A Költészet másodnapján

Némul az ünnepi zaj,

S kuruttyol már a szokásos

Hétköznapi békaraj.

—-

Ménkű nagy szabadság kezdte

Ránk sugarát ontani,

Nagyon sokan mégse merik

Az igazat mondani.

—–

Profanizált világunkban

Álistenek döntenek,

Globalizált vén kapzsiság

Profitesője pereg.

—–

A Költészet másodnapján

Látjuk, Isten mit üzent;

Ragaszkodnunk kell mindahhoz

Ezután is, ami Szent.

—–

Ha a világ szentté válna,

Maradna a Lét falán,

Mert tovább élhet, ami szent,

S meghal, ami csak profán.

—–

Ha létünkkel érzésünkkel

Észlelünk még valamit,

Tudjuk, hogy az Ember célja

Sokkal több, mint a profit.

—–

A Költészet másodnapján

A versfolyam megszakad,

A megszokott profithullám

Nyaldossa a partokat.

—–

A líra felelőssége

Manapság nem éteri:

Ne a GDP döntse el,

Mennyit ér a nemzeti.

—-

Ember mivoltunk lényege

Nem dollárosítható,

Van a piac szférájánál

Fontosabb dimenzió.

—-

A Költészet másodnapján

Félszeg Ritmus tántorog,

Halandzsázhatnak dühödten

Odafent a kánonok.

—-

A megélhetési líra

Parnasszuson nem arat,

Olvasatlan köteteket

Halmoz, meg vak díjakat.

—–

Szomorkodik rosszul megírt

Csámpás sorok halmaza,

Parkosított sivatagba

Caplat gazdájuk haza.

—-

A Költészet másodnapján

Megint a közöny pörög,

Ünnepi protokoll után

Baktatnak az öltönyök.

—–

Politika szava mordul

Lejárt választás után,

Vak vitézek szócsatáznak

Szokott módjukon – sután.

—-

Komoly, s nem komoly ünneplők

Serege ballag haza,

Kit a Szerelem vár otthon,

Kit meg csak a média.

—-

A  Költészet másodnapján

Már csak Isten ünnepel;

Mosolyogva int az égből:

“Költőim! Dolgozni kell!”