Végre virágba borult az öreg bölcs körtefa újra;

Itt a tavasz mégis, s észre alig vehetem.

——

Lanyha az új kikelet és hűvös a reggeli szellő;

Nyirkos, esős napokon munka után rohanunk.

——

Elvisz a busz pompás fák sorfala közt araszolva;

Vár a bürokratikus, jéghideg, ócska jelen.

—–

Nem hagy időt a tavaszt szemlélni a sok rohanásom;

Száz kicsinyes feladat osztja be perceimet.

——-

Tárulj, szent tavaszom, jöjj, élessz, váltsd meg a lelkem;

Nyárba ne fordulj még, nélkülem el ne szaladj!