Az alternatív történelem természetesen számos ponton érintkezik a science fiction irodalommal. Nem véletlenül tekintik számos külföldi országban az SF egyik alzsánerének.

Az alternatív történelem azonban nem feltétlenül koncentrál ember és technológia kapcsolatára, és a scifire olyannyira jellemző rigorózusan szigorú tudományos kiindulópont is gyakran hiányzik belőle.

Ha a társadalomtudományi alapról felépített politikai utópiákat (vagy disztópiákat) SF-nek tekintjük; alternatív történelem és a scifinek ez a szárnya nem is áll egymástól annyira távol – ha azonban nem, meglehetősen nagyok a szemléleti különbségek. A legtöbb helyen azonban ragaszkodnak a scifi esetében a természettudományos talapzathoz – akkor pedig scifi és alternatív történelem legfeljebb távoli rokonok. Ez legfeljebb olyan művek esetében okoz pikáns helyzetet, ahol az alternatív történelmi szál kialakítása a scifi narratívájára jellemző eszközökkel történik, de utána a szerző teljesen ejti a scifi cselekményelemeket, és az alternatív történelmi szálra koncentrál. Ilyen mű eléggé sok van, itt pedig a rokonság nem is annyira távoli.

A scifi képes megjósolni a jövő egyes konkretizálható problémáit – pontosabban az új technikai eszközöket és az általuk gerjesztett problémák egy részét – az alternatív történelem pedig egész problémakomplexumokat képes azonosítani az általa felállított cselekményszálak segítségével. A két zsáner eme természetéből fakad, hogy nagyon gyakran születnek olyan művek, amelyek a két zsáner közötti határon helyezkednek el.

Még csak a jövőre vonatkozó elképzelésekben szerepelt a robotok tömeges alkalmazása, amikor Asimov és mások nagyon komoly formában vetették fel a robotokkal kapcsolatos etikai problémák tömkelegét, méghozzá úgy, hogy azonnal megoldásokat is javasoltak.

A problémáról mások is írtak; műkedvelők, de komoly társadalomtudósok is, de jellemző a scifi irodalom (akkori) erejére, hogy a világon lényegében a mai napig a robotika Asimov javasolta törvényei a legismertebbek.

Még csak most jutottunk oda, hogy a robotok az élet egy igen fontos területén – a hadviselésben – kezdenek valóban döntő szerephez jutni. Ezzel azonban nem jár együtt a probléma valóságos tisztázása; etikai értelemben tökéletes káosz uralkodik – amint azt a közelmúlt vitái és botrányai bizonyítják.

Az alternatív történelem és a scifi rokonok. Mindkettő olyan pontokra tapint, amelyek nagyon fájnak. Az SF precízebb, az alternatív történelem viszont nagyobb távlattal dolgozik. Ha jó – mindkettő pótolhatatlan.

Már születtek olyan SF-művek, amelyek a húrelmélet alapján egymás mellett párhuzamosan létező világokat tételeznek fel. A gondolat annyira nem új, hogy a simlis filmsorozatok világába is behatolt, hosszú évekkel ezelőtt.

Az alternatív történelem világa így is felfogható: olyan párhuzamos idősík, ahol valami a mi világunktól eltérően alakult.

Néhány országban nagy hagyományokra tekinthet vissza az árnyékkormány intézménye. A hatalomra nem került párt vezetői nem hivatalos kabinetet alakítanak, és minden jelentős témában nyilvánosságra hozzák, hogyan döntenének, milyen rendeleteket adnának ki – hogy a választópolgár figyelemmel kísérhesse, melyik párt birkózik jobban a problémával. Ez persze csak igen komoly politikai kultúra és mélyen gyökeredző sportszerűség esetén ér valamit. Nálunk hasznavehetetlen volna.

Shelley azt mondta, a költők a világ el nem ismert törvényhozói. Ilyen értelemben az el nem ismert törvényhozók egyik legélesebb fegyvere lehet az alternatív történelem.

A regény, amit most írok, radikálisan új történelmet épít. SF-elemet nem tartalmaz, a fantasztikum benne mindössze annyi, hogy életben marad valaki, aki egyébként a mi világunkban (idősíkunkon) meghalt.

Folytatása következik.