasy területén megmaradni.

Az elválásról különféle mendemondákat hallottam, kik-ki véleményének, személyes rokonszenvének,  vagy hovatartozásának megfelelően kommentálta a dolgot.

Kíváncsi lettem, és úgy véltem, a legilletékesebbhez kell fordulnom.

Részlet az interjúból:

———-

L.    N. Peters: Miért váltatok el a Karcolattól?

Valaki megkérdezte; itt válaszolok.

——-

Kezdeném azzal, hogy nem tartozom a személyes ismerősei közé.

Láttam már embereket, akiket elragadott – illetve ezek testi maradékát. Hozzám nagyon közel állók földi maradványait…

Olyanokat is láttam, akik kacérkodtak vele.

—–

Egyszer megkérdezték tőlem, milyen a jó öngyilkosság. Kapásból azt feleltem:

- Amelyik sikerül.

Ha már arra szántad Magad, jól gondold meg, akarod-e vagy sem. Ha nem akarod, felejtsd el, ha valóban akarod, tedd meg, de ne kísérletezz, ne a mások idegeit tépázd.

Csillagtalan égi tájon

Csalfa homály tekereg,

Álmodozó szegény ember

Gazdag múlttal enyeleg.

——–

Csillagtalan égi tájon

Szürke Jelen mendegél,

Fehér folton sötét árnyék

Színes reggelről regél.

——-

Csillagtalan égi tájon

Ásít a vén Irgalom,

Vékony jövő-segélyt mérnek

Lapos égi asztalon.

———-

Csillagtalan égi tájon

Egyhangú zene pereg,

Fékevesztett jövő-suhanc

Égi pusztán hempereg.

——-

Csillagtalan égi tájon

Halál-bankár vigyorog,

Félénk szellő árnyékában

Gyenge remény imbolyog.

Az előbb tettem fel a scifi.hu-ra a Kollárik Péterrel készített új interjút.

http://www.scifi.hu/node/4518

Péter rendkívül érdekes könyvet ír: életrajzának hőse Ray Harryhausen. Sokan várjuk a könyvet, ami az év egyik kuriózumának ígérkezik.

Részlet az interjúból:

———

L. N. Peters: Mi az előzetes koncepciód?

Kollárik Péter: A hihetetlenül gazdag és változatos életmű mögött álló ember életét a gyermekkortól a nyugdíjas évekig részletesen végigkísérni mindenki által érthető és élvezhető módon.

Valamikor a XIX. század húszas éveinek elején az öreg székely betévedt az egyik városi patikába. Volt nála egy kis pénzmag, alaposan szét is nézett a mindenféle kenceficék között, de – igen helyes érzékkel – úgy döntött, neki ezek közül ugyan egyikre sincs szüksége.

A patikus sebes beszédű, erős profitéhséggel megáldott-megvert ember volt, és feltette magában, hogy a láthatóan pénzes vén góbét mindenképpen megfeji, igyekezett hát rásózni valami portékát.

Nincs vége mégse,

Nincs vége soha,

Vagyunk megint,

Mint voltunk valaha;

Újra szól a dal,

S a Lelketek

Örökké

Fiatal.

—–

Nincs vége úgyse,

Nem lesz vége már,

A Színpad ismer,

S mindig visszavár.

Újra zeng a Szó,

S Calliope

Nem lesz

Megalkuvó.

——-

Nincs soha vége,

Jöttök, hogyha kell,

A poklokat

Ti ijesztitek el,

A vénülő Élet

Felnyikorog,

S a Színpad újra

Rátok mosolyog.

—–

Csak ez az Élet,

Mi is volna más:

Halált kacagó

Garabonciás.

SZÁZTIZENHATODIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Helmut most lépett át a csatahajó fedélzetére:

-         Schellenberg hadnagy a kapitánynak! – közölte vidáman. – Megkezdem munkámat a BB-58 UNS Rodney fedélzetén, mint rangidős tiszt!

Ed Philips a fejét csóválta:

-         Nem tudom, hogy mi lehet.

A szőke nő vállat vont.

-         Majd visszatérünk rá, Ed. Előbb ellenőrizd, amit korábban mondtál: hogy használhatjuk a csatahajó fegyverzetét.