A minapi fagyra – hőség…

Vajon melyik a szélsőség?

——-

Hűvös, objektív térképzet,

Vagy csupán becsípett végzet?

——

Sanda politikus terek;

Möbius-szalag egyveleg.

——-

Önmagának mindig Éden;

Másnak: kunyhó faluvégen.

——

Akinek léte a hőség,

Annak minden fagy: szélsőség.

—–

Aki meg csak fagyban él meg,

Annak a hőség: zord végzet.

——

Itt a füst, ami globális,

S a mindennap: populáris.

——

A szélsőség meglop, átkoz,

Sivár jövőért feláldoz,

——

Szolgál közeli zsebeket,

Meg távoli érdekeket.

Az első világháború egyik legkínosabb hírlapi kacsája a nagy tekintélyű párizsi Le Matin című lap fatális tévedése volt.

Az értesüléseit állítólag a szerbiai Nis-ből szerző francia konzervatív lap 1914 végén ezzel az álhírrel örvendeztette meg olvasóit:

„Nagy örömmel értesítjük olvasóinkat, hogy a hős szerb király, Karagyorgyevics Petar hadserege lendületes harcban bevette Szarajevót, utána egy marsban meg sem állt – Budapestig!”

A Le Matin olvasói persze tüstént ünnepeltek volna, amikor kiderült, hogy a hírből egy szó sem igaz.

Áprilisi kora nyár,

Táncot jár a napsugár;

Nem törődik rossz adóval,

Ork beszéddel,

Durva szóval,

Itt kopog

A kora nyár.

——–

Áprilisi kora nyár,

Hívogató illatár,

Megszorító őrültségek

Ellenére

Itt a nyár.

——–

Friss tavasznak örül a szó;

Sok csók kell – és kevés adó.

——-

Áprilisi kora nyár,

Fészkére száll a madár,

Frissen nőtt lomb mosolyog,

Mert az Élet

Jövőre is

Élni fog.

SZÁZHATVANADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára.

Helmut Schellenberg csaknem leesett a székéről.

-         Atlantiszt?

-         Igen, Atlantiszt.

A szőke nő is felfigyelt, de egyelőre egy szót se szólt.

-         Úgy tudom, az csak legenda – dünnyögte Helmut.

-         Az ottani tudomány is úgy tudta – vigyorodott el Ed Philips. – Ágáltak is ellene hosszan. Ostobábbnál ostobább cikkekkel akarták cáfolni a cáfolhatatlant.

Huszonharmadik rész

A szerelem az emberi szabadság egyik alapja, és mindenkor a szabad akarat hatálya alatt áll. A szabad akarat gyakorlása természetesen kisebb vagy nagyobb kockázattal járhat, de a szerelem kockázat nélkül nem hull az ember ölébe. Ehhez az egyénnek a maga életében hatályon kívül kell helyeznie a szerelemtagadó ideológiák és struktúrák követeléseit, és vállalnia kell szerelme érdekében az abból rá háruló következményeket. Hogy ezek mifélék, az illető társadalomtól függ.

Komor Jelen bajsza kajsza,

Kevés a pénz, sok a hajsza.

——-

Bolond bölcsek adót szülnek,

Most ágálnak, később – ülnek.

——-

Mert lyukas a költségvetés,

Gyakoribb lesz a temetés.

——

Konvergencia-probléma;

Szó-adót fizet – a néma.

——

Eu-kórházban úgy lehet;

Rugdossák a betegeket.

——

Hitelbe vett nyomor; ciki -

Csontvázunk se fizeti ki.

—–

Itt globális, ott brutális;

De az Élet: populáris.

——-

Gyógyítgatnak roppant sebet;

Fosztogatnak üres zsebet.

Szelíd jövőt kereső

Lágyan hulló langy eső,

Tavasz tüneménye,

Megújul az emberek reménye.

——-

Esőfüggöny, éteri,

Közöny porát elveri

A tavaszi zápor,

Eloszlik a téli halál-mámor.

——

Alkonyatban verdeső,

Csendes tavaszi eső

Öntözi a fákat;

Ami széttört, újra összeállhat.

——-

Millió vízcsepp-gyerek

Ejtőernyőn csepereg,

Üdve búzaszemnek;

Hírhozója Szépnek, Szerelemnek.

——

Amíg élünk, szeretünk,

S míg szeretünk, élhetünk;

Szeretet, alázat -

Minden egyéb csak hiú káprázat.

A XIX. század első fele francia grafikusai közt sajátos színfolt volt a Grandville művésznéven alkotó Jean Ignace Isidore Gérard. Kiváló rajzkészség,  pontos megfigyelés, remek kompozíciók jellemezték, de igazi hírnevet a Les Métamorphoses du jour című litográfia-gyűjteményével szerzett.

A hetven jelenet döbbenetes.

A jellegzetesen XIX. századi, frakkban, szürke pantallóban, redingot-ban, nemegyszer sárga nadrágban, kék frakkban, azaz Werther-jelmezben feszítő urak, színes bő szoknyát, vállkendőt viselő hölgyek – állatfejet hordanak.

Hogyha Isten spórolna,

Teremtés se volna,

Üres égen vak üstökös

Sírva kóborolna.

——

Hogyha Isten spórolna,

Tejút se derengne,

Egy csillag se ragyogna,

Mert deficites lenne.

——

Hogyha Isten spórolna,

Lét se jönne szóba,

A Remény és a Szeretet

Elmenne adóba.

——-

Hogyha Isten spórolna

Csodát sose tenne,

Az Élet zegzugaiban

Szerelem se lenne.

——–

Hogyha Isten spórolna,

Nem volna alázat;

A bakter a temetőben

Építene házat.

——

Hogyha Isten spórolna,

Csöpp jövő se lenne;

Minden sarkon hajléktalan

Halál kéregetne.

SZÁZÖTVENKILENCEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára.

Helmut Schellenberg kidülledt szemekkel meredt a beszélőre, és még Karen is összerándult, hideg futkosott a hátán. Ötszáz éve? Úristen, ötszáz éve…

Ed Philips lassan folytatta:

-         Az a Föld rettenetesen túlnépesedett bolygó volt, tele feszültségekkel. A globalizációs folyamatok olyan irányt vettek, hogy a lakosság kilencven százaléka lényegében nyomorban élt, és a glóbuszt uraló nagyvállalatok a profiton kívül semmi egyébre sem voltak tekintettel.

Huszonkettedik rész

A szabadság és a szerelem sokkal mélyebben tartoznak egybe, mint Petőfi híres versében. Nem képzelhető el közözzük olyasféle hierarchia, amit a nagy költő verse sugall; talán inkább ugyanannak az éremnek más-más oldala. Szabadság és szerelem egymást feltételezik.

Itt meg kell jegyeznem: a szerelem nem függ semmiféle társadalmi formációtól, nem függ sem a termelőeszközök tulajdonjogától, sem pedig a piacgazdaság meglététől, illetve meg nem lététől.

Végre virágba borult az öreg bölcs körtefa újra;

Itt a tavasz mégis, s észre alig vehetem.

——

Lanyha az új kikelet és hűvös a reggeli szellő;

Nyirkos, esős napokon munka után rohanunk.

——

Elvisz a busz pompás fák sorfala közt araszolva;

Vár a bürokratikus, jéghideg, ócska jelen.

—–

Nem hagy időt a tavaszt szemlélni a sok rohanásom;

Száz kicsinyes feladat osztja be perceimet.

——-

Tárulj, szent tavaszom, jöjj, élessz, váltsd meg a lelkem;

Nyárba ne fordulj még, nélkülem el ne szaladj!

Tóni és csapata villámgyorsan mozdult. Fél percen belül a mangonelek mellett álltak.
-    Kioldani!
Hatalmas csattanásokkal lökték ki a görögtűzzel töltött csuprokat a gerendasudarak. Sivítva-füstölögve száguldtak a lövedékek a cél felé.
Nem várjuk meg az eredményt. A görögtűz máris becsapódik a vezetéklovak, meg az átvonulásra várakozó lovasok tömegei közé. Amerre fröccsen, gyújt, éget, kínzó, őrjítő fájdalmat okoz, és vízzel nem oltható el.

Áprilisi csillagok,

Hűvös estét hoztatok;

Alattatok bágyadt Tavasz

Lagymatagon

Andalog.

——

Fényetek tompán ragyog,

Áprilisi csillagok.

—–

Áprilisi csillagok,

Tavasz-ízre vártatok;

Indigó égen

Öreg Hold

Vén szekere

Imbolyog.

——-

Csodák füstje gomolyog,

Áprilisi csillagok.

——

Áprilisi csillagok,

Ötven esztendős vagyok;

Vén létemre

Bennem mégis

Ifjú remény

Kavarog

Régebben szokás volt, hogy a katolikus papok penitencia gyanánt testi fenyítést szabtak azokra a vétkesekre, akik a gyóntatók szerint kiadós verést érdemeltek. A fenyítést bizonyos esetekben a papok maguk végezték – francia festők erről számos gúnyos metszetet készítettek, mert az volt a véleményük, hogy a gyóntatók aljas módon visszaélnek a helyzetükkel.

Nálunk a penitenciát általában nem személyesen a papok mérték ki, hanem a sekrestyés vagy templomszolga – templomi bűnbánati szertartás keretében.

Virágzó fák illatárja lobog,

Könnyű tavaszi zápor imbolyog;

Mosolyog a tavaszi Lélek;

Élek.

——-

A tavaszi fény

Talán az újjászülető

Remény…

——

Dogma, merevség, katyvasz;

Rátok fúj még a Tavasz.

——

Víg tavaszi eső csorog.

Elmosódnak a kánonok.

——-

A friss, fiatal Remény már kikelt,

Az Élet sértetlenül áttelelt,

Kavarog a tavaszi Lélek;

Élek.

——

Eső áztatja a tavaszi fákat,

S a hülyeség infrastruktúrája

Szárad…

——

Tavaszi szél nyomán a por

Foszló bürokrata-szigor…

——

A düh fala papírvékony,

Elmúlik, ami múlékony.

SZÁZÖTVENNYOLCADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Helmut Schellenberg döbbenten nézett a másik férfi arcába. A szőke nő is elnémult.

-    Na? – kérdezte nyersen Ed Philips. – Most már elégedettek vagytok? Van még kérdésetek?
-    Van – felelte Karen. – nem is egy. Szeretném, ha töviről hegyire mindent elmesélnél nekünk, Ed. Mindent. Az igazat.

Ed Philips elnyűtt tekintettel kortyolgatta az italát.

-    Álljunk csak meg egy pillanatra! – csapott le rá Helmut.

Huszonegyedik rész

Ha a személyes felelősség felolvad a társadalmiságban, akkor lényegében az emberi szabadság válik teljesen illuzórikussá. Teljesen mindegy, hogy a rendszer propagandája ilyenkor miféle jelszavakat skandál; hogy szabadságról szól-e, hazafiságról vagy szocialista öntudatról, esetleg éppen „a nép szerető édesapjának” mindenki másét megszégyenítő erényeiről zengedez.

Az emberi szabadság nem annak kérdése, hogy a sokféle árucikk közül melyiket választjuk, nem is azé, akarunk-e külföldre utazni vagy sem.

Hír a kiadó honlapján:

——-

A húsvéti prózaíró játékunkat M. Szlávik Tünde nyerte, a versírást Pete László Miklós.

Gratulálunk a nyerteseknek! Akiknek most nem sikerült, ne keseredjenek el. Mivel nagyon sok prózai írás érkezett, úgy döntöttünk, hogy Közönség-díjat is kiosztunk.

A részleteket hétvégén közöljük. M. Szlávik Tünde és Pete László írását itt olvashatod.

——-

Köszönöm a bíráló bizottságnak!

Szeretettel gratulálok M.

Krisztics elment, én pedig a periszkópra tapadtam. A strázsamester most ér az aknák gyújtózsinórjaihoz. Tűzszerszámot vesz elő. Meggyújtja. A zsinórok sercegve-sisteregve tüzet fognak, és a tűz elindul futva, alagutakon, kanyarulatokon át a föld alatt, hogy pusztító küldetését beteljesítse. Lent a vár alatt tömörülő tatár sereg lovainak lába alatt hatalmas, előkészített töltetek várják a tűz impulzusát, hogy minden erejüket megfeszítve a levegőbe röpítsék az ellenség roppant lovasseregét.

Minden perc újabb gyötrelmet hozott,

A hóhéraiért imádkozott,

Homlokát tépte rossz tövis-fejék,

És leköpdöste őt

A csőcselék.

——-

Az üdvösséget hozza,

S minden zsarnokság újra

Megkínozza…

———

Krisztus keresztje elbír minket is;

Vajon elbírjuk-e

Mi is?

——-

A személyes lelkiismeret

Nem luxustárgy,

Nem kellék,

Nem adó;

Társadalomra, rossz statisztikára,

Jövő sikerre,

Jogra,

Gazdaságra

Nem ruházható.

—–

Az Élet véges,

A tétlen mindig vétkes;

S a Megváltás

Szigorúan

Személyes.

SZÁZÖTVENHETEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Helmut Schellenberg tátott szájjal nézett a szőke nőre. Aztán lassan elfordította a fejét, és Ed Philips rezzenéstelen arcába bámult.

-    Igaz ez, Ed? Valóban tudod?

Ed Philips állta a tekintetét, aztán félrecsapta az arcát és látszólagos könnyedséggel töltött magának egy újabb italt.

A szőke nő árgus szemekkel figyelte.

A szándékolt nemtörődömség mögött megvillant valami. Philips csuklója megrándult, néhány csepp ital a padlóra ömlött.

Huszadik rész

A szerelem értékének kétségbe vonása a modern társadalom alapvető berendezkedésének része, egyben a továbbfejlődés akadálya is. A modern társadalom kénytelen minden olyan elvet háttérbe szorítani, amely megkérdőjelezhetné az általa vallott, evidenciának tekintett világot építő alapelvek; „gazdasági kényszer”, „piacgazdaság”, esetleg éppen a „gazdaságon kívüli kényszer” érvényességét és hatályát.

Utóbbi elvekről ma már könnyem belátható, hogy torzak, természetellenesek, és képtelenek rá, hogy a hatályuk alatt az emberiség olyan jövő irányába fejlődjön, ami az emberré válás folyamatának újabb állapotát jelentené; nem tartalmazzák egy jövőbeni etikus világ ígéretét.

Havazásból

Kemény fagyból

Akadt már elég,

Ideje, hogy nyájasabban

Nézzen ránk

Az ég.

——

Áremelés

Ette meg

Az életünk felét;

Szebb arcát is

Mutathatná végre már

A Lét.

——-

Add, Uram, hogy felöltözzön

Rongyos kis Hazánk,

Ne fagyjon el

A virágzó

Öreg

Körtefánk.

Úgy éreztem, képtelenül hosszú idő telt el, talán mindjárt feljön a Nap.
Hansi mondta ki az éjszaka legfontosabb szavát:
-    Megindultak!
Azonnal észrevettem én is. A tatárok kettes sorokba rendeződve vonultak a híd felé. Az imént látott arany mellvértet viselő parancsnok tüstént előre rúgtatott, mögötte egy zászlótartóval – vagy jelvényhordozóval, nem igazán tudtam kivenni, mit tart a feje fölé, de kétségtelenül az volt – és az élre át

Makacs hajó a végtelen

Szeszélyes tengeren;

Keresztülgázol haragos,

Tajtékos éveken.

——–

Messzi a part vagy közel?

Gomolygó köd rejti el…

——-

Nem vénülhet kényelmesen

Bárkává, ha szalad,

Amíg a vitorlája fent

Klippernek megmarad.

——-

Futni hullámon, tajtékon,

A klippersors: pengevékony.

——-

Nyomában ezer lomha bark

A luxus-habokon;

Rajtuk millió ifjan is

Elvénülő rokon.

——

Övék tán az ég is;

De ez klipper

Mégis.

——-

A tenger bárhogy háborog;

A klipper: látomás,

Vitorláját kurtítani

Viharban sem szokás.