Zúgnak a böjti szelek,

Húsvét közeleg;

Éledezik ilyenkor

A lelkiismeret.

——-

Zúgnak a böjti szelek,

Az ég kesereg;

Isten kócos szempilláján

Nagy könnycsepp pereg.

——–

Zúgnak a böjti szelek,

Bánat andalog;

A szemüket törölgetik

Lusta angyalok.

——-

Zúgnak a böjti szelek,

Jövőnk nyílt garat;

Emberre várakozik

A szabad akarat.

——-

Zúgnak a böjti szelek,

Reszket a sötét;

A Becsület előbb-utóbb

Megnyeri pörét.

—–

Zúgnak a böjti szelek,

Zsémbes a világ,

Töprengve rázzák fejüket

A vén körtefák.

SZÁZÖTVENHATODIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

A szőke nő merően nézte Ed Philipset.

A férfi észrevette. Megpróbált mosolyogni, de az nagyon kényszeredettre sikerült. Rosszkedvű bohóc karikatúra-vigyora. Maga is érezte, hogy nem hiteles. Lassan le is hervadt az arcáról.

Helmut Schellenberg egyikről a másikra nézett.

-    Beavatnátok?

Karen nem felelt.

-    A hölgy gyanakszik rám, Helmut – vetette oda Ed. Gondolkodott egy pillanatig, aztán helyesbített: – Az admirális.

Tizenkilencedik rész

A szerelemnek egyes emberek házasság előtti életszakaszára való korlátozása természetesen a szerelem értékének gyakorlati kétségbe vonását jelenti. Ehhez könnyen csatlakozik az a közvélemény egyes részeiben csaknem axiómává emelkedett meggyőződés, hogy a szerelem rövid, időleges, és kizárólag a fiatalság múló élménye.

„A szerelem elmúlik, a szeretet megmarad.”

Ugye, milyen ismerős? Igen sokszor hallottuk. A magukat a bölcsesség jelmezében látni akaró idősebbek szokták ezzel oktatni a fiatalokat.

Fényes ifjúkorom;

Lobogtam egykoron.

——-

Roppant lánggal égtem,

Igen vígan éltem.

——-

Kellemes meleget

Tartottam eleget.

——-

Mivel takarékos vagyok,

Most csöndesen pislákolok.

——–

Parázsnak a láng a siker;

Új hasáb fa, új karrier.

——-

Ha a kályha takarékos,

Minden parázs tartalékos.

——–

Ha más nem lesz, s ez nem kamu;

Még mindig lehetek – hamu.

Most már az eddig unatkozó Tóni is beállt a periszkóp mellé, és ugyancsak jó szeme volt. Először túlságosan vadul akarta körbetekerni a szerkezetet, és beütötte a fejét. A periszkóp reccsent, és megijedtünk, hogy baja esett.
Szerencsére nem történt semmi baj, és Tóni mondta a legújabbat:
-    Nyüzsög a tatár az erdőben!
Semmit sem értettünk, keveset láttunk, de valahogy mi is érzékeltünk a lent acsarkodó, kirobbanni készülő türelmetlenséget

Akkor is örülünk a tavasznak,

Ha sistereg a Lét,

Ha árak kúsznak égbe fel,

Ha jövőnk porban térdepel,

És koldul a való,

Mert valahol még elhisszük,

Hogy élni jó.

——–

Fújj, tavaszi szél,

Véget ért a tél…

——-

Akkor is örülünk a tavasznak,

Ha a háttér sivár,

Ha kamatroham fenyeget,

Ha röhej alkot hegyeket,

Ha már semmi sem ép,

Mert szeretnénk még elhinni,

Hogy élni szép.

——-

Jövőnk?

Nagy kalap…

Süss, tavaszi Nap!

——

Akkor is örülünk a tavasznak,

Ha minden régi álmunk

Semmivé lett,

Mert élünk még

És talán mégis

Folytatható

Az Élet.

Albert Schweitzer, más néven Oganga, a lambarénéi kórház híres orvosa, az emberi lelkiismeret és segítőkészség egyik huszadik századi jelképe csak harmincévesen kezdte orvosi tanulmányait; akkor határozta el, hogy Afrikába utazik, és egész életében ott fog gyógyítani, ahol a legnagyobb szükség van jó orvosra.

Amikor orvosi tanulmányait elkezdte, már a strassburgi egyetem docense volt…

Akkor azonban Schweitzer már nemcsak számos könyv szerzője, nemzetközi hírű protestáns teológus, filozófus, orgonaművész és Bach-életrajzíró volt, hanem az orgonaépítés egyik legnagyobb élő szakértője is.

Roskad már a Múltak sánca,

S lidércfények tündértánca

Kápráztatja a Jelent;

Nagyon fáradt lehet Isten

Odafent.

——–

Hepehupás a Múlt útja,

Eldugult az Élet Kútja,

Szintetikus a Jövő;

Erről fecseg néhány ócska

Lepedő.

——-

Semmi zúg, hallgat a lényeg,

Hisztérikus rossz törvények

Borzolják a lelkeket,

Néhány kecske régen öltönyben

Mekeg.

——–

Roskad már a Múltak sánca,

Vén Időnek ezer ránca

Jövő-felvarrást remél;

Bújjon el az időn kívül,

Aki fél.

SZÁZÖTVENÖTÖDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Ed Philips alig kapott levegőt.

-    A hajóba? – hitetlenkedett Helmut. – Úgy érted, beleprogramozták a hajóba?
-    Hogy érted ezt? – támadt a szőke nőre Ed. – Már hogyan programozhatták volna a hajóba?
-    A hajón számos programozási lehetőségnek kell lennie. Gondolj az ételre.
-    De hát a központi számítógép nem tud róla…
-    És az ételekről? Talán számon tartja az összes adagot?

Tizennyolcadik rész

A Rómeo és Júlia szerelemfelfogása azért mondható ma is korszerűnek, mert olyan problémákat állít az ábrázolás homlokterébe, amelyek ma is jellemzik a szerelem hétköznapi szituációit.

A Rómeo és Júlia szerelemfelfogása azért mondható ma is korszerűnek, mert olyan problémákat állít az ábrázolás homlokterébe, amelyek ma is jellemzik a szerelem hétköznapi szituációit.

Jószerivel talán nincs is más alkotás, amely ebbe a kategóriába tartozna.

Harminc éve zörögnek, kúsznak az árak az égbe;

Drágul az árutömeg, hígul a tisztesség.

———

Egykori szép napokat gyilkol nap mint nap enyészet;

Varjak gyászolnak szétdúlt gyártelepet.

———

Inflálódik apáink sok munkája, szerelme;

Külhoni pénz rendez szánalmas darabot.

——–

Drágul örökkön a holt, és olcsóbb lesz, ami élő;

Mind értéktelenebb napról napra a Lét.

——–

Semmibe foszlik a műveltség, a baráti szemérem;

Biztonság sírján sír a kis árva Jövő.

Az emberek igyekeztek nyugodtak maradni. A katonáknak ez látszólag könnyen ment – lévén tapasztaltabbak – de azért rajtuk is megláttam ókor-ókor a várakozás növekvő izgalmának jeleit. A fiatalok arcára azonban egyre jobban kiült a feszültség. Valamit tennem kellett.
Őrséget és ügyeletet szerveztem, és ragaszkodtam a végrehajtásához. Mindenki sűrűn került sorra, és végig kellett járnia az előírt útvonalat. A periszkópszobától kellett indulni. Szobának ugyan nem volt szoba, legfeljebb barlangüregnek tűnt, mint a többi.

Mindkét kancsó vize tiszta;

Száll az Idő – oda, vissza…

——

Jótékony vízsugár csordul;

Világ sorsa jobbra fordul.

—–

Vízöntő az Idő őre;

Visszamegyünk – vagy előre.

——

Múltba fulladt régi jövő;

Rejti a végtelen Idő…

——-

Ha rossz jövőre találunk,

Hamarabb lesz múlttá nálunk…

——–

Ha jövőre nem találunk,

Magunk is rossz múlttá válunk.

——–

Fukuyama-kövületek

Jelzik, ha az Idő beteg.

——-

Mind az Idő végét sejti,

Mindet múltak kútja rejti.

Ezt a történetet Andrád Sámuelnél olvastam.

Volt egyszer egy ravasz kalmár. Rendszeresen járt az áruival Magyarország határain túlra, leginkább Nagy Frigyes Poroszországát látogatta, és onnan rendszeresen olyan árukat hozott, amelyek idehaza jó pénzért értékesíthetett. Akkoriban a porosz piacokon itthon nehezen elérhető francia és angol árucikkek akadtak, de még olyanok is, amelyek hosszú hajóúton érkeztek a távoli Amerikából.

A külhoni áruk jó részét idehaza a cseh és osztrák iparosok érdekei miatt tilalmasnak minősítette Mária Terézia királynő törvénye.

Az Idő csorog,

Dühödt tél után tavasz andalog,

Elfogy a múlt, a jövő vánszorog,

Az az Isten hallgatagon

Mosolyog.

———

A feladat

Marad,

A Lét komótos léptekkel halad,

Mellette por szalad;

S a kitartásból csak

Közöny fakad.

——

A Lét a Hatalom;

Örök mosoly közömbös halmokon,

A Léten túl

Nem látszik oltalom,

S régen nem érdekel

A jutalom.

——-

Rovásra jöhet

Száz újabb rovás,

Már nem csap be sejtelmes látomás,

Nem lelkesít Kinyilatkozás;

S nem rémít más,

Csak Léten túli

Elszámoltatás.

SZÁZÖTVENNEGYEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Elcsendesedtek. Ki tudja, miféle eseményre várhat a hibernált admirális a szintén hibernált törzskarával – ha ugyan jó az okoskodás.

Karen úgy érezte, nem képes most többre. A fedélzeti órára pillantott. Hát persze. Nem érzékelik ugyan a napszakok múlását, de késő éjszaka van.

-    Lepihenünk! – szögezte le ellentmondást nem tűrően.

A két férfi megütközve bámult rá. Ed mondani akart volna valamit, de a szőke nő egy pillantással elhallgattatta.

Valamikor egyszer régen,

Talán éppen

Most megy feledésbe…

——-

Valamikor régen,

Itt, Magyarországon,

Még a rügyek sem fakadtak ki az ágon,

S történelmet írt a Költő,

Meg a Népe…

Valamikor régen…

Tán ma is ez kéne…

Áldott az emléke.

——-

Valamikor egyszer régen…

Talán mégsem

Kéne elfeledni.

——-

Valamikor régen

Itt Magyarországon,

Úgy esett le a fekete-sárga járom,

Hogy nem folyt vér,

Sebesültek nem hörögtek,

Sortüzek helyett

Verssorok dübörögtek.

Igyekszem felidézni, milyen látvány tárulhat kívülről a tatárok szeme elé. Kietlen és kopár domb, rajta egy felrobbantott palánkvár sivár nyomai. Még a legsóvárabb és legostobább tatár sem hiheti, hogy a romok között akadhat bármi rabolni való.
Istenem, csak ne gondolja, hogy itt bármilyen értékes tárgy heverhet! Csak ne gondolja egy se!
Feszült pillanatok voltak. A tatár visszalovagolt a parancsnokához, és nyilván jelentette, hogy mit tapasztalt. A következő pillanatban az összes tatár hátat fordított a várnak, és lelovagoltak a folyópartra.

Szigetvár néhai ura,

Nem hajlott gyáva alkura,

Mint némelyik puhány.

“Ne mentesíts, itt a helyem,

Nem kell királyi kegyelem,

Ha eljön a pogány.”

———

Ötvennyolc tisztes éve volt,

Jött érte oszmán hadi hold,

Augusztusi napon;

“Zrínyi gróf tán már elszaladt?”

“Dehogy szultánom! Itt maradt,

Ott áll a várfalon.”

——–

“Esküdjetek most, katonák,

Míg élünk, szultán nem tör át,

A becsület örök!

Én el nem hagylak titeket,

S míg az oszmán el nem temet,

Sziget nem lesz török!”

——–

Ellopták egyik zászlaját,

Ki is tűzték a sáncra hát,

Hadd lássa Zrínyi gróf;

Utána György fia helyett

Küldtek be hamis levelet:

“Jól figyelj, Zrínyi gróf!”

——–

“Édes, szerelmetes fiam,

Én meg nem adhatom magam,

Míg fegyvert foghatok,

Itt, Szigetvár falainál,

Az áradat végleg megáll,

Legfeljebb meghalok.”

——–

“Jelentsd, kutya, miképp esett,

Hogy Ali Portug elesett,

Sok vezérem suta!

Tegnap kezdtem, a Bibuczi Meseszínház számára készül. A csapat szokásos szcenikai igényei szerint készül.

Pakolcs vármegyében sanyargatják a népet. Mátyás útra kel.Utána megy hűséges Hollója is.

———-

Részlet:

——–

HOLLÓ:
A király országát járja,
Rajta van az álruhája.
Megnézzük mi is, gyerekek?

Varázslattal odamegyek,
S minden gonoszt kikémlelek.
Eljöttök velem, gyerekek?

(Varázsol.)

Csiribikem, csiribákom,
Ákombákom, szürke mákom,
Hollószárnyú nagykabátom,
Károgás a faluvégen;
Legyek Pakolcs vármegyében!

Ötven évem zuhant tova

Az Idő csúszdáján,

Magam is egy régi világ

Emléke vagyok tán.

——–

Akadt a fél évszázadnak

Jobb,  nehezebb éve,

De olyan nem történt soha,

Amit bánni kéne.

——-

Lányainkat felneveltük,

Óvtuk, segítettük,

Közben talán a kenyerünk

Javát meg is ettük.

——–

Kint a gazdasági válság

Sohasem ért véget,

Kaptunk hát a szemünk közé

Özön hülyeséget.

——

Hitvány világ tengeréből

Hullt a tajték váltig:

Bokros Lajos csomagjától

Hoffmann Rózsikáig.

SZÁZÖTVENHARMADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

A szőke nő a fejét ingatta.

-    Még mindig nem értem, hogy miért, Ed? Amit elmondtál, abból miért következne, hogy ők itt – a tartályokra mutatott. – időutasok lennének? Még mindig enm értem a dolgok logikáját. Vagy nem teljesen értem.

Ed lendületesen beszélni kezdett volna, de Karen egy kézmozdulattal belefojtotta a szót.

-    Várj! – mondta. – Összefoglalom. Azt mondtad: a különböző kormányok és hadseregek által a múltba menesztett katonák csak részben tudták a feladataikat teljesíteni, mert sem ők nem kerültek együvé, sem az eszközeik nem jutottak el hozzájuk.

Tizenhatodik rész

A szerelem elleni eljárások közül eddig a szerelem tagadásával foglalkoztam leginkább. Fentebb már említettem a többit:

    A szerelem értékének kétségbe vonása
    A szerelemnek valamely uralgó eszmerendszerrel, dogmával, vallási elvvel való szembeállítása
    A szerelem démonizálása
    A szerelem betegségként való beállítása

A szerelem értékének kétségbe vonása részben a szerelem tudatosan csökevényes definícióján alapul.

Kihirdette Öltönyisztán;

Nagy bűn lett a cigi – tisztán.

——–

Jön majd a bírságok sora;

Ilyen az öltöny – humora.

——–

Grasszálnak a bölcs törvények,

Felpuffasztott jövedékek.

—–

Elszánt

Álszent

Kikent

Kifent;

Tilt lent,

Jövedéket szed fent.

———

Fensőbbséges gőggel köszön

Nyakatekert tiltás-özön.

——-

Másodrendű sorsom élem;

Minden bagós a testvérem.

——-

Bámul ránk a dölyf dohogva,

S összetartunk mosolyogva.

Reggel berendezkedtünk a várban. Tudtuk, hogy észrevétlennek kell maradnunk. Mindent megszerveztünk előre, még azt is, hogyan és hol végezzük el a szükségünket. Ez nem nevetséges, Jane, ilyen helyzetben az életünk múlhat rajta, hogy az ellenség ne fedezzen fel.
Előbb havas eső szállingózott, reggel még tovább hűlt a levegő, aztán verőfényes téli délelőtt lett. Valamelyest melegedett is az idő, de a fagyott tócsák nem engedtek fel.
A periszkóp mellett állandóan ült valaki, némelyik már unta, de nem engedtem meg a lazítást.

Bíbor égen sápadt telihold,

Nagyapámnak egy kabátja volt.

——–

Anyám mindhalálig robotolt,

Halvány felhő esőkönnyet old.

——-

Ruhámon halomban állt a folt,

Bíbor égen sápadt telihold.

——–

Bíbor égen sápadt telihold,

A Tavasznak sok ünnepe volt.

——–

Amikor még élő volt a holt,

Ezüst égen felhő kóborolt.

——–

Életre kelt ezer tűz-kobold,

Amikor vidám Idő dalolt.

——–

Isten bennünk megköt és kiold

Bíbor égen sápadt telihold.

Hagyjuk dolgozni azokat, akik értenek hozzá…

—-

A történet Széchenyi István naplójában olvasható. A dátum: 1848. március 18.

Hogy a történet hőse számos ismerősének elmesélte, arra bizonyság Kazinczy Gábor egy, 1848 júliusában írott levele, Itt Kazinczy azt mondja, Deák személyesen mesélte el neki.

A XIX. század későbbi időszakában a közismert Deák-anekdoták közt tartották számon…

Szóval…

——–

Deák Ferenc egy dunántúli birtokos vendége volt.

A Nap szép Kedvese

Ma megérkezett,

Ettől a világnak

Pompás kedve lett.

——

Napsugár-orgia,

Éled a világ;

Fényesen zenél a tavasz,

Mint egy szerenád.

———-

A Nap szép kedvese,

A víg Kikelet,

Az öreg Föld újra fényben

Fürdik, és nevet.

—–

Napsugár-orgia,

Elolvad a hó,

Talán mégis elhihetjük azt,

Hogy élni jó.

——–

A Nap szép kedvese

Végre hazatért,

Nem fogunk elveszíteni

Mindent semmiért.

——-

Napsugár-orgia,

Eloszlik a dér,

Ilyen az, ha Tavasz úrnő

Végre hazatér.

SZÁZÖTVENKETTEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

A szőke nő megcsóválta a fejét:

-    Kérlek, Ed, fejezd be gyorsan. Túlságosan hosszúra nyúlik ez a megbeszélés, és nekünk el kell döntenünk, hogy mit teszünk azzal ott – a képernyőre bökött.

Helmut Schellenberg odanézett és megborzongott. A képernyőn látható fal mögött hatalmas tartályok rejtették Dúvad Williams admirális és a törzskarához tartozó tisztek hibernált testét. Az ifjabb Schellenberg sápadt arccal bámulta.

Tizenötödik rész

A szerelemtagadó ideológiák általában arról igyekeznek meggyőzni bennünket, hogy léteznek a szerelemnél „sokkal komolyabb” motivációk. Ideje, hogy szemlét tartsak ezek felett.

Természetes motivációk a következők:

    Jó és megfelelő táplálkozás
    Biztonságos, meghitt otthon
    Egészség
    Harmonikus megjelenés
    Hosszú élet
    Alkotómunka
    Elismerés

Látszólag ezekkel a motivációkkal nincs is semmi gond, az ember legtermészetesebb vágyai egytől egyig.

Tegnap még havazást gerjesztett, szálltak a pelyhek;

Végső orgia volt, mára a szél se maradt.

——–

Vénül a tél, szaporán elmúlik a vén februárral;

Hófoltok tetején gyászol a tegnapi jég.

———

Régi telek hátán lassacskán elfogy az Élet;

Ködlova nyergében eljön a néma Kaszás.

—–

Régi korok nótáit az északi szél se dalolja;

Egykori dalnokaik lakhelye már az Idő.

——–

Tétova búcsúra készül a tegnapi durva garázda;

Roppant hóhegyeit mind elemészti a Nap.