Ez is Erdélyben fog megjelenni.

Jó régi történet. Mikor is esett meg?

——–

Egyszer volt, hol nem volt,

Nagyon-nagyon régen volt,

Amikor még régi földre,

Réges-régi tengerekre

Sütött fenn a Hold.

Volt akkor egy boldog ország,

Tündérszép emberek lakták,

Boldogságföld volt a neve,

Volt számos búzamezeje,

Szőleje meg gyümölcsöse,

Hogy a népei gazdagok

Urai meg hatalmasok

Voltak, volt templom, meg csárda,

Aranyozott volt a járda,

A földet fehér ruhába

Öltözött szép Luca járta,

Adott termést, jót és szépet,

Boldogok voltak a népek.

Didergő reggelek

Vénülő fejedelme;

Október mindig hallgatag;

S Ősz derekán a vén falak

Mohón szomjazzák a konzerv nyarat.

——-

Didergő reggelek

Vénülő fejedelme;

Az Ősz az Élet

Mélyülő szerelme.

———

Súlyos felhő-frontok cikornyás fríze,

Talányos, mint az őszi csókok íze.

———

Október bölcs és hallgatag,

S a roskatag falak

Tartják az Ősz álmodozó egét;

S vigyázzák

A Szerelem melegét.

——–

Szerelmes Október álomba ringat,

S ötvenéves meghitt vágyainkat

Szemléli ötvenéves szeretettel.

SZÁZHARMINCNEGYEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Schellenberg tátott szájjal maradt a szőke nőre.

Ed Philips elismerően hümmögött.

„Hajó az admirálisnak. Ismeretlen számú, az egykori törzskarhoz tartozó személy DNS-e feltehetően vizsgálat alá vonható, de ez rendkívül időigényes, Karen Bozchana Kadlecikoba admirális.”

Ed Philips tekintetében nagyot villant valami – az utóbbi percek során már nem először. Karen árgus szemekkel figyelte.

A tökéletes társadalom riasztó világa — Morus Tamás

Morus Tamás (Thomas More) 1501-1505 között a londoni karthauziak kolostora mellett lakott, naponta részt vett a kolostor vallási gyakorlatain, és feltehetőleg erről a kolostorról mintázta meg Utópia szigetét és Utópia egész társadalmának életét.

1515-16-ban, flandriai követsége alkalmával írta meg Utópia című korszakalkotó művét, mely egy új paradigmát hozott létre az államelméleti gondolkodásban.

Seprűs vén Október

Dagaszt őszi sarat,

Söpröget lehullott

Pesszimizmusokat.

——–

Seprűs vén Október,

Az elaggott vagány,

Tudjam, hamisan szól

A fennkölt ál-magány.

———

Seprűs vén Október

Illúziómentes;

Tudja: sertésbőrben

Bennfentes a hentes.

——–

Szikkadt brekegésnek

Örüljön a díja,

Igaz magyar dalnak

Többé nem lesz híja.

——–

S aki a magyar dal

Tüzes borát issza,

Annak nem kell nyelves,

Satnya szó-kulissza.

———

Habár hitetlen lett

Már a fáradt ég is,

Lesz mosolygós Tavasz,

Élni fogunk

Mégis.

BÉCS, 1664. december 23. hétfő

Az időpont szokatlan volt; a bécsi Haditanácsot még sohasem hívták össze a karácsony szentestéjét megelőző napon. Az is ritkán fordult elő, hogy vasárnap császári futárok zaklassák otthonukban karácsony előtt a tanács tagjait.

Ennek megfelelően igen gyér számban jelentek meg a Haditanács tagjai, leginkább azok jöttek el, akik Bécsben tartózkodtak, amint az várható is volt.

Itt volt azonban maga az uralkodó, és vele Porcia herceg.

Ma csatakos,

Holnap deres

Novemberben galambősz

Az Ősz.

——–

Öregszik a Ráció;

Egyre vénül,

Tokásodik,

Mind mogorvább, mind nyűgösebb,

Napról napra szenilisebb

A Civilizáció.

———

Esik eső,

Csepereg;

Lusta földre,

Bús tetőkre,

Haldokló fákra

Pereg.

——–

Hull az Idő

Száraz ágra,

Nedves piacgazdaságra;

Szorongató szabadságra,

Végét járó kis

Országra.

——–

Ma csatakos,

Holnap deres,

Novemberben galambősz

Az Ősz…

———-

A Jelen köhög,

Sápadt, reszketeg;

Állítólag nincs Költészet,

Csak költészetek;

Sok az Egynél

Sokkal

Kevesebb…

——–

Esik eső,

Szemereg;

Bádogeresz nyekereg,

Tönkre áznak

Régi,

Poshadt

Szerepek.

Erdélyben fog megjelenni.

Mikulás a legfontosabb jelenlegi mítoszaink egyikének hőse, voltaképpen civilizációnk egyik legjelentősebb alakja. Csaknem világszerte ismert.

Hollywood nemigen tudott kárt tenni benne, nem is nagyon akart; viszont sokat segített mítosza kiteljesítésében. A keresztény kultúrkörön kívülre is.

Mikulás pedig teszi a dolgát. A részeg áruházi meg egyéb mikulások sem képesek késégbe vonni. Mikulás – eszme.

Mikulás emblematikus figura.

Szent Crispin napja nem jön bárkinek;

A többiek tán észre sem veszik.

Számukra minden taposómalom,

Csak vonulnak az arctalan napok;

Isten a hamelni patkányfogó,

A világ csak szenvedés,

Meg halál,

Meg – adó…

——–

A boldog kevesek

Tevékeny csapata

Számára mindennap

Újabb csata.

——–

Szent Crispin napja nagy kitüntetés;

Az életünknek célt, értelmet ad,

Hogy e napon együtt harcolhatunk.

Sok ember, aki irigyel,

De fél;

Egy végzet-diktálta világban él;

A szükség vont köréjük kőfalat,

S a túlparton

A Szabad Akarat,

Örökre elérhetetlen marad.

SZÁZHARMINCHARMADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Egyik férfi sem lepődött meg. Még az arckifejezésük sem változott. Mindketten bólintottak, csaknem egyszerre.

-         Ez nyilvánvalóan így van, Karen – mondta Ed Philips. – Ezzel a céllal érkeztek ide valahonnan a jövőből. Egy olyan jövőből, ami számunkra színtiszta lehetetlenség.

-         És az is teljesen érthető, – tette hozzá Schellenberg. – hogy miért döntöttek a hibernálás mellett.

Az utópia forrásvidékén a mindenkori arisztokrácia által szentesített patriarchális életmód egyfajta kodifikálását találjuk. Azért hivatkoztam ilyen hosszan Spártára, mert talán a spártai társadalom a maradandóság világának a történelemben ismert legsikeresebb példája. Nem tudjuk, ténylegesen milyen hosszú ideig maradtak érvényben Lükurgosz törvényei. A jelek arra mutatnak, hogy a görög-perzsa háborúk idején már csak formálisan létezett a spártai katonai társadalom.

Tél szolgálója, Október

A hű kengyelfutó;

A hideghajnal-nevelő,

S a fagy-beszoktató.

———

Tél szolgálója, hallgatag,

Goromba hónapunk,

Nem érdeklik sem szitkaink,

Sem lomha sóhajunk.

———

Hullámvasútra kényszerít

Vén Október-vitéz;

Ormáról megriadt szemünk

A Tél völgyére néz.

——–

Nehéz emlékek őre ő,

Holt-volt gyásszal tele,

Halál-nyomatok ezreit

Bujtatja vén köde.

——-

Tél szolgálója, Október,

Kedvetlen vén kujon,

Szoknyák alá csak néha lát,

Hát bánatos nagyon.

SZIGETVÁR KÖRNYÉKE, 1664. december 22. vasárnap

Rendes körülmények között másfél hónapig tartott az is, hogy Erdélybe elérjenek. Kényelmesen, nyugodtan, lassan vonultak fel mindig, hogy aztán hirtelen száguldozni kezdjenek. Most minden más volt; az egész hadjárat olyan száguldás, amilyenről talán még az őseik se hallottak soha. Vagy legfeljebb azon távoli őseiknek lehetett fogalmuk róla, akik egykor még – a lovas íjász hadseregek régi, dicső aranykorában – Batu kán seregével járták a világot.

Vak gépem

Sötét világban;

Elektro-nyomorúságban,

Fájdalmasan hallgatag;

Tán véletlen,

Vagy talán rosszindulat;

Virtuális hegyszorosban

Elakadt

A net-patak.

Holt-egyedül,

Net-telenül

Sóhajtoz a gép;

Nehéz lehet magányosan,

Ha az ember

Minden tagja

Ép.

Netes munkám nem haladhat

Sajnálom nagyon;

Száraz levél dörmög kint

A korai fagyon.

Boldog napom Anikóval

Így zárul talán,

Szél keze fut vágyakozva

A vén körtefán.

Akadozik, ami új és modern;

Azt hiszem;

Csak a régi tart örökké:

A hű Szerelem.

SZÁZHARMINCKETTEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Ed Philips elképedve meredt rá. Karen egy székbe huppant, enyhén megfájdult a feje. Elkínzott arckifejezéssel fordult Helmut felé.

-         Folytasd!

-         Nincs tovább! – felelte az ifjabb Schellenberg.

-         De van! – nézett rá a szőke nő. – Látom rajtad. Már egy ideje foglalkoztat.

Helmut nagyot sóhajtott.

-         Hát jó – egyezett bele. – de nem hinném, hogy bármi érdekeset is tudok.

Az arisztokratikus eredet

Mit is jelent az egyenlőség a gyakorlatban? Tekintsünk el most a gazdasági következményektől, összpontosítsuk figyelmünket a joggyakorlatra, törvényhozásra, közigazgatásra — az állam irányításának hétköznapi feladataira. Az egyenlők társadalmának is szüksége van vezetőkre, akik azonban — ha elegendő hatalomhoz, befolyáshoz jutnak — lényegében sajátjukként kezelhetik a köztulajdont.

Hogyan is irányítanak egy, a deklarált gazdasági egyenlőség alapján álló társadalmat?  Talán az történik, hogy ilyenkor a közösséget választott vezetői irányítják?

Október nem hiteget,

Ízleli a hideget;

Szegény szellő,

Fürge szellő

Vasárnapra

Bereked.

——-

Október nem fenyeget,

Ködbe burkol kék eget,

Didergő Hold

Nyirkos égen

Sóhajtozik

Mélyeket.

—–

Október csak önmaga,

Vénülő bürokrata,

Füstillatú

Borús ege

Kopog, mint

A lópata.

——-

Október nem enyeleg,

Nyugdíjba megy a meleg,

Árokparton

Árva tócsa

Panaszosan

Nyekereg.

——-

Október nem fanyalog,

Hideg földön jár: gyalog,

Árva jövő könnyű füstje

Kémény felett

Kavarog.

SÁROSPATAK, 1664. december 22. vasárnap

Bál volt szombat este Sárospatakon is, de a kimért és szertartásos bécsinél sokkal vidámabb és színesebb. Magyarok, erdélyiek és lengyelek ropták a táncot nagy örömmel és vigassággal – csaknem kivilágos kivirradtig.

Vasárnap Jan Karol Wratislawski hadnagy a szokottnál tovább maradt az ágyban. Vidáman heverészett, és közben végiggondolta, mi is történt vele az utolsó napokban.

A kedélyes, vidám menet Munkács várából Sárospatakra.

A tiszta szó naiv és

Egyenes;

Ürügyet árulásra

Nem keres.

——-

Nem csócsál magasröptű léha elven,

S nem kérődzik a nyelven – bikkfanyelven…

———

A tiszta szó őrült, és

Egyszerű,

Magától elkíséri a

Derű.

——

A túlélést kutatja, jóra vár,

Akkor is, ha szorítja a tatár.

——–

A tiszta szó bátor és

Önfeledt,

A vizek felett mindig

Ott lebeg.

——

A tiszta szó gyermeki

És csodás,

Játék talán,

De nem játszadozás.

——–

A tiszta szó önzetlen és

Szegény,

A bűn nem érdekli, csak

Az erény.

Több olyan munkán is dolgozom, ahol elkerülhetetlen az amatőr és a dilettáns tollforgató definiálása.

Számos olvasmányt végigszántottam idáig a témában. Nagyon forrhat a téma valahol, mert az írásokban mindenképpen feltűnő a régiek nemes pártatlansága és az újabbak helyenként fogvicsorgató tendenciózussága közötti különbség.

Ha a neten szétnézek, feltűnő a téma aktualitása.

Elképesztő, ki mindenki igyekszik manapság definiálni a dilettánst – egyben összemosni az amatőrrel.

Tudjuk, hogy összeomlik…

Gengszterváltás nemzedéke

Tudja, csak látszat a béke,

Hogy egyszer ennek is vége…

Ha a kamat leszakad,

Magyar haza nem marad;

Írmag se akad…

——

Hogyha tudjuk, mért fizetjük?

Oktalanul,

Mért rohanunk a sötétbe?

Mért?

Mért fosztjuk ki önmagunkat

Süket semmiért?

——–

Tudjuk, hogy összeomlik…

A csomolungmányi köteg

Fojtogató kölcsöntömeg

Nem fizethető,

Elmegy az erő,

Végleg elfogy tőle itthon

Minden levegő…

——–

Hogyha tudjuk, miért hagyjuk

Összeomlani?

SZÁZHARMINCEGYEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karen nem értette. Tanácstalanul nézett körbe, a karjait is széttárta.

A két férfi összenézett.

-         Ez vajon azt jelenti, amit én gondolok? – kérdezte csendesen Helmut.

-         Fogalmunk sincs, mit gondolsz – felelte Ed Philips.

Karen a fejét csóválta.

-         Admirális a hajónak! Mit jelent az, hogy korábban nem léteztek?

A könnyűcirkáló mintha csak az újabb kérdést várta volna.

A MARADANDÓSÁG VILÁGA

Spárta

Lükurgosz

Van az utópiáknak egy másik nem túlságosan vonzó előképe is, ez pedig a spártai alkotmány. Talán meglepőnek tűnik, de az utópiák egy részében következetesen jelentkező merev, formális egyenlőségre való törekvés valószínűleg Lakedaimón (a spártaiak így nevezték városukat, Spártának (Szparté) mások titulálták őket.

A spártai alkotmány szerzője az állítólag valamikor a Kr. e. IX-VIII. században élt Lükurgosz[1] volt.

Október van, zsémbel a körtefa őszi-mogorván;

Reszket a tétova fény, dörmög a vén fatető.

——–

Játszik a tág horizonton a titkos, kandi Jövendő;

Ködtakarója mögött alszik a néma halál.

——-

Szél hahotázik a mind haloványabb déli melegben;

Árnyékot vet a Múlt, s benne a néhai Nyár.

——–

Átveszi lassan a tájon a síró ősz a hatalmat;

Csípős hajnalokon gyászol a sok falevél.

——–

Színpompás, tiritarka ruhában vár a halálra

Gyászlakomát tartván ősszel a természet.

BÉCS, 1664. december 21. szombat

Este bált rendeztek Porcia herceg palotájában. Parókás urak, és magasra tornyozott frizurát viselő hölgyek lejtették festői táncukat a gyertyacsillárok fényorgiái alatt a nagyteremben, címeres pelerint viselő szolgák had nyüzsgött, hogy kielégítse a vendégsereg óhajait, fényűzően ritmusos barokk tánczene ringatta éber álomba a kalandra, szerelemre éhes ifjúságot.

A táncvigalom a második szinten volt, ez volt – barokk szokás szerint – a nemes emelet.

Látjátok, feleim,

Silány koszt

A poszt.

——–

Gyakran tárgya

Trágya,

De az sem való,

Csak hintaló;

Csak komposzt

A poszt.

—–

Szép tájék

A szójáték,

S ha jön sietve,

Nem keresve;

Valóban szép

Ajándék.

Egészségedre váljék,

Ha ártatlan a szándék.

——-

De magában csak negál,

Önmagáért helyt nem áll,

Vén dög

Ördög

Üstje;

Pokolba húz

A füstje.

—–

Azt képzeli pár esendő,

Hogy a napi betevő

Költői erő

Műpéniszben keresendő.

Na, nem most. (Még szerencsére…) 1941-ben.

A politika mindig világos és könnyen érthető…

Még sohasem néztünk szembe teljes mélységében azzal, hogy mit is rontott belső identitásunkon a Horthy-korszak. Talán részben igen, de sohasem teljesen. Propagandisztikus és féloldalas publikációk, esetleg egy-egy részprobléma idealisztikus (vagy éppen napi politikai vagy gazdasági érdekek vezette), vissza-visszatérő hangsúly-eltolásával százával születnek, de ezeknek nem céljuk a valódi teljesség megmutatása.

Hogyha a Jövő leépül,

Egész világ hozzánk vénül.

——-

Hogyha a Jövő leépül,

Más is kárát látja végül.

—–

Ha más föld jön menedékül,

Majd az is utánunk szédül.

——-

Hogyha a Jövő leépül,

Múlt se marad meg emlékül.

——

Idő folyamán híd épül,

Emlékünk semmibe révül.

——-

Hogyha a Jövő leépül,

Minden valóság elévül.

——-

Időn túli erdőháton

Ülünk majd Atlantisz-ágon.

—–

Hogyha a Jövő leépül,

Vízözönre mocsár épül.

SZÁZHARMINCADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

-         Miért? –kérdezte újra Katen.

Schellenberg tanácstalanul vonogatta a vállát, hápogott is valami érthetetlen, Ed Philips azonban megcsóválta a fejét.

-         Értem, Karen, – felelte. – de nem hiszem. Ha valami olyasmit akarsz sugallni, hogy Williams admirális és a társai valamiféle bioautomatákká váltak, abban nem hiszek.

Karen csodálkozott.

- Miért nem?

-         Nem logikus, Karen.