NEGYVENHETEDIK RÉSZ

Itt kell megjegyeznem, hogy a hivatásos történettudomány kapcsolata Zrínyi Miklóshoz helyenként nagyon is ellentmondásosnak tűnik. Néhány tudós valóban kiváló dolgozatokat szentel a költő és hadvezér pályájának, munkásságának, elemzik a tevékenységét különféle nézőpontokból. Új elméletek születnek, új összefüggésekre bukkannak, helyenként még új tények is napvilágot látnak. Ezek néha talán nem is annyira „újak”, csak olyan „régebbiek”, amelyeknek eddig nem tulajdonítottak jelentőséget.

Tegnap valóság volt,

Ma már csak ünnep;

Hétvége volt,

Szépet,

Csodát hozott,

S ma beragyogja a hétköznapot.

——

Mindketten egyszerre

Jártak erre.

Mosolygós nap volt,

S egész éjjel kacagott fenn

A sajtképű Hold.

—-

Isten adjon

Még sok ilyen hétvégét nekünk,

Ilyenkor látjuk, hogy

Mennyit ér

Az életünk.

—-

Szombat reggel

Ötvenesen;

A Lányok szobáját lesem.

—-

Mint valaha,

Nem is régen:

Ezer gond;

Családi éden.

—–

Amíg rajtunk van

A Gyermek gondja,

Világ is fejre áll

Hetente,

Naponta;

Hullik a haj,

Forr a vér -

De nélkülük ez a világ

Mit sem ér…

—–

Tegnap valóság,

Ma már csak ünnep.

Vitéz Mihály havasalföldi vajda fontos ikon a román történetírásban. Állítólag ő kísérelte meg először Erdély, Havasalföld és Moldva “egyesítését”.

Mi ezt másképpen tudjuk. Alighanem jobban. Perdöntő lehet a kortársak világlátása, szempontrendszere, amelyben természetesen szó sincs semmiféle anakronisztikus román nemzeti egységről, még románokról sem, az oláh elnevezés nem számít pejoratívnak.

A magyar és a román történetírás egészen másképpen látja a változatlan múltat.

Szerelemmel kézen fogva

Nem vagyok a sorsnak foglya.

—–

Pénz-mennyország bárhogy gagyog;

Mindig igazi maradok.

—–

Lágyan ringó élet-hinta;

Ugyanaz marad a minta.

—-

Szerelemmel kézen fogva,

Boldogság körül forogva

——-

Mosolygok így, ötvenesen;

Karomban a Szerelmesem.

—-

Csókok között andalogva,

Szerelemmel kézen fogva.

KÉTSZÁZÖTVENEDIK RÉSZ 

Ed Philips nagy szemeket meresztett.

-         Nyilvánvaló?

Karen felpattant.

-         Most már én is értem!

Gyorsan felhajtott egy pohár italt, és a vezérlőpulthoz lépett.

„Admirális a hajónak! Van-e tudomásod róla, miféle mechanizmus képes feléleszteni a csatahajó hibernációs fülkéjében lévő embereket?”

Néhány másodperc múlva jött a válasz:

„Hajó az admirálisnak! Negatív, Karen Bozchana Kadlecikova admirális!

A tradíció a líra egyik legfontosabb témája, a költészet azonban a hagyománynak nem csupán kifejezője, hanem alakítója is.

Hagyomány nélkül az emberi jelenség értelmezhetetlen és tartalmatlan fogalom. Az emberiség nem azonos a mindenkori jelenben élő nemzedékekkel, utóbbiak csupán az emberiség jelenkori megvalósulása.

Nagyon nagy baj volna, ha az emberiség fogalma a pusztán jelenben élő népességre korlátozódna. Hagyomány – illetve ennek tudata – nélkül sem emberi közösség, sem erkölcs nem létezhet.

Tavasszal mindig újrakezdünk

Hitet, Reményt és Életet;

A sátán legyen pesszimista,

Élni csak örömben lehet.

—

Ahogy a fagyok elszelelnek,

És kéken ragyog fenn az Ég,

Lelkünk széljárta régi síkján

Feléled a remény-vidék.

—-

Tavasszal mindig újra élünk,

Virul a régi Kegyelem,

Sokadik ifjúságot él meg

Az életadó Szerelem.

—-

A tél függönye félrehúzva,

Kacag a fürge napsugár,

Ránk öröm, csókok garmadája,

Új Élet és új munka vár.

Forr a Tavasz!

Emeljük fel a fedőt,

Friss reménnyel

Locsoljuk meg

A Jövőt!

—–

Víz,

Víz,

Tiszta víz,

Jöjjön fürge Nyár;

Sok ezernyi

Tündérarcú kisgyermeket

Lásson itt

A fényes napsugár!

—-

Zúg az Élet,

Óvja a Lét igazát;

Locsoljuk meg

Friss Élettel

A Hazát!

—-

Víz,

Víz,

Tiszta víz,

Frissülj fel, Haza;

Ezután a Szeretetnek

Legyen igaza!

—–

Száll az Élet,

Tavaszodik az Erő,

Locsoljuk a Múltat,

Hadd legyen

Jövő!

—-

Ördög csábít hazugságba;

Élet helyett fogyasztásra.

Régi történet, több helyen is olvastam.

——

Harun al-Rasid idején élt Bagdad egyik külvárosában két kereskedő, Szelim és Ahmed. Egymás mellett volt a házuk, látszólag jó szomszédok voltak.

Szelim azonban irigyelte Ahmedet. Látta, hogy a szomszéd sokat dolgozik, körültekintő és értelmes ember, és szemlátomást gyarapodik.

Gyarapodott ő is, fortélyos és számító ember volt, élére rakta a bevételt, és egyre jobban zavarta a másik szemmel látható sikere.

Tavasz-feszültség zúg a fellegekben,

A csíra sarjad,

Lent a Föld ölében

Misztériumra készül már

A Mag;

S vihart kavar a hitetlen anyag.

——-

Krisztus sírjánál szent elmélkedésben

Íjként feszül meg most a létezés,

Ős titkok rejtekén pattan a zár,

S a világ

Feltámadásra vár.

—–

Valaha rég,

A Golgota hegyén,

A közért adta magát

Az Egyén.

Embertelenül sokat szenvedett,

De legfőbb üzenete:

Szeretet.

—–

A világ megváltásra vár,

Az oltár ma egyszerű és

Kopár.

Tavasz-feszültség zúg a fellegekben,

A csíra sarjad,

Lent a Föld ölében

Misztériumra készül már

A Mag;

S vihart kavar a hitetlen anyag.

——-

Krisztus sírjánál szent elmélkedésben

Íjként feszül meg most a létezés,

Ős titkok rejtekén pattan a zár,

S a világ

Feltámadásra vár.

—–

Valaha rég,

A Golgota hegyén,

A közért adta magát

Az Egyén.

Embertelenül sokat szenvedett,

De legfőbb üzenete:

Szeretet.

—–

A világ megváltásra vár,

Az oltár ma egyszerű és

Kopár.

KÉTSZÁZNEGYVENKILENCEDIK RÉSZ

-         Igazad van, Helmut! – helyeselt a szőke nő.

Ed Philips csodálkozva nézett rá:

-         Igaza? Miben van igaza?

Karen kissé szánakozva nézett rá, aztán energikusan felpattant.

-         Félreértettük Morgensohnt. Nagy bajba kerülhetünk, ha nem tisztázzuk minél hamarabb. Ha nem jövünk rá, hogy miről is van szó.

Ed Philips egyikről a másikra nézett. Helmut szánakozva veregette meg a vállát.

-         Hát nem érted?

KÉTSZÁZNEGYVENKILENCEDIK RÉSZ

-         Igazad van, Helmut! – helyeselt a szőke nő.

Ed Philips csodálkozva nézett rá:

-         Igaza? Miben van igaza?

Karen kissé szánakozva nézett rá, aztán energikusan felpattant.

-         Félreértettük Morgensohnt. Nagy bajba kerülhetünk, ha nem tisztázzuk minél hamarabb. Ha nem jövünk rá, hogy miről is van szó.

Ed Philips egyikről a másikra nézett. Helmut szánakozva veregette meg a vállát.

-         Hát nem érted?

SZÁZHUSZONKETTEDIK RÉSZ 

A tradíció a kultúra talapzata, időbeli kiterjesztése, amelynek a birtokosa a nép.

A tradíció fogalmának meghatározása, sőt újraalkotása, a jelenhez és a jövő perspektíváihoz való igazítása jelenleg a kultúra, ezen belül pedig a líra egyik döntő, megkerülhetetlen jelentőségű alapkérdése. Tisztázása nélkül az előrelépés lehetetlen.

A nép fogalmára vonatkozó fentebbi munkadefiníció természetesen finomításra szorul. Itt talán az a legfontosabb kérdés, hogy az államhatárok helyzete mennyire releváns a nép fogalmának meghatározásában.

Az óra pereg,

Az eső nagy cseppekben szemereg,

Hallgatnak az egek,

Áldozat közeleg.

A jövő ködös,

És minden kósza rémálom

Vörös.

A Jelen a sír szélén térdepel,

Világ-oltáron fekete lepel.

Globalizált rémlátomás;

Lesz-e

Harmadnapra

Feltámadás?

*

A Jelen?

Profán homok,

S a néma templomok,

Mint konok, önfejű optimizmusok,

Nyújtóznak tornyaikkal

Ég felé.

*

Gúny tárgya lett a Hit,

S az államok parancsolója

Szent profit.

A pénz a jelen vérét issza,

Futunk a megváltatlanságba

Vissza,

S a demokrácia

Puszta kulissza.

Valamilyen diplomáciai küldöttség tagjaként londonba érkezett egy többször megkoszorúzott francia poéta. Arisztokraták divatos kedvence volt, ma már kutya se emlékszik a nevére.

A francia költő jókat evett-ivott az udvari ünnepségeken, díszelgett, bekasszírozta az udvariasságból itt is neki utalt díjakat.

Valamelyik este néhány angol arisztokrata és a kísérőik társaságában Londont járta. Éjszaka sem tértek vissza a palotába, mert kedvük támadt valami alantasabb mulaságra.

A hangnem teljesen új volt. Az ifjú Schellenberg eddig még sohasem beszélt így. Ed Philips felfigyelt.

-         Mit akarsz ezzel mondani?

-         Emlékezz csak! Megindult a felélesztési folyamat.

Ed Philips nagy szemeket meresztett:

-         Nem tudlak követni.

Helmut Schellenberg elmosolyodott.

-         Rendben van! –felelte, aztán kényelmesen töltött magának egy italt, egy húzásra meg is itta, majd hátradőlt a fotelben. – Hallgassatok rám!

SZÁZHUSZONEGYEDIK RÉSZ

Ez az a pont ahonnan nézve a jelenlegi kanonizált líra mögött álló teóriák és kvázi-elméletek fogalomrendszerében szereplő „alanyi” és „tárgyias” lírára vonatkozó spekulációk teljes elégtelensége könnyen belátható. Ezek nemcsak pontatlanok, mivel alapjában lényegtelen kérdésekkel foglalkoznak, hanem egyszerűen érvénytelenek is, hiszen köszönő viszonyban sincsenek a líra valódi természetével.

Egyelőre el kell köszönnöm a művészet hivatali elméletének a lírára való különféle vonatkoztatásaitól, hiszen az eddig kifejtettek alapján aligha fogadhatom el, hogy a költészet csupán egy lényegében magát önjelölt alapon bennfentesnek kikiáltó csoport hivatalos játszadozásainak vonatkozásában lenne értelmezhető, és létjogosultsága pusztán a lírán kívül eső puszta hivatali szempontok alapján volna meghatározható.

Szürke égből,

Szürkeségből

Szemereg a jéghideg,

Forognak a kerekek,

Sárrá áznak az évek.

Eső hull,

Múlik az élet.

—-

Régi, rozsdás,

Vén világot

Zsebébe teszi a köd,

Felhő úszik vágy fölött,

Abszurd vétek a Lélek;

Eső hull,

Múlik az élet.

—-

Szürke létről,

Szürkeségről

Dúdol a Hold valahol,

A szférák vén kintornása

Rekedtes hangon dalol,

Eső hull,

Múlik az élet.

NEGYVENNEGYEDIK RÉSZ

Maga Zrínyi „menti fel” minden vád alól a gyilkosait, a szájába adott „utolsó szavaival”. Ne gondoljuk, hogy ez zseniális. Kényszer szülte megoldás. Annyira merész, amennyire kényszer. Égen-földön nincs más lehetőség arra, hogy a két lator a vadásztársaság szemében ártatlan maradjon. Kockázatosnak persze rendkívül kockázatos, de az egyetlen lehetséges védelem. Meg kellett kísérelniük.

Zrínyi utolsó szavainak egyrészt meg kellett magyarázniuk

• Zrínyi halálát, illetve a vadkannak abban játszott kizárólagos szerepét, méghozzá perdöntő módon.

A történet különböző változatai több helyütt olvashatók.

—-

Szent László éppen visszatért egy sikeres hadjáratról, amikor hírét vette, hogy Horvátországban a húga veszedelembe került. A vele hazatért katonáknak pihenőt adott, és friss csapatokat toborozva tüstént Horvátország felé indult.

Az új seregben a tisztek és alvezérek zöme is új volt, kivéve néhány bizalmi embert.

A király nagyon fáradt volt, ezért szokása ellenére nem lóháton indult a hadjáratra, hanem megvásárolta az egyik környékbeli birtokos kocsiját, abban helyezkedett el, és szinte az indulás után azonnal elaludt.

A Tél semmivé lett;

Vajon mikor lesz a világ

Szerelemre érett?

—-

Kiskölykös torzsalkodás,

Alku pénzre, tökre;

Képernyőkről acsarkodik

A Föld minden ökre.

——

Kamaszos vetélkedés,

Gazdasági hajsza,

Világszerte ettől konyul

A Szabadság bajsza.

—–

Agglegény fontoskodás

Világot csal lépre,

Festett piacdémon helyett

Rendes asszony kéne.

—-

Tarka ruhás víg Tavasz,

Tiszta fényű, áldott;

Szemléli a világbíró

Ordas butaságot.

—-

Nagyra puffadt kapzsiság

Ember-jövőt áldoz,

Összes profit-tyúkeszével

Világot kormányoz.

KÉTSZÁZNEGYVENHETEDIK RÉSZ

Ed Philips gúnyosan elmosolyodott.

-         Tudod, mit beszélsz, Karen?

-         Tudom.

-         Kétlem. Van fogalmad róla, mi is az Ultenberg-csoport?

Karen Bozchana Kadlecikova finoman elhúzta a száját, aztán tüstént össze is szorította a fogait. Nem. Nem hajlandó megsértődni a kérdés nyegle hangvétele miatt. Ebben a pillanatban nagyon örült, hogy mégsem került bizalmasabb kapcsolatba a férfival. Öntelt hólyag!

SZÁZHUSZADIK RÉSZ 

A költészet sem lehet egyszemélyes. A lírai költemény szerzője ugyan a költő egyedül, de a líra lényege nem pusztán az alkotás egyéni misztériuma, hanem a lírai művek hozzájárulása a közösség lelki-érzelmi fejlődéséhez; szerző, mű, nyelv és közösség lírában megvalósuló kölcsönhatása.

A nyelv az emberi jelenség legnagyobb rejtélyi közé tartozik. A keletkezésével kapcsolatos elméletek zöme csak karcolja a problémák felszínét, mint kósza kavics a törhetetlen üveget.

Huszonkét éve…

Még most sem hiszem,

És az Időt

Hiába kergetem.

——–

Magasra tágul a kék ég felettem,

Egy apró kislány

Édesapja lettem.

Táncolt felettem a tavasz-vidék,

És visszhangot vetett

A messzeség.

—-

Ma huszonkét éve,

Örömfelhőkön

Szálltam fel az égbe.

—–

Huszonkét éve

Szállt az ég velem,

Azon a csodás

Régi reggelen.

—

Tavasz volt,

Remények álltak csokorba,

Fent napsugár dalolt,

S a virágpompa

Egyedült nekünk szólt.