Mint falevél a tó vizén,

Élet reszket a Lét színén.

—–

Az Anyag parttalan dörög,

A vén Idő lent hömpölyög.

——

A Kérdés Isten hőskora,

Csak Válasz nem terem soha.

—–

Mint hóesésben falevél,

Hánykódik minden, ami él.

—-

És mégis, mégis, falevél…

Nem lenne Lét, ha nincs, mi él…