Valamikor egyszer régen,

Talán éppen

Most megy feledésbe…

——-

Valamikor régen,

Itt, Magyarországon,

Még a rügyek sem fakadtak ki az ágon,

S történelmet írt a Költő,

Meg a Népe…

Valamikor régen…

Tán ma is ez kéne…

Áldott az emléke.

——-

Valamikor egyszer régen…

Talán mégsem

Kéne elfeledni.

——-

Valamikor régen

Itt Magyarországon,

Úgy esett le a fekete-sárga járom,

Hogy nem folyt vér,

Sebesültek nem hörögtek,

Sortüzek helyett

Verssorok dübörögtek.

——–

Emlékidéző kedves márciusban

Öregedő szívünk is ifjan dobban.

——-

Március idusa: örök magyar,

Örök magyar, s örökre fiatal.

——-

A múltból, mint az isten, integet,

Talán valódi Jövőt rejteget.

——–

Amikor az országunk lelke tiszta,

Szent márciusnak szelleme tér vissza.

—–

Volt március bennünk ragyog,

Ettől is vagyunk magyarok.

——

Amíg csak a vers a fegyver,

Ellenség minket meg nem ver.

—–

Világ ujját szopva kérdi,

Európa ma se érti.

—–

Dzsidás tán letaposhatta,

Lényegét fel nem foghatta.

——

Haynau tán akaszthatott,

Márciust nem gyilkolhatott.

—–

Isten sose magyarázat;

Nagy túlerő – nagy gyalázat.

—-

Egyszer régen, földön-égen

Darabokra tört a szégyen.

—-

A Szabadság fegyvertelen,

Tűnő indulatban terem.

—-

Sose művi, sose sanda,

Sose fáradt propaganda.

—–

Nagy bizalommal születik,

S ott marad, ahol nevelik.

—–

Márciusunk, szabadságunk,

Erős bástyánk, hitünk, várunk.

—-

Sose fogjuk koncnak vetni,

Sose fogjuk elfeledni.

——-

Valamikor régen,

Itt, Magyarországon,

Még a rügyek sem fakadtak ki az ágon,

S történelmet írt a Költő,

Meg a Népe…

Valamikor régen…

Tán ma is ez kéne…

Áldott az emléke.