Ma csatakos,

Holnap deres

Novemberben galambősz

Az Ősz.

——–

Öregszik a Ráció;

Egyre vénül,

Tokásodik,

Mind mogorvább, mind nyűgösebb,

Napról napra szenilisebb

A Civilizáció.

———

Esik eső,

Csepereg;

Lusta földre,

Bús tetőkre,

Haldokló fákra

Pereg.

——–

Hull az Idő

Száraz ágra,

Nedves piacgazdaságra;

Szorongató szabadságra,

Végét járó kis

Országra.

——–

Ma csatakos,

Holnap deres,

Novemberben galambősz

Az Ősz…

———-

A Jelen köhög,

Sápadt, reszketeg;

Állítólag nincs Költészet,

Csak költészetek;

Sok az Egynél

Sokkal

Kevesebb…

——–

Esik eső,

Szemereg;

Bádogeresz nyekereg,

Tönkre áznak

Régi,

Poshadt

Szerepek.

———

Hull az Idő

Nedves földre,

Fonnyadt propaganda-zöldre;

Meddő, tudós kerevetre,

Dogmatikus eredetre.

———

Ma csatakos,

Holnap deres,

Novemberben galambősz

Az Ősz…

———

A köd szétterül,

A holdfény elül;

Az utókor puszta léte

Veszélybe kerül.

———

Esik eső,

Szemetel;

Ég a Földdel

Felesel;

Kérdezném a vén Napot,

De nem felel.

——–

Hull az Idő

Nemhitekre,

Kiürült tekintetekre,

Üres művész-művészetre;

Spórolt hazaszeretetre.

———-

Fájdalommal múlik a Múlt,

Pityereg az Ősz;

Jövő néni kis szobában

Gyógyteákat főz.

———

Piac gurul

Hatra-vakra;

Kötőfék a szamarakra;

A sznoboknak nyelv-kritika;

A világnak füstkarika.

——–

Hull az Idő

Kis körökre,

Öltönyös, megfáradt tökre,

Eltörik a régi bögre;

Kapaszkodunk régi rögbe,

Örökifjú örömökbe;

Élünk és halunk.

Örökre.