Mivel az összeesküvés-elméletekről azóta új esszésorozatot indítottam, most visszatérek az eredeti témához.

Az alternatív történelem olyan műfaj, amely a történelemben a személyes felelősséget keresi. Az eddigi posztokban arról beszéltem, hogy az újkorban a históriát igyekeztek úgy értelmezni, mintha az valami arctalan, megfoghatatlan, de kérlelhetetlen pontossággal érvényesülő folyamat volna, amelybe nemcsak az egyes embernek, de általában véve az embernek sincs semmi beleszólása.

Az alternatív történelem rokona, az összeesküvés-elmélet (konteó)

Az összeesküvés-elmélet, a konteó (conspiration theory) nagyon közel áll az alternatív történelem műfajához. Ebben a zsánerben a szerző annyiban alakítja át a történelmet, hogy a gyakran kuszán egymás mellett történő eseményeket egy bűnügyi cselekmény logikája szerint összefogva határozott és konkrét célszerűséggel ruházza fel. Ilyenkor szükségképpen részben szűkíti a valóságot, hogy a szeszélyesen, gyakran arabeszkek indázásának módján szerteágazó valóságot a kellő irányba nyesegeti, felesleges kinövéseit elmetszi, hogy izgalmas bűnügyi történetet konstruálhasson belőle.

Az alternatív történelem természetesen számos ponton érintkezik a science fiction irodalommal. Nem véletlenül tekintik számos külföldi országban az SF egyik alzsánerének.

Az alternatív történelem azonban nem feltétlenül koncentrál ember és technológia kapcsolatára, és a scifire olyannyira jellemző rigorózusan szigorú tudományos kiindulópont is gyakran hiányzik belőle.

Ha a társadalomtudományi alapról felépített politikai utópiákat (vagy disztópiákat) SF-nek tekintjük; alternatív történelem és a scifinek ez a szárnya nem is áll egymástól annyira távol – ha azonban nem, meglehetősen nagyok a szemléleti különbségek.

Világszerte igazából nagyon sok alternatív történelmi művet írnak manapság. A legtöbbjük alternatív kortörténet; a közelmúlt valamelyik pontján a (legtöbb esetben kiváló felkészültségű) szerző csavar egyet a történelmi szituáción, valami másképpen történik; kialakul/nem alakul ki valamely fontos intézmény, megváltozik a dolgok előjele, esetleg egy összecsapás kimenetele. Leggyakrabban a második világháború, illetve az azzal szorosan összefüggő politikai-gazdasági jelenségkomplexum valamelyik elemét szemelik ki a szerzők, 1930-1950 között.

Az alternatív történelem egyik küldetése, hogy kellő ellensúlyt biztosítson a hivatalos történettudomány adta szemlélet leegyszerűsítő és dogmatikus megnyilvánulásaival, végzetelvre támaszkodó vonulataival szemben.

Magyarán: az alternatív történelem feladata a távlatteremtés, illetve a távlatok megmutatása, ezért valójában a jó alternatív történelem és a jó történettudomány egymásra figyelve, egymást értékelve, együtt érvényesek.

Ehhez csak két nélkülözhetetlen tényezőre van szükség: jó alternatív történelemre és jó történettudományra.

Az alternatív történelem azon pontok egyike, ahol közvetlenül érintkezik egymással történelem és irodalom.

A két fogalom közül az irodalom az, ami mérhetetlenül idősebb a másiknál. A történelem – tudományként és tantárgyként – néhány száz éve létezik, az irodalom meg egyidős az emberrel.

Ha az irodalom a múltról beszél, az mindig fikció. Akkor is ha valóságos személyekről és valóságos eseményekről szól – a valóság nyomvonalának megfelelően.

Az eleve elrendelés újkori megfogalmazása a reformációból ered, és a modern tudomány egyik legfőbb alapfeltevésévé vált. Persze, nem direktben, hanem mindenféle többé vagy kevésbé átlátszó gondolatépítmények fügefalevele alatt.

Voltaképpen a dolgok tétje nem a történelem. Hanem annál lényegesen több: az üdvösség – vagy maga az élet. A reformáció fő korifeusai még csak a katolikus egyház üdvösségtanát szerették volna szétzúzni ezen elv segítségével, később kiderült, hogy az elrendelés tana valóságos ideológiai csodafegyver.

Az egyéniség és a történelem

Az eleve elrendelés tana a reformáció hozadéka, legfőbb haszonélvezője pedig a polgárság, amely szeretné, ha üzleti tapasztalat kialakította kalkulációs logikája segítségével értelmezhetné a történelmet. Ez persze felettébb nehéz. A kalkulációs logika megkövetelte egyszerű és kiszámítható séma követelményeinek a legtökéletesebben az eleve elrendelés elgondolása felel meg. Olyan ez, mintha csak rászabták volna. A polgári gondolkodókat nem érdekelte, hogy ez csupán a klasszikus végzetelv átkeresztelése, lelkesen igyekeztek és igyekeznek minél tökéletesebben a hatálya alá helyezni az emberiség történelmet, ebbeli munkálkodásukban elméleteket alakítanak ki, és igyekeznek ezeknek megfelelően újra és újra értelmezni a históriát.