Kinn: a vén December-medve,

Köd mélázik pityeregve,

De ma mégis

Minden szépen, fényesen ragyog;

Boldog vagyok.

Mosolygó karácsony hozott

Ünnepi fenyőillatot,

Hétköznapi áhítatot

Gyertya meghitt fénye lobog,

Itthon vagyok,

Boldog vagyok.

Itthon vagyok,

Boldog vagyok,

Élek,

És élni akarok.

Túl köznapi gyötrő gondon,

Karácsony a horizonton.

Ádvent vége – bársony ernyő…

Díszre vágyik a kis fenyő.

Korán fekvő, lusta napok;

Isten közöttünk andalog.

Túl kócos idő-bozonton;

Karácsony a horizonton.

Latyakkal köszönt a Tél;

A szkepszis remélni – fél.

A napfény sápadt gyerek,

Pocsolyában hentereg.

Dölyfösen cuppog a sár;

A közöny – közönyre vár.

Latyakkal köszönt a Tél,

Aki csügged, élni – fél.

Búsan hallgatnak a fák;

Fagyra készül a világ.

Az anyaghit félve él;

Jégkorszak lesz-e a Tél?

Latyakkal köszönt a Tél;

Unalmában zúg a szél.

Bágyadt, ködös télelő;

Down-kóros a Jövő..

Az Idő halkan üget,

Reszket, mint a rémület.

NYOLCADIK RÉSZ

Népszabadság

2015. október 3.

Valóra vált álom

Törvény a kötelező szolidaritásról

Megszületett végre, és azonnal hatályba is lépett a sokak által várt törvény a kötelező szolidaritásról.

November elsejétől minden olyan magyar család, amelynek valamelyik tagja egy évnél nem hosszabb ideje munkavállalás céljával külföldre távozott, jogosult a külhonban élő családtag helyett egy menekültet befogadni.

Aki nem óhajt élni az örvendetes lehetőséggel, az alább felsorolt indokokra hivatkozva állhat el tőle.

Otto von Bismarck kancellár ragaszkodott háziorvosához, Schweninger egyetemi tanárhoz. Ezen sokan meglepődtek, hiszen a két férfi első találkozása után ezt kevesen hitték volna.

Bismarck közismertem durva modorú volt, de a bátor embereket kedvelte.

Felhívták a figyelmét a jó hírű orvosra, és fel is kereste.

Dr.  Schweninger szokásához híven elkezdte aprólékosan kikérdezni az új pácienst eddigi betegségeiről, testi állapotáról.

A kancellár azonban gyorsan elunta a felelgetést.

Decemberi partokon

Hitet árul Tél rokon…

Élet-halál szirtfokon

Billeg kis jövő-flakon…

A halál – vén masztodon

Decemberi partokon.

Ateista lét-rokon

Világvége zátonyon

Hit-görcsökben megtagad

Lét-teremtő dolgokat

Középiskolás fokon

Decemberi partokon…

Túl korokon,

Partokon,

Isten néz egy balkonon.

Ádvent jön hallgatagon

Decemberi partokon…

Készülődik Mikulás.

Azt kérdi a krampusz:

“Még mindig szánnal jársz, uram?

Pedig ma már van busz.”

A temérdek ajándék

Most kerül a szánra,

Most fogják a manók a hat

Rénszarvast a hámba.

Gyűlik már a sok csomag

Ezer piros zsákba,

Boldog lesz majd ezer gyerek,

Amikor meglátja.

Készülődik Mikulás

Lobog a szakálla,

Szép tisztára mosottan vár

A piros ruhája.

Készülődik Mikulás,

Most ül fel a szánra,

A világ összes gyereke

Izgatottan várja.

HARMINCKETTEDIK RÉSZ

Erre aztán záporozni kezdtek az udvariasan elharsogott szidalmak és fenyegetések:

-         Liniko nagy főnök, Medve nagy főnök, Bixitla nagy főnök, a hajók és tengerek urai, a Nagy Tengeri Szörny ivadékai, Asztlant Tengeristenének legkedvesebb gyermekei és harcosaik gyáva páncélos pondrók, esetlen szárazföldi tarisznyarákok. Kezük lomha, mint a víziló futása; hangjuk olyan, mint a dagadtra hízott, bagzó kandúrmacskák rekedtes nyavikolása, és üvöltve fognak idétlen deszkatákolmányaik fedélzetére futni hamarosan!