Latyakkal köszönt a Tél;

A szkepszis remélni – fél.

A napfény sápadt gyerek,

Pocsolyában hentereg.

Dölyfösen cuppog a sár;

A közöny – közönyre vár.

Latyakkal köszönt a Tél,

Aki csügged, élni – fél.

Búsan hallgatnak a fák;

Fagyra készül a világ.

Az anyaghit félve él;

Jégkorszak lesz-e a Tél?

Latyakkal köszönt a Tél;

Unalmában zúg a szél.

Bágyadt, ködös télelő;

Down-kóros a Jövő..

Az Idő halkan üget,

Reszket, mint a rémület.

Latyakkal köszönt a Tél;

Az felelős, aki él.

Anyagelvű misztika

Csupán a statisztika.

Végzet? Köd a sors hegyén;

Isten maga is – egyén.