SZÁZHUSZONHATODIK RÉSZ

Közép-Európa népeinek közös védelmi együttműködése egyáltalán nem új gondolat, az elv ösztönös működésére már van eklatáns példa. A hagyományos lengyel-magyar barátság. Azt hiszem, ilyen értelemben még sohasem vizsgálták a két nép igen hosszú időre visszanyúló kapcsolatát. Talán nem volt ez mindenkor felhőtlen, de aligha vitatható, hogy nagyon sokat köszönhetünk egymásnak. A két több irányból is rendszeres támadásnak kitett nép barátsága példa értékű lehet a jövőben is.

Ami múlandó – zörög;

Csak az Igazság örök.

—–

Ha nincs benne Küldetés;

Minden hatalom kevés.

—-

Ami férges – lepereg;

A világ marad kerek.

—-

Ma az eget befedi;

S a Holnap elfeledi.

—-

A Lét nem dönget falat;

Ami fontos – megmarad.

—-

Létet Szeretet teremt,

S Ember által él a rend.

—-

Hétköznapi pillanat

Végtelennek enni ad.

—-

Az Öröklét: kis patak;

Patján a Nagy Hallgatag.

ÖTVENEDIK RÉSZ

Már Mohács előtt is kerültek ki magyar királyok a Habsburg családból, Albert, illetve V. László. Utóbbi egyértelműen rossz emlékezetű uralkodóként vonult be a magyar történelembe. A dinasztiával szembeni akut bizalmatlanság azonban nem tőle származik. Utóbbi a Mohács utáni katasztrofális összeomlásból eredeztethető.

A Habsburgok szokásos házassági politikájuk segítségével már igen régen törekedtek a magyar trón megszerzésére. Különféle szerződések képezték a jogalapjukat.

Csupán

Harminc év múlt el nyolcvannégy után;

Ballag az emberi értelem

A végzet után;

Sután,

Bután.

—–

A gépi szél

Szabadságról mesél,

S a kvázi-szabad ember

Újbeszél.

—-

Pénz-egek dollártrónusán

Ül a kán;

Polkorrekt póráz,

Rozsdás cenzúra

Hívei nyakán.

—-

Trónol a vakság,

És bujdokol

A Hit;

Szegény jó Orwell -

Tudott valamit.

—–

Kamat-terhelve

Még az unokák is;

És duplagondol

A jó liberális

—-

Orwelli sátán

Firtat

És figyel;

Ehhez még

A kommunizmus se kell.

Május életünnepe van,

Szikráznak a kertek,

Minden emberi lélekben

Felkacag a Gyermek.

—–

Délceg ifjú ezüstfenyőnk -

Karácsonyfa úrfi -

Kertünk végében igyekszik

Az ég felé nyúlni.

——

Kicsi juhar csemetéink

Szemlátomást nőnek,

Hűs árnyékot adnak egykor

Életnek, Jövőnek.

—–

Aprócska áfonyabokrunk

Vágyva néz az égre,

A friss fűben élni lehet

Nőni lehet végre.

—–

Május életünnepe van,

Villámok cikáznak,

Élet nélkül idők, terek

Dimenziók fáznak.

KÉTSZÁZÖTVENHARMADIK RÉSZ 

Az orrukig sem láttak.

Karen Bozchana Kadlecikova érezte, hogy ront rá, és hogyan próbálja maga alá teperni a rettegés. Próbálta fékezni magát. Nem! Nem halálra rémülni! Nem! Most nem! 

Érezte, hogy a többiek sincsenek jobb idegállapotban. Valami nagyot csattant tőle jobbra, valamelyik férfi beütötte valahová a lábát. Nyomában elfojtott-elharapott káromkodás szisszent.

Mi történhetett?

-         Admirális a hajónak! Azonnali helyzetjelentést kérek!

Május-völgyben

Távoli, zord

Tél-hegyek között;

Nagy újság van:

A friss Tavasz

Hazaköltözött.

—–

A virágzó

Tavaszpompa

Nyár jöttére vár;

Virágmintás

Ünneplőben

Virít a határ.

—–

Ilyenkor a

Vén Idő is

Tán arra fogad,

Lehet egyszer

Még a világ

Sokkal

Boldogabb.

—–

Május-völgyben

A friss füvön

Tavasz hempereg;

Egymás szemébe néznek

A fáradt

Emberek.

——

Harsog a

Színes Kikelet,

Reményt hoz a zöld;

Amíg Isten ritmust kopog,

Le nem áll a Föld.

NEGYVENKILENCEDIK RÉSZ

Sajnos utólag tekintve nagyon logikusnak, csaknem szükségszerűnek tűnik, hogy ezek a csoportok mindenképpen gyilkosságot kísérelnek meg Zrínyi Miklós ellen, hiszen az adott helyzetben gyakorlatilag ez volt az egyetlen lehetőségük arra, hogy a vasvári békének érvényt szerezzenek.

Úgy gondolom, Zrínyinek erre számítania kellett volna. A gyilkossági kísérlet az események logikájából következett. A vasvári békéhez ragaszkodó körök legalább egyszer mindenképpen megpróbálják megölni a horvát bánt, méghozzá igen elszánt és fortélyos módon.

Istennek nincs marketingje,

Nem profitra hajt az Ég,

Nem célja a Teremtésnek

Az anyagi nyereség.

—-

Nem isteni bankkölcsönből

Lehet a világ kerek,

Kárhozatról, üdvösségről

Piacok nem döntenek.

—-

Az isteni kamatokról

Nem dalol égi mese,

Az irgalom költségeit

Nem számlja senki se.

—–

Istennek nincs marketingje,

Pénz nem lelki hatalom,

A piacon nincs szeretet,

S holtaké a szánalom.

—–

Löttyedt fenekét riszálja

A globális maszkabál;

Aki cselekedni nem mer

Istenre hiába vár.

A magyarországi török uralom fináléja az 1697. szeptember 11-én vívott zentai csata volt. Savoyai Jenő úgy döntött, nem várja be a kissé lemaradt hadtápot, hanem minden teketória nélkül, menetből támadja meg az éppen a Tiszán átkelő oszmán hadat – amivel a Habsburg-birosalom történetének legjelentősebb győzelmét aratta.

A már a Tisza túlsó partján tartózkodó szultán mintegy páholyból nézhette végig hadserege megsemmisítését, főtisztjei zömének vesztét.

Lét-tengeren gond-hajó;

Az Élet makacs folyó.

—–

Sok eső napfényt oroz,

Gond-zivatar záporoz.

—-

Gondtól hervadt kikelet,

Borúsak a vén egek.

—

Lét-tengeren gond-hajó,

Vitorlája hervadó.

—–

Vén fergeteg komponál,

Arra táncol a halál.

—-

Füstöl felhő-csutora,

Könnyezik az ég ura.

—–

Lét-tengeren gond-hajó;

Az Akarat – áradó.

—-

Anyag nem sír Lét helyett;

Emberben a Kikelet.

—-

A Jövő mindig bolond;

Az Élet adója – gond.

Élt egyszer régen, még Harun-al-Rasid kalifa előtt valamelyik Bagdadhoz közeli városban egy fazekasmester. Volt három fia.

Ellenség tört az országra, a férfiakat fegyverbe szólította az uralkodó. Az apa a két kisebb fiával harcba vonult.

A legidősebb fiúnak azonban nem fűlött a foga a harchoz.

- Mit kapok én ezért? – mondogatta magában.

Talált rá ürügyet, hogy otthon maradjon.

A háború nagy bajt hozott a fazekas családjára. A vérengző pusztai lovasok elleni vad küzdelemben mindkét fiú elesett, és az apa is megnyomorodott.

KÉTSZÁZÖTVENKETTEDIK RÉSZ 

Aztán Ed Philips a homlokára csapott.

-         De ostobák vagyunk! – kacagásban tört ki.

Nevetett hosszan és – magányosan.

Meglepődve szemlélték. A férfi úgy szökkent talpra, mint aki súlyos teher alól szabadult. Ugrándozott, mint valami kamasz. Cikázott ide-oda; italt töltött magának, utána egy pillanatra eltűnt, és amikor újra előkerült, valami édességet majszolt.

-         Nektek is van ám nassolnivaló! – mutatott az élelmiszeres pultok felé.

Makrancos Május lova,

Szél száguld ide-oda.

—-

Félrecsúszott a nyereg,

Május-lovag didereg.

—-

Borongós ál-kikelet,

Felhőfront öröm helyett.

—-

Mint a fáradt vadliba,

Száll a melankólia.

—

Nosztalgia idelent,

Utópia odafent,

—

Ezek között lenn és fenn,

Beszorulva a jelen.

—-

Elmélázó fellegek

Közt fáradt Nap tekereg.

—-

Május makrancos lova

Tavasz-kedvet visz tova.

—-

Eős hajnal lépeget,

Régi képet nézeget.

—–

Habos vén felhőfodor

Rég bánatot sodor.

NEGYVENNYOLCADIK RÉSZ

Zrínyi Miklós a magyar politikai gondolkodás egyik legnagyobb alakja volt, páratlan és sokoldalú tehetség, akiben – a magyar történelemben igen ritka módon – egyesült az elméleti felkészültség és a gyakorlati rátermettség. Emellett kiváló hadvezér volt, de íróként és költőként is a legnagyobbak között a helye. Nem akad hozzá fogható a magyar történelemben.

A Zrínyi családban nemzedékek óta ápolták a dédapa, a Szigetvár ostrománál hősi halált halt Zrínyi Miklós emlékét.

Valamikor a XVI. században portyázó török csapat rontott egy magyar várra. A néhány száz akindzsi nagy zsákmányt remélt, de nem sok prédára akadt. A falusiak zöme jól elrejtőzött, vitték szegényes értékeiket, állataikat. A kontyos csak az üres házak zsúpfedeleire vethetett csóvát.

Hanem ez a vár! Legfeljebb néhány tucat magyar hitetlen lehet benne. Jó lenne elfoglalni és kirabolni.

A csapatot vezető bég úgy döntött, ráijeszt a várőrségre. Ágyúkat ugyan nem hozott magával, de úgy vélte, hogy a gyengén védett, rozzant erősséget közönséges rohammal is beveheti.

Ablakomon beleső

Csendes májusi eső

Áztatja a kertemet.

—-

Friss májusi Szeretet,

Rovott telet eltemet,

Vígan, zölden mosolyog.

—-

A rosszkedv már nyikorog,

Pesszimizmus csikorog,

Táncba hív a Kikelet.

—–

Komor, rossz lózungos sorok,

Erőltetett szimbólumok

Helyett Létet akarok.

—–

A kényelem rossz fogat,

Halandzsa-létre ragad.

—-

Alabástromtornyokat

Renegát líra fogad.

—–

Ablakomon beleső

Csendes májusi eső

Kopog az ereszemen.

—-

Ponttalan és monoton

Nyúlós-nyálkás sorokon

Díjasok kérőddzenek.

KÉTSZÁZÖTVENEGYEDIK RÉSZ

Helmut kajánul elvigyorodott.

-         A másik? A másik az, hogy Karen jelenlétében elindult a felélesztési folyamat. Úgy vélem, ez sokakat meglepett.

-         Sokakat? Kik azok a sokak?

Helmut még kajánabbul vigyorgott.

-         Szerintem a csatahajó tele volt kémekkel. A foglyaink negyede egészen biztosan spion. A megbízóik törhetik a fejüket, mi lett velük.

Ed Philips felkapta a fejét.

-         Nem értelek!

SZÁZHUSZONNEGYEDIK RÉSZ

Ezzel nemcsak azért kell foglalkoznom, mert a magyar nyelvi közösség hagyományainál sokkal tágabb körű, hanem azért is, merta történelmi hatóköre, mozgósítási ereje is sokkal nagyobb.Nem utolsósorban azért (is), mert ez a tradíció volt a kárpát-medencei idegen nagyhatalmi hódítások legfőbb akadálya, ez mozgósított a haza védelmére török és tatár ellen, igazából ez vitte a tömegeket Hunyadi harcaiba, de talán még 1848-49 csatáiba is.

Ménkű nagy eső után

Napsugár kacag a fán.

—-

Fürge öröm, Kikelet,

Boldog, aki nem feled.

—-

Eső változást terem;

Sok jó ember – kis helyen.

—

Április vizet fakaszt;

Fák alatt a sár maraszt.

—-

Felsóhajt az emelet,

Közeledik a menet.

—-

Rezesek dallama száll,

A levegő is megáll.

—-

A zsúfolt terem ragyog,

Gyönyörű pillanatok.

—-

Bennem most a büszkeség

Magasabb már, mint az ég.

—-

Árad a fürge öröm;

Mindenkinek köszönöm!