Oscar svéd trónörökös Saint Raphaelben Alphonse Karr francia természettudós és író kertszomszédja volt.

Karr nem szívesen találkozott a herceggel, akit öntelt alaknak tartott. Ha nagy ritkán összefutottak, kimérten üdvözölték egymást.

Egyszer azonban Karrnak egy természettudományos dolgozatához nagy szüksége volt Linné valamelyik könyvére. A maga példánya Párizsban volt, tudta azonban, hogy a herceg ugyan nemigen olvas, de házi könyvtárában a svéd tudomány büszkeségének minden műve megtalálható.

Csillag jár a fák fölött,

Vágy izzik mosoly mögött,

Szürkületben lombos árny,

Puha paplan, lepkeszárny.

—–

Hold pislog az ég ölén,

Vággyal száll az est fölém,

Zsong az esti illatár,

Szerelem dallama száll.

—–

Mosolygó dunna az ég,

Ezer életszikra ég,

Irigy fényű csillagok

Néznek egy kis ablakot.

Ezt a mesejátékot a Hahota Gyermekszínház számára írom, bemutatója július elején lesz.

Nagylányom kedvenc meséje volt annak idején A brémai muzsikusok. Talán ezért örültem meg Balázs felkérésének.

Természetesen a Hahota sajátos dramaturgiai igényei alapján íródik. Az eddigiektől eltérően ez most zenés darab lesz.

Egy dalszöveg:

Bréma!

Bréma!

A zenekar minket vár!

Bréma!

Bréma!

Hát igyekezzünk már!

 

Szamárbasszus,

Kutyaszoprán,

Zengjen már a dal,

Vár miránk a brémai városi zenekar!

Talán egy Föld?

Vagy szikla-magány

A fénnyé vált múlt sivár óceánján?

Ki mondja meg?

———

Van-e ott élet,

Van-e némaság,

Szemekben sugárzóan tiszta fény,

S van-e

Remény?

—-

Van-e barátság?

Van-e türelem?

Örömmel izzó biztató mosoly,

S a Lét

Komoly?

—–

Van-e szenvedély?

Van-e szerelem?

Van-e ájult éj a gyönyör-hegyen,

Van-e áldás

Az

Életen?

—–

Van-e bimbózás?

Van-e ragyogás?

Van-e költészet; zengő látomás,

S van-e

Feloldozás?

Azt írja a hogyishívják:

http://www.fn.hu/belfold/20100421/hogyan_rothasztja_tulzott_gyozni/

“A hazai döntéshozók túlságosan nyerni akarnak; a tisztes versenynél is fontosabb a győzelem. Ez teremti meg a korrupció kultúráját, amelynek költségei úgy ahogy számszerűsíthetők, erkölcsromboló hatásai viszont aligha. Pedig az életszínvonal az átláthatóan működő, közösségi célokért is küzdő társadalmakban a legmagasabb. A vállalati korrupciós kultúra módszereiről és a kivezető útról szól Héjj Tibor írása.

Ha az Élet pókfonál…

Mindent körbeér,

Mindent fog és összetart,

Bárhogy fúj a szél.

—–

Ha az Élet napsugár,

Mindenütt ragyog,

Világlélek melegében

Mindig élni fog.

—-

Ha az Élet szalmaszál,

Mindenhol tapad,

Apró, vékony szívóssággal

Mindig megmarad.

——-

Ha az Élet rózsatő,

Mindig ép marad,

S a néma Semmibe tör

Az illat-áradat.

—-

Ha az Élet végtelen,

A Lét keszkenő,

Kezdet, s Vég játszópajtása

Lett a vén Idő.

—–

És ha az Élet örök…

Az csak akarat,

Kezdet, Vég és Folytatás

Rejtélynek marad.

Azt írja a hogyishívják:

http://hvg.hu/Tudomany/20100416_forgetomori_idoutazo_bralorne?s=hk

Egy kanadai virtuális múzeum fotója hatalmas zűrzavart okozott. Sokak szerint az alábbi, 1940 novemberében készült fényképen egy időutazó látható. 

Sokak szerint a napszemüveges pali kilóg a korból, minden ízében anakronisztikus, a jövőből (azaz a mi jelenünkből) került oda.

Egy van, aki nyelveket beszél;

És kilencvenkilenc olvasni sem tud,

Könyvre fillér se jut,

S a jövő

Kondenzcsíkot húzva

Fut.

—–

Egy van, aki külföldön nyaral,

És kilencvenkilenc a sírban él,

Keveset se remél,

Csak rosszat látott,

Retteg, s félve

Él.

—

Gengszterváltók által nemzett

Reményt vesztett

Kósza nemzet,

Nihil fia,

Semmi lánya,

Sólyomból lett szürke kánya,

Éheztetett lelki gebe,

Hazug szabadság betege,

Mit teszel, ha nagy leszel?

Elleszel,

Vagy

Elveszel?

Száz szónak is egy a vége: kedves ismerősömnek igaza van, amikor úgy véli, én e pillanatban nem alternatív történelmi regényt, hanem alternatív történelmi regényt írok.

Az előző részből már kiderült: nagyon fontosnak tartom ezt a témakört (nehogy véletlenül műfajt mondjak).

Nem az alternatív történelmet, hanem az alternatív történelmet. 

Annak idején marxista sémákat kaptunk történelem címén.  Csak be kellett helyettesíteni…

Aztán azt tapasztaltuk, hogy itt se stimmel, ott se stimmel. 

A séma sehol se stimmel.

XIII. Leó volt az első modern pápa. Eredeti neve Vincenzo Gioacchino a Pecci volt, grófi családból származott. Mivel elődje alaposan kiélezte az ellentéteket Olaszországgal szemben, Leóra maradt a nehéz feladat, hogy a viszonyt konszolidálja.

Visszafogott szellemességéről, előkelően fanyar humoráról számos történet beszél.

1900 körül egy teátrálisan ájtatos osztrák grófné kért tőle kihallgatást. Hosszas szentbeszédet rögtönzött a Szentatyának; ebben minden begyepesedett szentfazéknál klerikálisabbnak és az összes falusi Mária-kongregációnál konzervatívabbnak mutatkozott.

Virágpompába öltöztek,

Bár esik az eső,

Szivárgó, nyirkos bánaton

Bennük a szent jövő.

——

A lusta április ködén

Még átsejlik a tél,

De sok sudár szép ifjú fa

Már a Jövőben él.

——–

A Szépben, s Jóban hisznek ők,

Bár a Tavasz süket,

És arra, hogy még lesz Jövő,

Rátették éltüket.

——-

Tavasz, erőltesd meg magad,

Tudd a feladatod;

A benned bízók ezreit

Cserben nem hagyhatod!

——

Lehetsz te örökkévaló,

Akár a szerelem,

De nélkülük csak puszta név,

Egy jelkép; semmi sem.

Köszönöm a címet

Midnek:

http://mided.blogter.hu/409114/ertekeltek__ezek_itt_nagy_szines_betuk

és

Mónak

http://kapcsolatikerdesek.blogter.hu/409271/szuletett_tehetseg-

A szabályok a következők:

1. Ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül. 2. A logót kirakom a blogomba. 3. A szabályzatot kirakom a blogomba. 4. Megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet. 5. Kitöltöm a tesztet és kirakom a blogomba. 6. Megnevezem, hogy kitől és mikor kaptam, és nagy színes betűkkel kirakom a blogomba.

Továbbadom a következőknek:

Jávori

Évi

Tündi

Acélpatkány

Onsai

Rhewa

KÉRDŐÍV:

NÉV: L.

Hogyha a Lét

Véletlenek

Gúnyos fintora,

Cél nélkül,

Mint félredobott

Pipacsutora,

Süket a szférák zenéje,

Nincsen dallama,

Akkor, úgy tűnik,

A Nemlét

Tán

A Rend maga.

—–

Ha a Nemlét zavarta meg

Az Isten

Eszét;

És a Lét csak

Véletlenül

Vette kezdetét,

A világnak

Oka-célja

A Semmi lehet,

Az ember reménytelenül

Létbe vettetett…

—–

Ha túl a Semmi határán

Csak

A Semmi vár,

Ha a kilőtt élet-galamb

Vissza sose száll,

Talán nem is oly keserű

A Halál

Bora…

Csak:

Tudjuk, hogy véletlenek

Nincsenek

Soha.

Egy hónappal ezelőtt valamelyik kedves ismerősöm azt mondta a most készülő munkámról, hogy az nem alternatív történelmi regény, hanem alternatív történelmi regény. Az első pillanatban meglepődtem, aztán elgondolkodtam…

Mennyi mindent is takarhat egy jelzős szerkezet.

Mert valóban egészen mással állunk szemben, ha az illető  alternatív történelmi regény, vagy ha pusztán alternatív történelmi regény.

Azt gondolom, ismerősömnek teljes mértékben igaza van, amikor az én munkámat alternatív történelmi regény címkével minősítette.

Mint falevél a tó vizén,

Élet reszket a Lét színén.

—–

Az Anyag parttalan dörög,

A vén Idő lent hömpölyög.

——

A Kérdés Isten hőskora,

Csak Válasz nem terem soha.

—–

Mint hóesésben falevél,

Hánykódik minden, ami él.

—-

És mégis, mégis, falevél…

Nem lenne Lét, ha nincs, mi él…

Mit ér a vers magyar szívből,

Magyar szóval,

Magyarul?

Mit ér, hogyha igazat szól,

Szép szavakkal,

Cudarul?

——

Szép magyar vers magyar szóval

Magyar szívnek

Menedék,

Míg van szép magyar vers, magyar

Lélekből is

Lesz elég.

—-

Számos szirén szirénhangon

Hazugságot kelepel,

A költészet az egyetlen,

Aki sose

Hiszi el.

——

Az ál-líra halandzsával

Kelepcébe

Csalogat,

Igaz magyar költészet mond

Továbbra is

Igazat.

—–

A magyar költészet nem hoz

Dollárt,

Milliárdokat,

De nélküle magyarnak az élet

Mit sem

Tartogat.

Furcsa, rossz bolondéria

Volt Magyarhonban Thália…

Úgy jött Pestre és Budára,

Mint barack az almafára.

Ahol a szerzők hemzsegnek,

Drámaíró kinek?

Minek?

——

Pedig akkor éppen ez volt

A néhai Czakó Zsigmond ;

Bohém, fájdalmas lázító,

De leginkább: drámaíró…

Ahol a szerzők hemzsegnek,

Drámaíró minek?

Kinek?

——

Apját nyúzta végrehajtó,

Őt a komisz, gonosz sajtó,

Életképek, a keserű,

Meg az áruló Honderű .

Ahol a szerzők hemzsegnek,

Drámaíró minek?

Te
Gyorsan illanó,

Elvillanó,

Néha

Megcsillanó

Véges határtalan;

Te

Tűnő

Idő.

——
Élet-evő

Merő

Erő;

Te füstös, rossz fatál,

Végtelen cérnaszál,

Ha a világ megáll,

Te mész.

Te ős-sötét vidék,

Süppedt vész-menedék,

Mért nem lehet belőled

Soha

Elég….

——

Az Idő

A világ

Kajsza bajsza,

Örök hajsza.

——
Korok kovácsa,

Anyag néma rácsa,

Alkotta a világ ácsa;

Mélyen kondul,

Akár a brácsa.

—–

Elmék emléke,

Végtelenbe nyújtózó

Lián,

Áttör álmon,

Élten,

Biblián,

Túlnő a Léten,

Életen, világon,

Túl minden szépen,

Túl rosszon,

Halálon;

Lát kezdetet, éltet, gyötrelmet, véget,

És mégsem fakadhat belőle

Élet.

Wodianer Móric, a dúsgazdag bécsi bankár egyszer annak a fiákeresnek a szolgálatait vette igénybe, aki akkor már évek óta rendszeresen fuvarozta a feleségét.

A rafinált vén kocsis minden gesztusával éreztette, jelentős borravalóra számít. Minden teketória nélkül nyújtotta is a markát, ahogy megérkeztek.

Amikor a bankár egy pénzdarabot csúsztatott a markába, gyorsan vetett rá egy pillantást. Egy aranyforint volt.

A fiákeres savanyúan húzta el a száját.

Ma egész nap fújt a szél,

S mint a korhadt kapanyél,

Nyöszörögtek az egek.

——-

Hideg kék volt a világ,

Féltek a tavaszi fák,

S indigóba bújt az ég.

—-

A vad Alkony a csillagokat leste,

Halálra kereste,

Fényüket lenyeste,

S indigó lett

Az Este.

—–

Mint szürke folt,

Elbújt a Hold,

És reszket

Ma a

Fény;

Mint kiábrándult emberek

Lelkében

A Remény.

——–

Szegény remények,

Hitek;

A világ: jéghideg.

——

A világ: sunyi jégverem,

Közömbös cinterem,

S talán nekem

Egyszerűbb lenne

Nélkülem,

De nem tehetem,

Mert Kedvesem

Velem.

A magyar SF-ről sokan és sokfélét hordtak össze az utóbbi napokban. Mondták, hogy virul, azt is, hogy haldoklik. Némelyek szerint kiváló alkotásokat produkál, mások meg úgy vélik, nyomába se lép a külföldi SF-nek.

Hogy is van ez?

Közismert külsőkörösségemre való tekintettel magam az utóbbi időben már nemigen szoktam beleszólni az erről szóló vitákba, most sem kapcsolódok senkinek az álláspontjához sem.

Nem is reagálok külön senki véleményére.

Sötét jelennek zord jövő az ára,

Nem Isten vitt minket a Golgotára,

A Lét zokog,

A Remény csikorog,

Még mehetünk másfelé,

Magyarok.

——–

A külföld akkoriban Róma volt,

Az összes hízelgő neki csaholt,

Még élt a Holt,

Kereszten haldokolt,

A tömeg zúgott, isten

Néma volt.

—–

A sanda múlt köröttünk sompolyog,

A jövő még lázas, beteg, dadog,

Mi lesz magyar?

A homály mit takar?

Isten több áldozatot

Nem akar.

—–

Világ-malom; süket profit-garat,

A gyors folyam halál felé halad,

A végzetünk

Pokol felé szalad,

De élünk még,

S az akarat:

Szabad.

Néhány írótársam húsvéti meglepetése a gyerekek számára:

http://grafomania.uw.hu/gyerekoldal/husvet2010/husvet.html

A tojásokra kattintva megnyílnak a meglepetések.

Jó szórakozást kívánok hozzá!

Néhány írótársam húsvéti meglepetése a gyerekek számára:

http://grafomania.uw.hu/gyerekoldal/husvet2010/husvet.html

A tojásokra kattintva megnyílnak a meglepetések.

Jó szórakozást kívánok hozzá!

Napfényből - porcelán szipka,

Fellegekből - csörgősipka;

Csúfondáros  a szél szava:

Ma jött meg április hava.

—

Napos úton sárfolt-ragya,

A tél itt felejtett fagya,

Derült égből böjti szelek;

Megjött április, emberek.

—-

Szürke az Isten fellege,

S a reggel megint fekete,

Aki ezt fehérnek mondja,

Az mind április bolondja.

—

Újul ezer veszedelem,

Meg az egyetlen Szerelem;

Mert az Élet borsa, sava:

Olyan, mint április hava.