Van az éremnek még egy másik oldala is.

Tudjuk a történelemből, miféle következményei lettek a vasvári békének és Zrínyi halálának. A magyar rendek több évtizedes szervezkedése, a török kiűzésére tett előzetes intézkedéseik mind kudarcot vallottak, a török tovább pusztíthatta az országot.

Innen indul a Habsburg-ellenes függetlenségi harcok sorozata a Wesselényi-féle összeesküvéstől a Rákóczi-szabadságharcig. Távlatosan mind-mind a vasvári béke következménye volt.

Monumentális vén folyam

Idők hátán: a Dal;

Előtte hallgatag Jövő,

Mint köd takarta fal.

——

Hullámain a Szerelem

Ezüst hajója száll,

A Dal az egyetlen folyam,

Ahol nem jár halál.

—–

Sivatagok mellett a Dal

Néhol csak pocsolya,

De posvánnyá, állóvízzé

Nem változik soha.

——-

Másutt meg szépen hömpölyög,

Mint nagyságos Erő;

Ha termékeny partokra visz

A jótékony Idő.

——

A Dal hullámai között

Siklik a Létezés,

Talán nem más az Élet, mint

Szelíd hullámverés.

KÉTSZÁZHUSZONHETEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Ed Philips meglepődött.

-         Micsoda?

-         A csatahajó szőrén-szálán eltűnt. A földi szövetségi hatóságok ezt hivatalosan sohasem ismerték be, ugyanakkor bizonyítékok vannak arra, hogy kétségbeesetten kutattak a hajó után.

-         Nem találták meg? – kérdezte Helmut.

A fogoly elhúzta a száját.

-         Hivatalosan nem.

-         És nem hivatalosan?

Nyolcvanhatodik rész

A líra nem az emberiség történetének valamely szakaszában jelenik meg, hogy utána eltűnjön, a líra az emberiség örök tulajdona, ha úgy tetszik, Isten adománya. Minden korban, minden időben újjászületik, nélküle nincs emberiség.

A költészet haláláról szóló fejtegetéseket és jóslatokat háttér nélküli együgyű fecsegésnek kell tekintenünk akkor is, ha egész intézmények bizonygatják megbízhatóságukat. Akkor sem lenne egyéb buta locsogásnál, ha törvény mondaná ki.

Már felnőttek a Lányaink,

És néha hazajönnek,

És kopottas ruhája van

A meghitt, régi Csöndnek.

——–

Most újra nyári szép napok

Hódolnak tiszta Égnek;

Bolyongó szent emlékeink

Szép csendben hazatérnek.

——

Roskad már kedves körtefánk,

Még üdvöt ad az Élet;

Sok évi édes szép nyarunk

Már ősziesre érett.

——

Te drága, édes Anikóm;

Szerelmünk Isten érti;

A világ? Egyre ostobább.

Jó Hozzád hazaérni.

Miért is van a magyar történelemben 1664. november 18-nak ennyire komor, tragikus jelentősége?

Vannak események, amelyeket a jelen történetszemlélet elmismásol, elken, amelyeket a kincstári történettudat “lehúz, altat, befed”. Nemcsak Zrínyi halála ilyen, gyaníthatóan ugyanebbe a kategóriába tartozik a másik Zrínyi Miklósnak, az éppen általa eposzban megörökített szigetvári hősnek a küzdelme is, 1566. Zrínyi meggyőződéssel vallotta, hogy dédapja hőstette fordulópontot hozott az európai történelemben, megállította a török előnyomulást.

Pizza lesz akkor, vagy lángos,

Ha majd ez a kor lesz “átkos”?

—–

Vajon akkor mi lesz káros,

És mi marad tudományos?

—-

Ami egyszer múltba suhan,

Átkossá lesz bizonyosan.

—-

Ha a Jelen titkos céda,

Mindig Múlt-zsarnok a példa.

—–

Cégér a Múlt, vakít, butít,

Rejti a Jelen bűneit.

——–

Miről vitázik a város,

Ha majd ez a kor lesz átkos?

——-

Ha a Múltat “átkos”-ozza,

Ugyanazt a címkét kapja.

—-

Sok egykori kiváltságos

Mondja a múltra, hogy “átkos”.

Harun al-Rasid egyik fia egyszer felháborodottan panaszkodott az édesapjának. Az egyik főtiszt fiával támadt nézeteltérése.

- Édesanyámat szajhának gyalázta!

A kalifa csendesen ránézett. A bevádolt fiú apja igen kedves embere volt, és láthatóan megijedt, hogy a fia veszedelembe került. Bízott azonban az uralkodó igazságos döntésében.

- Milyen büntetést javasolsz, fiam?

- Űzd el őt az udvarból, atyám. Én ezt tartanám helyesnek, de ezek a bölcsek mást javasolnak.

Hittel és jókedvvel telten;

Zöld hajnalban útra keltem,

De az úti bal-Fortuna

Csókolt reggel homlokon,

S ott rekedtem

Szolnokon.

—–

Más földrészeken át oson,

Óceánokon, Alpokon,

De hogyha én véletlenül

Belföldön vonatozom;

Ott ragadok

Szolnokon.

——-

Sajnos, nem csak bolondgomba,

Régi rossz repülőbomba

Idézett elő MÁV-zavart,

Aztán a vasút kavart,

Elengedni

Nem akart.

——–

A bombázó rég ócskavas,

De a bomba mégse avas.

——-

A lőszer soká szavatos,

És a MÁV nagyon óvatos.

KÉTSZÁZHUSZONHATODIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Néhány perc szünet után ismét rámordult a fogolyra:

-         Halljam!

-         Miből gondolja, hogy bármi lényegeset is tudhatok, admirális asszony?

Talán időt akart nyerni, de Karen nem hagyta:

-         Majd én eldöntöm, mi a lényeges! Halljam!

Olyan fenyegető tartásban állt a fogoly előtt, hogy Eastman megszeppent.

-         Igen, igen.. – makogta. – Máris mondom.

Nyolcvanötödik rész

A kitérők után visszatérek a művésze – vagy a költészet – halálának problematikájához. A „művészet halála” problémáját Hegel vetette fel, és jelenleg is visszhangozza a filozófia, az etika, a poétika és a művészetfilozófia.

Gyakran bizonygatják, mennyire igaza van Hegelnek, és garmadával sorolják mindama jelenségeket, amelyek a szemükben a művészet halálának bizonyítékait képezik. Szó esik a képzőművészet minden ágáról, bő lére eresztve ecsetelik, mennyire hanyatlik a festészet, a szobrászat, hogy miféle abszurd mázolmányok és mennyire torz figurák, esetlenségek, minden korábbi elvet mellőző, helyenként szánalmas „alkotások” lépnek a korábbi művészeti korszakok mesterműveinek helyébe; minden Hegel szavait igazolja.

Madárcsicsergő Jelen,

Optimizmus őre;

Árnyékában készülhetünk

Sejtelmes Jövőre.

——-

Verőfény a felszínen,

A nyár orgiája,

De a csicsergő Jelennek

Rongyos a kabátja.

——

Hepehupát rejteget

Fényes Jelen útja;

Hogy milyen mély az a gödör,

Tán Isten se tudja.

——-

Madárcsicsergő Jelen

A Múltat takarja,

Egyre távolabbra ássa,

Bár nem ezt akarja.

——-

Az Ember ősrégi faj,

De könnyen felejti;

Dogmákat gyárt, igaz Múltját

Amnézia rejti.

Korábban abbahagytam ezt az esszésorozatot – most folytatom. Több okom is van rá, legfontosabb, hogy baráti vitát folytatunk egy kedves hozzászólóval a legutóbbi résznél.

http://lnpeters.sfblogs.net/2009/12/09/fekete-hoeses-vii/#comments

Időnként érdemes elgondolkodni azon, mi is a mítosz. Meg hogy mi is a mítoszrombolás.

Tudóséknál a “mítosz” szó vörös posztó, minden hihetetlen és alaptalan gyűjtőneve. Ebben persze nincs igaza. Elsorolni is hosszú lenne, mennyi csúfos vereséget szenvedett a “komoly” tudomány a lenézett mítosztól – ez az esszé azonban nem erről szól.

Júliusi piros pipacs

Leng a forró nyárban;

Tömérdek vér folyt valaha

Ebben a Hazában.

—-

Minden porszem nem egy halált

Láthatott, de százat;

Vért, szenvedést bőven hozott

A huszadik század.

—–

Mi, túlélők unokái

Tudunk meditálni,

Jövőt kell-e teremteni,

Vagy múltat csócsálni.

——

Júliusi piros pipacs

A hajnali szélben;

Jólét és békesség kéne,

Hogy a Haza éljen.

——

Hiába volt sok évtized

És temérdek munka;

Adósságok sötét hegye

Szakad a nyakunkba.

Az európai kultúra tiszteletet érdemel – de jelenlegi hordozóitól ne várjunk túl sokat…

—-

Néhány évtizeddel ezelőtt a Pécsi Balett észak-európai turnén vett részt, felléptek Svédországban, Norvégiában és Dániában.

Hazafelé a vonaton valamelyik német városban roppant előkelőnek látszó idős angol hölgy szállt fel közéjük. A magyarok csendesen beszélgettek, a lady tüntetően nem vett róluk tudomást.

Egy idő múlva azonban mégis megszólította őket:

- Önök ugye, együtt vannak?

Kongó-bongó szélcsengő

A vén körtefán;

Júliusnak örvendhet most

Családom,

Hazám.

—–

Huncut süldő kutyusunk

A kilincsre állva,

Boldog ugrándozással

Ront a lányszobába.

—–

Július van,

Július,

Lángol a Nap szőre;

Most gyűjthetünk tartalékot

A Télre,

Jövőre.

——-

Júliusi szélcsengő

Vidám muzsikája,

Hirdeti, hogy tisztítható

A Jelen ruhája.

—–

Július van,

Július,

A verőfény áldott;

Nyáron mindig sokkal szebbnek

Látjuk a világot.

KÉTSZÁZHUSZONÖTÖDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

A férfiak hallgattak.

A szőke nő könyörtelenül folytatta:

-         Azt gondolom, másféle magyarázat nem lehetséges.

Még mindig hallgattak. Karen mély lélegzetet vett:

-         Admirális a hajónak! Hallottad a megjegyzésemek?

Mintha kissé félénken hangzott volna a géphang válasza:

„Hajó az admirálisnak. Igen, hallottam, Karen Bozchana Kadlecikova admirális.”

-         Admirális a hajónak!

Nyolcvannegyedik rész

A szerelemmel kapcsolatban a dráma eleve csak a líra után juthatna szóhoz. Még inkább így van ez, ha a világról, az országról, a közelmúltról és a magyarságról sunyi prekoncepciók, mesterkélten rossz előfeltevések alapján összetákolt darabok szólnak. Ezekhez járul még a „rendezői olvasat”.

Manapság számos öncélú színpadi szenvelgést kísér levett kalapú sznob tiszteletkör. Olyat is láttam, ahol az emberi fekália „játszott”.

Sírig tart, bizony,

Vagy túl is azon;

Túl minden álmon,

Minden télen,

Minden tavaszon.

——

Sírig tart – Veled,

Fogom a Kezed,

Azt hiszem, már

Egy napig se

Bírnám Nélküled.

——

Túl minden Léten,

Anyagon

Hiten,

Minden nadíron,

Minden zeniten

Fut a mi utunk;

Az Időn túl is

Összetartozunk.

——–

Lelkeink együttes hona

Közös ládikó,

Szerelmünk

Még mindig

Vidám kiscsikó

Amíg élünk,

Huncutkodik,

Drága Anikó!

——

Túl lét-síkon,

Halál-hegyen;

Te vagy az én Egyetlenem.

Annak idején a Honderű meg és egyéb lapok firkászai gyakorta állították, hogy Petőfi Sándor nem tud verset írni. Ma ez persze már eszeveszett ostobaságnak tűnik, de akkor Zerffy Gusztáv és a többi firkász jó ideig abban reménykedett, hogy éles és parlagi hangú támadásaikkal kiűzik az ifjú költőt a magyar lírából.

Annak idején is megvoltak a magyar líra aktuális preciőzei,  nyelvzsonglőrei, émelyítő nyelvtekerői és meddő szóbűvészei; és akkoriban sem volt több közük a magyar költészethez, mint más időkben.

Úgyis eljön még a Nyár,

A piac dacára,

Marad valami, aminek

Nem megy fel az ára.

-------

Isten bőségét a Nyár

Pazarolva adja,

Akár szegény, akár gazdag,

Mind ugyanazt kapja.

--------

Nem törődik Július

Pénzes ügyfelekkel,

Meleg madárcsicsergéssel

Indulhat a reggel.

------

Úgyis eljön még a Nyár,

Úgyis újra éget,

S ha még mindig perzsel a Nyár,

Tovább is van Élet.

------

Örök titok lesz a Lét,

A Mindenség magja;

Az ember-teóriákat

Az Idő kacagja.

Andrássy Gyula gróf Petőfivel egy esztendőben született. A szabadságharcban a pákozdi csatától kezdve részt vett, a tavaszi hadjárat végén ezredessé léptették elő.

A nyári hadjárat elején Batthyány Kázmér diplomataként külföldre küldte. A bukás után Haynau főbűnösnek nyilvánította, távollétében halálra ítélték, és "in effigii" fel is akasztották.

Ő volt a kiegyezés utáni első magyar miniszterelnök. Később az Osztrák-Magyar Monarchia vezető politikusai közé emelkedett, közös külügyminiszter volt.

KÉTSZÁZHUSZONNEGYEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Az idegen csatahajó lassan távolodott.

-         Meg kellene fogni – nyögte Helmut.

A szőke nő a fejét rázta. Nem! Csak hadd menjen.

- Admirális a hajónak! Mi irányítja az idegen csatahajót? Tartózkodik valaki a fedélzetén?

Feszült csendben várták a választ.

„Hajó az admirálisnak! Senki nem tartózkodik a hajó fedélzetén! Semmiféle élőlény nincs ott!”

-         Admirális a hajónak!

Nyolcvanharmadik rész

Az ember definiálása mellett azonban nem lehet egykönnyen elmenni.

Ha bárhol valamiféle „tudományos” definíciót keresünk, gyakorlatilag ugyanazt találjuk, annak idején a ma „átkosnak” minősített Kádár-korszak általános iskoláiban is tanúsítottak: az ember olyan társadalmi lény, akit a közösen végzett munka, a gondolkodás és a tagolt beszéd jellemez. Más oldalról már vizsgáltam ezt a felfogást, fogyatékosságát aligha kell tovább fejtegetnem.

Megpihen a fürge szellő

A vén körtefán,

Hullámzik a júliusi

Virágóceán.

-----

Új életre kel talán

A szerény Köszönöm,

Nyári estén beült hozzánk

A fáradt Öröm.

-----

Sűrű nap volt, forrt a világ,

Volt riadalom,

Mégis szeretném, ha lenne

Sok ilyen napom.

-----

Fájó hétköznapi testtel,

Holdvilág alatt,

Ünneplőbe öltöztet

Sok meghitt pillanat.

-----

Zsongó esti lombok alatt

Csend és sejtelem;

Új csókokkal ünnepel

A régi Szerelem.

Illyés Gyula valami olyasmit írt, hogy "a Kisfaludy Társaság 1846-ban kiírt pályázata volt az egyetlen olyan magyar irodalmi pályázat, amire méltó mű érkezett". Ez Illyés szentenciózus tévedéseinek egyike. Valójában a megállapítás fordítottja igaz: Az volt talán az egyetlen olyan magyar irodalmi pályázat, ahol a méltó művet jutalmazták. Ez is nagy részben Vörösmarty Mihály érdeme. Vörösmarty írói erkölcse messze kimagaslik a hazai mezőnyből, nem csupán ez az egy eset tanúsítja.

Még ideát.

A rózsafát még zöld mámor fedi,

S az éjszaka a Vén Napot

Felkelni engedi.

Él még az Élet,

S a halál

Még százszoros talány;

Olcsóbb lesz az ember,

Drágul a dohány.

Szent hajnal köszönti a vén körtefát.

Még ideát.

-----

Még ideát.

A hétköznap még lelkesen pereg,

Jövőbe ömlő sík felett

Még Július lebeg.

------

Gyermeknek az Élet

Ezüst kacagány;

Olcsóbb lesz az ember,

Drágul a dohány.

----

Sírkereszt helyett van

Hetyke szívlapát;

Még ideát.