Tisztelt Bíróság!

Én, Altorjay Bence, előre megfontolt szándékkal elkövetett időhamisítás bűncselekményéért elítélt budapesti lakos őszinte és töredelmes beismerő vallomásra szántam el magam, és ezennel a jelen lévő Iványi Endre büntetés-végrehajtási hadnagy, Apafi Luca börtön-dokumentátor, mint tanúk, valamint jogi képviselőm, dr. Utassy Zoltán előtt az alábbi, jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatot teszem.

Mielőtt részletezném, fent megnevezett tanúk előtt ítélőképességem teljes birtokában kijelentem, hogy a nyilatkozatot minden kényszer nélkül, szabad elhatározásomból teszem annak reményében, hogy a feljebbviteli bíróság alábbi nyilatkozatomat enyhítő körülményként tekintetbe veszi, és letöltendő életfogytiglanra szóló börtönbüntetésemet legfeljebb húszévi szabadságvesztésre mérsékeli.

Elhagytam az ötvennégyet,
S még mindig ízlik az Élet.

Van Családom,
Feleségem;
Miattuk érdemes élnem.

Szélmalommal sose vívok;
Királyi jókedvből írok.

Mint a legtöbb magyar ember,
Élek - túlerővel szemben.

TIZENHETEDIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

BBC

2015. október 6.

16 00

Belső közlemény

Három budapesti tudósítóval is megszakadt átmenetileg a kapcsolatunk. A ferihegyi repülőtér egyetlen gépet sem fogad, a városban fegyverropogást hallani.

Akinek van ismerőse a városban, próbálja felhívni!

XY

Főrendező!

Özvegy El Malikné született Bóna Szilvia 89 esztendős budini lakos visszaemlékezéséből:

Az a nap a mi számunkra is fontos volt.

TIZENHETEDIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

BBC

2015. október 6.

16 00

Belső közlemény

Három budapesti tudósítóval is megszakadt átmenetileg a kapcsolatunk. A ferihegyi repülőtér egyetlen gépet sem fogad, a városban fegyverropogást hallani.

Akinek van ismerőse a városban, próbálja felhívni!

XY

Főrendező!

Özvegy El Malikné született Bóna Szilvia 89 esztendős budini lakos visszaemlékezéséből:

Az a nap a mi számunkra is fontos volt.

KÉTSZÁZNEGYVENÖTÖDIK RÉSZ

Nézem tovább a verset. A következő etap:

„Ezernyi fajta népbe töppedt,
de hetyke elmebajsza áll,
láttam, egy szónok ordibál:
csak keze van, mit égbe lökhet,
mert bár a múlt merő öröklet,
miért, hogy sorsa íly fatál',
s csörgőként rázva csontos öklet,
azt hiszi, megdeterminál?”

Ez igazán „különös kevercs”. Nézzük meg részleteiben:

„Ezernyi fajta népbe töppedt,”

Kiváló indítása az új résznek.

Februári napsütésben
Sóhajt minden ág,
Pocsolyák tükrében nézi
Magát a világ.

Tél végén figyel a Jövő
Láthatatlanul,
Tavalyi konzerv-reménység
Talán kivirul.

Az évszakok vitájában
Isten nem ítél,
Csak nekünk kell elhinnünk, hogy
Véget ér a Tél.

Februári napsütésben
Álomfény időz,
Azt mutatja, próbatétel
Volt a Tél, s az Ősz.

Vízöntő vidékén
Hideg szelek járnak,
Modern maszkban vigyorognak
Sanda régi árnyak.

Buta világba jön
Rossz pillanat hátán
Felvilágosult pofával
A nyakkendős sátán.

Rezignált esőben
Papír-Jövő ázik,
A világ a pocsolyákban
Fejreállni látszik.

Vízöntő vidékén
Hidegek a fények,
Élettelen hamissággal
Szól a gépi ének.

Csatakos eszméken
Kelepcék cicáznak,
Régi nyugalom-szigetek
Sivatagra fáznak.

Európa-házunk
Ütött-kopott pajta,
Halott eszmék, meddő szavak
Élősködnek rajta.

Szél támad a messzi Múltból,
A Föld - naiv gyászdalt dúdol...

Ha út a Jövőbe nincsen,
Őrködni kell régi kincsen.

Ha az utak csavarodnak,
Nagy becse lesz szónak, dalnak.

Szél támad a messzi Múltból;
Az ördög minden bajt kódol.

Az Életet felgöngyölné,
Hétköznapot porrá törné.

Rossz söpörné a jót félre,
Tél tolakszik nyár helyébe.

Szél támad a messzi Múltból;
A Halál - mindig behódol.

Pénzes végzet iparkodik,
Borul történelem-ladik.

Vízöntő a kerteken,
Csoda készül:
Tél-közönyből
Tavasz-Reménység terem.

Februári pocsolyák,
Cammog az Idő tovább,
Tétován és
Esetlenül
Tipródik még a világ.

Vigyorog a szürke ég,
Siránkozni nem elég,
Az édenkert,
Vagy a pokol
Nagyon-nagyon messze még.

Esik eső csendesen,
Víz folyik a földeken,
Egyszer talán
A világ is
Jobbra fordul hirtelen...

Február latyakkal köszön,
Rezignált esőcsepp-özön.

A reménység halványsárga;
Extrém vágyak fúlnak sárba.

A Lét-hajó furcsa, ódon,
Vitorlája félárbocon.

Február pityeregve jön,
Esőkönnyet gyűjt a bödön.

Feketén glédába állhat
Portánkon a téli bánat.

Nyirkos, feledékeny napok
Betonján a eső kopog.

Február - Vízöntő odva,
Lépeget elgondolkodva.

A Jövendő mit rejteget?
Új Tavaszt, vagy lelki telet?

Pirkadatra?
Nyugovásra?