A jó időjáték a jó scifibe való, másutt nem nagyon van mit keresnie. Ott szeretem is, a jó időutazó-történetek, illetve a remekül megírt téridő-sztorik a kedvenceim közé tartoznak.

Az életben már sokkal kevésbé kedvelem az időjátékot. Az idővel való játszadozást meg különösen nem. 

Írja a hogyishívják:

http://www.fn.hu/tudomany/20100329/akar_egy_honapra_is_kikeszthet/

“A kutatók másik csoportja szerint azonban az eredeti időszámítás sokkal inkább megfelel az ember élettani ritmusának.

Kora hajnalon újra visszatér

A sötét és a dér,

Rozzant vén buszon újra hallhatom,

Hogy a világ szart se ér.

—–

Kora hajnalon bánat-óceán

És az öröm? Vékony ér.

Bánatos halál még ma lesbe áll,

És elfogy a kenyér.

——-

Tölgyfa-góliát, rajta rossz plakát

Voksokat kér s ígér,

Kósza hajnalon köd az ablakon

Megdermed, mint a vér.

——-

Kora hajnalon derengő fagyon

Az álmosság kísér,

Jó a rossz után sose jön talán,

És a világ szart se ér.

Azt írja a hogyishívják:

http://www.fn.hu/kulfold/20100325/chicagoban_lehet_mav_per/

“A chicagói bíróság április 22-ére meghallgatást tűzött ki abban a perben, amelyben a magyarországi holokauszt áldozatainak örökösei beperelték a MÁV-ot, és jóvátételt követelnek, amiért a cég a II. világháború idején közreműködött zsidók deportálásában.”

??

Jóvátétel a holokausztért…
Elvben jogos.

A gyakorlatban azonban nem jóvátételről van szó, hanem pénzről.

Ma megvolt a Tyúkper Kakasfalván több szereplős, újabb változatának első előadása - Békéscsabán.

A  részben pocsék előjelek után a társaság nagyon kitett magáért. A csapat hozzáállásával semmi baj sem volt, de a felkészülést befolyásoló mellékkörülmények sok jót nem ígértek.

Már a korábbiak - például a karnevál - során is meg-megcsillantak dolgok, de a mai előadás megmutatta: a csoport  munkája most már számos elemében mérhető a régiekéhez.

Egérszürke felhő

Lóg a világ felett,

Szepegő esővel

Siratja a telet.

—-

Áll a ronda felleg,

A nagy bajra-leső,

Pislogva-dadogva

Szivárog az eső.

—–

Sunyin félrevonul

Napunk, a nagy ravasz,

Még nem biztos benne,

Hogy eljött a tavasz.

Helmut von Moltke volt a vezérkari főnökök gyöngye. Teljesen a hivatásának élt, napi húsz órát dolgozott, kisujjában volt a hadtudomány minden ága.

Egyszer nagyon beteg lett. Ilyen csak négy-ötévente fordult elő vele, de akkor mindig nagyon leesett a lábáról, az állandó megfeszített munka megbosszulta magát.

Hirtelen kivágódott az ajtó, és von Roon, a porosz hadügyminiszter rontott a vezérkari főnök szobájába.

- Herr Feldmarschall! - ordította az ajtóból.

Az írja a hogyishívják:

http://bulvar.ma.hu/tart/cikk/dd/0/65754/1/bizarr/Aramutes_parancsra__halaljatek_a_francia_televizioban

“Haláljáték címmel készített dokumentumfilmet a France 2 francia közszolgálati televízió a média hatalmáról: a szerda este adásba kerülő másfélórás film egy olyan vetélkedőműsort mutat be, amelyben a műsorvezető ösztönzésére a játékosok áramütéssel sújthatják rosszul válaszoló társukat.”

A média társadalmunk azon intézménye, amiről mindig még rosszabbat tudunk elképzelni - és elhinni.

A Szemedben látom, hogy létezem,

Szerelmünk percről percre egyre nő,

S tátott szájjal néz ránk a vén Idő;

Ahogy téblábolunk az éveken.

—–

Belőlünk élnek lusta csillagok,

Világködök csak általunk forognak,

Mítoszpalánták tőlünk imbolyognak,

Mint végtelenbe nyíló ablakok.

—–

Vagyunk: Külön? Két ide tévedt vendég…

Együtt? Egy életútnyi végtelenség.

A következőket az Ungváry Krisztián történésszel folytatott beszélgetés kapcsán írja a hogyishívják:

http://www.fn.hu/magazin/20100320/szovetseges_erdek_is_volt/

“a magyar fegyverszüneti tárgyalások részleteit pont a szövetségesek szivárogtatták ki, mivel nekik érdekükben állt, hogy a náci Németország megszállja Magyarországot. A történész szerint a stratégiai lépés megtételétől azt várták, hogy jelentős német erőket fog elvonni a többi frontról.”

Mielőtt mélyebben merülnék az interjú nagyon is érdekes kijelentéseinek taglalásába, megjegyezném, hogy a közismert történelmi portál cikke meg kifejezetten arról számol be:

http://www.mult-kor.hu/20100319_keveset_tudunk_a_nemet_megszallas_okairol

hogy:

“Egy új kutatás szerint az amerikai titkosszolgálat provokálhatta ki az akciót, ami a szélsőjobboldal előretörését, és a végső megoldás hazai megindítását hozta magával.”

Na, kérem szépen?

Szék-árendás Petrovitsék

Sándor fiacskája,

Beosont a félegyházi

nagytemplom tornyába.

——

A pápisták templomába

Nagyon régen vágyott,

Oda lopózva aztán sok

Furcsa dolgot látott.

—–

Szabó Ferenc kántor uram

Tudott kornyikálni,

De még jobban a kóruson

Titokban piálni.

—–

Még a sót is nyalogatta,

Ha szerét tehette,

Nemessy harangozó úr

Nejét elszerette.

——-

Sándor gyerek éppen akkor

Ment fel a toronyba,

Amikor lent a kóruson

Felrobbant a bomba.

Felix zu Schwartzenberg gróf volt az osztrák miniszterelnök szabadságharcunk leverése idején, és az is maradt egészen 1852-ben bekövetkezett haláláig. Az egységes és erős Ausztria megteremtésére törekedett, amelynek előbb az egységesülő Németországban, majd Európában is vezető szerepet kellett volna szereznie - Schwartzenberg elképzelései szerint.

Kedvenc mondása így hangzott:

“A császár parancsol, a nép pedig engedelmeskedik.”

Schwartzenbergnek egyetlen hosszabb távú terve sem valósult meg, egyetlen jóslata sem vált valóra.

Tátongóan sötét éjben

Ágak halmaza,

A magasban vagy a mélyben

Maradt a haza.

—–

A koronák körvonala

Szótlanul dereng,

Fenn az égen az öreg Hold

Fáradtan mereng.

—-

Odafent a zsarnok világ

Hideg és kerek,

Felé nyúlnak aszottan

A száraz ág-kezek.

—–

Hidegtől kába,

Köd a nyakába,

Dermedt-büszkén simul a fa

A nagy éjszakába.

—–

A köd: a véglet,

Az éj: a végzet,

A fa csupasz görcseiben

Él tovább az Élet.

—-

A jelen: éjszaka

A jövő: misztika,

A valóság csak mi vagyunk,

Meg itt ez a fa.

A néhai Gorcsakov, orosz cári kancellár szerette, ha humanistának nevezték. Társaságban ritkán mulasztotta el hangoztatni, hogy benne igazán van szociális érzékenység.

Egyszer kifestették ennek a derék, jóságos politikusnak a dolgozószobáját. Amikor visszatért, elfintorította az orrát, majd hívatta a gondnokot.

- Mi ez a fertelmes kigőzölgés?

- A festék, jó uram!

- Úgy? A festék? És azt képzelted, bejövök, hogy elrontsam az egészségemet? Csontig kellene kancsukáztatnom a hátad!