Régi nyelvvel, ősi hittel

Magunkra hagyott az Isten.

——–

Tőke-szlogen sírba untat;

Mégse hagyjuk el magunkat.

——

Tudjuk már, hogy sötét bugyor

Néhány rossz fogpasztavigyor.

——

Lusta világ tüskebokra;

Süllyed a Múlt fokról fokra.

——-

Régi nyelvvel, ősi hittel,

Itt tart bennünket az Isten.

——-

A haláltól nincs mit félni,

Nagyobb teher hosszan  – élni.

——–

Szegény uzsorázott hazánk,

Talán végső nyomort hoz ránk.

——–

Régi nyelvvel, ősi hittel;

Küldetést adott az Isten.

Ezt a történetet ma hallottam, lehetetlen nem feltennem.

—————-

Kis hazánk egyik kisvárosában történt a Kádár-korszak idején. Állítólag ez a legrövidebb magyar párttitkári megbízatás története.

Szóval a legkurtább idejű párttitkár…

—–

A kisváros egyig legmarkánsabb építménye már akkor is a börtön volt. Eme műintézmény pártitkárává nevezték ki XY-t egy szép tavaszi napon.

Egészen pontosan április 30-án.

(Az év, a név és a helynév maradjon titok, a helyiek biztos felismerik.)

——–

Szóval XY egy szép április 30-án a helyi börtön pártitkárává avanzsált.

Savanyú a Jelen arca,

Foga fáj;

Hogy’ lehetett mára a pénz

A király?

——–

Liberális pénzkazal;

Mást meg a hitel aszal.

——

Abszurdumok kergetőznek;

Lusta Jövőket előznek.

——-

Mennyit kóstál a napkelte

Zamata;

Mennyi lesz majd a napsütés

Kamata?

——-

A pénz hitvány jövő-kukta,

Árverésen a napnyugta.

——

Abszurdumok kergetőznek,

Mindent nihillel fertőznek.

—–

Savanyú a Jelen arca

Foga fáj;

Pénz-kolosszus agya helyén

Nő a háj.

Ludwig van Beethoven 1822 április 6-án este megkérdezte volt tanítványát, Ferdinand Ries-t:

(Az esetet az utóbbi feljegyzéseiből ismerjük ilyen pontosan.)

- Maga mit gondol, Ries, mennyit fizetne nekem a londoni Royal Philharmonic Society, ha írnék nekik egy szimfóniát.

- Nem tudom, Beethoven úr.

- Mégis mennyit? Ötszáz fontot? Ötezret? Tízezret?

- Nem hinném, Beethoven úr.

- Miért nem? Én Beethoven vagyok, tudok zenét szerezni, és még élek. Ők pedig a létező legelőkelőbb és leggazdagabb filharmóniai társaság.

Piros pünkösd közeledvén

Kész a számadás:

Piros pünkösd öröksége

A feltámadás.

———-

Piros pünkösd szent nyugalma

Békét hoz nekünk;

Megfoltozza szakadozott

Rongyos életünk.

——–

Bárhogy is nyom nagyra puffadt

Számlafrász-rakás;

Ilyenkor tudjuk: mindenből

Van feltámadás.

———

Pünkösd virágzó nyugalma

Minden Lelkeken;

Ilyenkor tán odafent

Az Isten is pihen.

——-

Csóró bürokrata világ

Papírhalmot rág;

Nem érti, hogy szabály nélkül

Hogy’ nőhet virág.

SZÁZHATVANNEGYEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

A szőke nő felemelte a hangját:

-         Azt kérdeztem, szó volt-e rajtuk az időutazásról?

Ed Philips kényszeredetten elvigyorodott:

-         Ajtóstul törsz a házba, Karen.

-         Szó volt, vagy nem volt szó?

Helmut Schellenberg izgatottan várta a választ.

Ed Philips feltette a karját.

-         Kérlek, ne siess ennyire, – mondta fáradt hangon

Huszonhetedik rész  

Igazából a szerelmet a maga teljességeiben, lehetőségeinek valódi távlataiban ma sem ismerjük. A szerelemnek igazából annyi változata, illetve annyi egyedi, semmi máshoz nem hasonlító megnyilvánulása van, ahány szerelem a gyakorlatban. A szerelmet nem nagyon érvényes tipizálni, csoportosítani, az egyes szerelmek nem alfajai valamiféle ideális vagy elméleti szerelemnek, hanem mindegyik a szerelem teljességét képviseli a maga egyediségében is.

Komorodik a világ,

Halál lépte dobban,

Szorongató nyomorúság

Terjed egyre jobban.

——–

Fancsalodik a derű,

Gagyi szennye terjed;

Megtorpanó optimizmus

Cinikusra erjed.

——-

Savanyodik a humor,

Zaj öli a csendet,

Bürokratikus látszatok

Pótolják a Rendet.

——-

Komorodik a világ,

Elhervad a rózsa,

Élettelen pénz-kolosszus

Az Élet adósa.

——-

Zsugorodik a jövő,

Fekete a zöldség,

Életre meg túlélésre

Nem futja a költség.

——-

Tőke-vonat zakatol,

Közöny ül az égen;

Amerre megy, sivatag lesz

Mindenütt az Éden.

Herczeg Ferenc művei 1949 után Magyarországon már nem jelenhettek meg, darabjait a színházak nem játszhatták.

A korábbi írófejedelem visszavonultan élt, de korábbi modorából semmit sem engedett, alig néhány emberrel érintkezett. Méltósággal viselte, hogy – nagyrészt parancsszóra – kimegy a divatból.

Akinek megvolt a Herczeg-életmű 40 kötetes díszkiadása, az is jobbnak látta elrejteni, vagy kidobni ekkoriban.

Külföldön azonban nem mindenki felejtette el

Ropja már a félcipő,

Döng a föld alatta;

Úgyis elmegy, aki adja,

Az is, aki kapja.

——–

Idő orma dübörög,

Legyen, aki értse;

Úgyse fogunk megalkudni

Azért se,

Azért se.

—–

Táncol a vastag bakancs,

Repül a por tőle,

Hogy mi lesz itt, látni fogja

Az is, aki dőre.

——-

Jövő?

Tátott szakadék;

Vijjog, mint a vércse;

Úgyse fogunk meghajolni

Azért se,

Azért se.

——–

Járja a vastag csizma,

Az éjszaka hűlne,

Aki rabja az Időnek,

Hova menekülne…

Az új isztambuli francia követ, Charles Olier, Nointel és Angervillers márkija 1673-ban érkezett meg állomáshelyére, az oszmán birodalom fővárosába.

Hatalmas parádéval vonult be, csipkével díszített pompás, skarlátvörös kabátban, strucctollal és gyöngyökkel ékes kalpaggal.

Nem tett különösebb hatást a pompához szokott török előkelőségekre, sőt a munkatársai tátott szájjal csodálták a kíséretül melléjük adott szpáhik lovait és egyenruháját.

A Bosszúság csenevész,

Sanda, rút pofa;

Nyerít, mint a vén fuvaros

Legsántább lova.

——

A Bosszúság öltönyös,

Nyegle kanmajom;

Enyeleg, mint fényes legyek

A lócitromon.

——-

A Bosszúság vigyorog,

Teátrálisan;

Hogyha rajta megsértődsz,

Az Élet elsuhan.

——-

A Bosszúság taktikus,

Mint a vén tatár;

Hogyha elszántan fogadod,

Gyorsan tovaszáll.

——-

A Bosszúság pöfeteg,

Vén kötekedő;

A világ szemében mindig

Ő a szenvedő.

——-

A Bosszúság unalmas,

Rossz tolakodó;

Mint szürke köd-villában

A legszürkébb lakó.

SZÁZHATVANHARMADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Helmut nagyot sóhajtott.

-         Globális civilizáció?

-         A jelek szerint igen, – folytatta Philips. – olyan tudással rendelkeztek, ami helyenként a XX. és XXI. századi tudást modellezte. Atlantiszon is emlékeztek ennek a tudásnak némely töredékére, de nem értették, és eredetét csak helyenként nagyon együgyű mítoszokkal magyarázták.

A szőke nő feszülten figyelt.

Huszonhatodik rész

A kulturális élet fentebb vázolt elsivárosodása látszólag alapjaiban fenyegeti a szerelmi lírát is; de csak látszólag. A gyakorlatban a kanonizált kultúrának a hétköznapi gyakorlattól, a hagyománytól és az embertömegek elvárásától való ilyetén eltávolodása inkább önveszélyes aktus – akkor is, ha ez nem azonnal világlik ki. A szerelmi líra „leépítése” csakis abban az esetben lenne végzetes csapás az emberi társadalomra, ha a szerelmi líra egyedül a kanonizált költészet keretein belül létezhetne.

Rossz törvények hátán

Hajózik a Sátán.

——-

Egykor tatár, régen török;

Most: szipolyozó kölcsönök.

—–

Adót könnyezik a határ;

Öltönyben jár ma a tatár.

——

Nagy államadósság-béka

Húz minket a szakadékba.

——

Rossz törvények hátán

Örvendez a Sátán…

—–

Száz lobbi koncot mártogat;

Nem szeretjük a pártokat.

—-

Szavazógép-pártfegyelem

Átgázol hazán és hiten;

—-

Lefejezett ígéretek

Bűzlenek, mint rohadt retek

Minden idők egyik legnagyobb magyar nemzetközi irodalmi sikerét hozta 1936-ban a londoni Pinker irodalmi ügynökség nemzetközi regénypályázata.

Tizenhárom európai ország vett részt a nagy port felvert pályázaton, mindenütt kiválasztották a legjobb regényt és ezeket küldték el a londoni központba. Méghozzá eredeti nyelven, a fordítás problémáit az angol szervezők magukra vállalták.

A mai irodalomtörténeti alapállásból nehéz elképzelni, hogy a regénypályázat hazai zsűrijében együtt dolgozott Babits Mihály, Gulácsy Irén, Harsányi Zsolt és Herczeg Ferenc.

Három vad pírszinges srác,

Szervác, Pongrác, Bonifác -

Tombol hosszú napokon;

Homokon meg romokon.

——-

Az öreg Nap szédeleg,

Elmenekült a meleg,

A szél se veszi zokon,

Eső kopog fadobon.

——

Fagyosszentek idején

Minden mese koravén,

Esőcseppek rejtekén

Rejtőzik a friss remény.

——-

Fagyosszentek ideje,

Az év bűnbánó helye,

Lomha bánat szemereg,

Esőcsepp és könny pereg.

——

Nap fején a glória

Ködös melankólia,

Felhőn borús a redő,

Esővel gyón az Idő.

A XVIII. század egyik leghírhedtebb kalandora volt a velencei születésű Giacomo Casanova. Hírnevét a velencei Ólombörtönből való szökésének, illetve a csehországi Waldstein várában írott memoárjainak köszönheti. A mű Goethe, Heine és mások tetszését is kivívta.

Casanova leginkább nőhódítóként él az európai köztudatban, de ebbeli hírnevét az újabb kutatások jócskán megtépázták. Akad olyan kutató, aki egyenesen anti Don Juan jelzővel illette a velencei kalandort, mert Casanova hódításairól az a véleménye, hogy szeretői kizárólag könnyen kapható nőcskék voltak.

Éled a Nyár; kusza májusi fellegek ülnek az égen;

Fényes szent tavaszon tombol a kánikula.

——-

Hetykén próbálgatja erőit a most születő Nyár;

Mint a pokol-katlan, perzsel a Nap sugara.

——

Éled a Nyár, tele huncut gondolatokkal a reggel;

Most születik újjá évtizedes Szerelem.

——-

Távoli, halk zeneszóként néz ránk messzi jövendő;

És létünk peremén ott kószál a halál…

——

Vén História gombolyagát gördíti az Élet;

Fontoskodva talán lassabb lesz az Idő…

——–

Éled a Nyár; suttogja a szél,  hogy érdemes élni;

Újul a csók, a mosoly, éled a vágy, a derű.

SZÁZHATVANKETTEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Percekig tartott a csend.

Helmut Schellenberg mélyet lélegzett.

-         Azt mondod – nyögte aztán. – megfejtették a nyelvüket? Hogy volt ez lehetséges? Úgy tudom, egy-egy régi nyelv megfejtése az emberi szellem legnagyobb diadalai közé tartozik, és mind hosszú évtizedekig tartott. Némelyiké tovább is.

-         Igen, – bólogatott a másik. – ebben az esetben azonban másképpen történt.

Huszonötödik rész

Természetesen nem a nemi szerveket jelentő trágár kifejezések puszta emlegetése teszi gusztustalanná a fenti verset; ez talán még az intim személyesség része is lehetne – egy párkapcsolaton belül. A nemi szervek trágár elnevezései tabuszó-mivoltuknál fogva váltak trágárságokká, éppen úgy lehetnek a meghittség kifejezései, mint bármi más – de kizárólag egy konkrét szerelmi kapcsolaton belül. Nyilvánosságra hozataluk megfosztja a szóban forgó kapcsolatot intim személyességétől, kiüresíti a kapcsolat érzelmi alapjait; és a szexualitást – ami normális körülmények között a szerelem elidegeníthetetlen része – az érzelmi alapok helyett valami merőben más viszonyrendszer fennhatósága alá helyezi, éppen úgy, ahogy ez a prostitúció esetében történik.

Ezer virággal virul a Lét,

Mint Isten

Színes szeszélye;

A május az Élet

Nagy seregszemléje.

——-

Amíg május visszajő,

Lehet humánus jövő.

——

A remény, a csodatétel

Ilyenkor alkalmi vétel.

——

Satnya, száraz profit-világ;

Frissen tombol a sok virág.

——

Emberiségünk száz év múlva

Békén élni fog;

Jócskán kiegészülnek

Az emberi jogok.

——-

Lesz költészet és a verset

Sokan olvassák;

Megszűnik a most terjedő

Sivár butaság.

——-

Nem szipolyozza a pénzes

Tovább a szegényt;

Együtt locsolgatják majd

A virágzó Reményt.

Ha nagyképű akarnék lenni, azt is mondhatnám rá: kísérleti darab.

———-

Képzeljük el, hogy II. Lajos király nem fulladt a Csele-patakba, nem veszett a mocsárba, és nem is gyilkolták meg.

Lajos király álruhában fogságba esett, a törökök rabszolgaságba hurcolták, gályarab lett, hónapokig húzta az evezőt egy oszmán hadihajón. A török gályát spanyol szövetségben álló toscanai hajósok fogták el, Lajos pedig – mint közönséges kalandor – spanyol földre került, onnan pedig egy galeon fedélzetén az Újvilágba.

Közönséges hegyek

Élhetnek soká;

Nem nagyon van nekik honnan,

S főleg nincs: hová.

——-

Viharban és időben

Dombbá öregszenek,

S a végtelen halállal

Egy ágyba fekszenek.

——

Síksággá nyűvik őket

Kopár hétköznapok;

És hosszan lépked rajtuk

A lusta Sors: gyalog.

——–

Közönséges hegyek

Élhetnek soká;

Nem nagyon van nekik honnan,

S főleg nincs: hová.

——-

De bezzeg a tűzhányó

Másként viselkedik;

Idő, s vihar dacára

Feljebb emelkedik.

Ez az eset Nagyvárad régi krónikáiban szerepel, emlékezetem szerint talán Ráth-Végh István említette valamelyik könyvében. A jeles kultúrtörténész valami olyan megjegyzéssel summázta, hogy az eset bizonyára párját ritkítja a házasságtörési bűnperek történetében.

Nagyváradon történt, valamikor a XVI. század második felében.

Szabó Pál váradi polgár panaszt tett a felesége ellen. Házasságtöréssel vádolta meg, hogy a céda asszony évek óta titkos viszonyt folytat valami Váradon letelepedett külföldi katonatiszttel, olasszal vagy némettel.

A jó vers talán kocsonyás és

Amorf szöveg-massza,

És az Olvasó dolga lesz,

Hogy Lélekké dagassza?

——–

A jó vers tán nyögve-mekegve

Csámpázik a tóra,

S a kecskefejés feladata

Vár az Olvasóra?

——-

A jó vers tán műnyelvű lélek

Borzas mű-szakálla,

S játszadozva mű-utalgat

Műanyag halálra?

——-

A jó vers tán nem Léleknek szánt

Önfeledt ajándék;

Hanem csupán céltalan és

Nyegle nyelvi játék?

——

A jó vers tán semmi-tenger

Semmi-habján ázik,

És szószátyár, mélyértelmű

Semmit harsonázik?

SZÁZHATVANEGYEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Néhány pillanatig mindannyian hallgattak.

Helmut Schellenberg átszellemült arccal, csaknem boldogan mosolygott, és a hallottakat ízlelgette magában. Karen hallgatott.

-         Még régebbi civilizáció – motyogta egy perccel később Helmut.

A szőke nő Ed Philipsre nézett.

-         Elmondanád, miből jutottak erre a következtetésre?

-         Hogy volt még régebbi civilizáció?

-         Igen.

Huszonnegyedik rész

Kényes ponthoz érkeztünk.

Egyáltalán mi tartozik a szerelmi líra illetékességi körébe, mivel foglalkozik?

Hogy a szerelem – alapvető azonossága mellett – koronként más és más alakot ölt, talán nem szükséges különösebben bizonyítani.

(Sajnos, tévedtem, szükséges. Kaptam egy hozzászólást, ami még az emberi fejlődést is tagadja. Ezt természetesen nem fogadhatom el, hamarosan a sorozat egyik következő részében felelek rá.)

A szerelmi líra is koronként eltérő témát érint.

A néhai Lajos király

Húsz esztendejével,

Rozzant seregével

Mohácsra ment meghalni.

——–

(Mohács szomorú  mezeje,

Magyar Golgota kezdete…)

——-

Elment a szultánnak

Kardjával köszönni,

Mindenki úgy tudta,

Nem fog visszajönni.

——

Dobzse édesapa,

Halott édesanya

Koraszülött gyermeke.

——-

Disznógyomor-inkubátor,

Önző, rossz nemesi tábor,

Zuhanó Magyarország…

——-

Élve tudták tartani,

S élve maradt – meghalni.

——-

A néhai Lajos király

Tíz évig a trónon,

Vásott kölyök módon,

Aztán nem volt irgalom.

Fertályórán belül véget ért a harc a Mura jobb partján. A még életben maradt tatárok sikítva, visítva könyörögtek kegyelemért; ki törökül, ki magyarul. Zrínyi gróf kikiáltói közölték velük: gyalog, fegyvertelenül, egyenként, felemelt kézzel jöjjenek elő, akik a fogságot választják.
A Mura jobb partján már nem volt olyan tatár, aki ne akart volna fogságba esni.
Ezerkétszázan jöttek elő hajnalig egyenként. Sírtak, kegyelmet kértek, elképesztően alázatosan viselkedtek.