Valamikor a XIX. század húszas éveinek elején az öreg székely betévedt az egyik városi patikába. Volt nála egy kis pénzmag, alaposan szét is nézett a mindenféle kenceficék között, de – igen helyes érzékkel – úgy döntött, neki ezek közül ugyan egyikre sincs szüksége.

A patikus sebes beszédű, erős profitéhséggel megáldott-megvert ember volt, és feltette magában, hogy a láthatóan pénzes vén góbét mindenképpen megfeji, igyekezett hát rásózni valami portékát. Mind erőszakosabb lett, de nem ért célt.

A székely nem állt kötélnek. Már indult volna, de a patikus elébe perdült.

- Valamit csak vegyen már tőlem kegyelmed! Láthatja, csaknem ingyen adom!

A székely elmosolyodott. Ő úgy látta, az árak meglehetősen borsosak.

- Nem veszek én biz’ semmit, ebnek kell!

A patikus arca megrándult. Ezt az utcán is hallották! Kutya székely! Legszívesebben megfojtotta volna az öreget.

- Bizonnyal van odahaza olyan baj, aminek itt az orvossága.

- Nincs nálam semmiféle baj.

- Baj mindenütt akad.

- Nézze, nálam odahaza csak olyan baj van, amire kend nem tud adni semmiféle patikaszert.

- Én ne tudnék? Fogadjunk, hogy tudok! Csak mondja, bátyám!

A székely elvigyorodott.

- Nálam csak egy a baj: kissé nyelves az asszony.

A patikus gúnyosan elmosolyodott.

- Arra is tudok gyógyszert, de azt ingyen adom.

A székely megtorpant, erre kíváncsi volt.

- Ugyan, mi lenne az?

- Ez ni! – azzal rettenetes nagy pofon kent le a vén székelynek. – Ezt adja be neki, és ha nem segít, naponta háromszor ismételje. Erről a legcudarabb házisárkány is leszokik a fölösleges pofázásról!

A székely úgy megrökönyödött, hogy még visszaadni is elfelejtette a pofont.

- Ez kellene neki?

- Ez hát! Adjak még egy dózist?

- Ne fáradjon, ez elegendő – azzal távozott.

A patikus röhögve nézett utána.

Hanem másnap az öreg székely visszatért.

- Használt az orvosság? – vigyorgott a szeme közé a patikus.

- Isten áldja kegyelmedet, fel sem kellett használnom! – mosolygott ádáz tekintettel a székely. – Gondoltam, vissza is hozom a gyógyszert, hátha el tudja adni valakinek kegyelmed! – és képen húzta a patikust, de valami irgalmatlanul. Ez a pofon az öregapja lehetett volna az egy nappal korábbi másiknak.

A fal adta a következőt.

A patika utána hetekig zárva tartott.