Minden napra egy vihar,
Vagy több is talán;
Ázottan kucorog a Nyár
Felleg-palotán.

Roskadoznak az egek,
Vad zápor kopog,
Villámháborút zúgatnak
Ronda viharok.

A rövid szünetekben
Tűz a Nap heve,
Hogy aztán újabb zivatar
Dördüljön bele.

Minden napra egy vihar,
Közben süt a Nap;
Gyúlékony személytelenség
Könnyen lángra kap.

Jótevő a személyes és
Résztvevő Jelen;
Nem idegen a sátán, csupán
Személytelen.

Nélkülünk felettünk még az
Isten sem erős,
Magamagáért mindenki
Maga felelős.

Minden napra egy vihar,
Ázik a határ,
Közösségben él egymással
Élet és halál.