A XVIII. század egyik leghírhedtebb kalandora volt a velencei születésű Giacomo Casanova. Hírnevét a velencei Ólombörtönből való szökésének, illetve a csehországi Waldstein várában írott memoárjainak köszönheti. A mű Goethe, Heine és mások tetszését is kivívta.

Casanova leginkább nőhódítóként él az európai köztudatban, de ebbeli hírnevét az újabb kutatások jócskán megtépázták. Akad olyan kutató, aki egyenesen anti Don Juan jelzővel illette a velencei kalandort, mert Casanova hódításairól az a véleménye, hogy szeretői kizárólag könnyen kapható nőcskék voltak. Casanova még ezek közt sem örvendett mindig olyan népszerűségnek, mint a mítosza mondja. Bizony, előfordult – Londonban – hogy egy tizenéves szajha az ujja köré csavarta a velenceit, eltartatta vele magát és családját, házat, vagyont zsarolt ki belőle magának.

Casanova utóbb meglehetősen kicsinyes bosszút állt: Egy papagájt tanított be, és a madár állandóan azt rikácsolta, hogy a lány nagyobb céda, mint az anyja volt…

Casanova egyébként író is volt, színdarabokat, sőt fantasztikus regényt is írt.

Bekalandozta Európát.

Személyesen találkozott Nagy Frigyessel és Nagy Katalin cárnővel. Egyiknek sem nyerte el a tetszését, de ettől nem zavartatta magát, őszintén emlékezett a rá nézve helyenként megalázó párbeszédekre.

Casanova Voltaire-t is meglátogatta. Nagyon szeretett volna minél jobb benyomást tenni az idősödő mesterre. Pontosan úgy lépett fel, ahogy számos nagyúrnál sikert aratott – zabolátlan hízelgéssel.

- Utolérhetetlen mesterem! – olvadozott. – Évtizedek óta vagyok az ön tanítványa! Kérem, engedje meg, hogy ezután is tanulhassak öntől!

Voltaire elmosolyodott.

- Nyugodtan tanuljon tőlem ezután is, Monsieur Casanova – felelte. – De valamit ígérjen meg nekem.

- Igen, mesterem?

- Ha legközelebb meglátogat, hozza el a honoráriumomat!