KORINTHOSZI PARTVIDÉK, 1665. április 23. vasárnap éjszaka

A kis hajó csendesen meg bújt az öbölben, a kapitány személyesen állt őrt néhány fegyveressel a fedélzeten. A csónak finom evezőcsapásokkal haladt a part felé. A hátul álló őr puskát szorongatott a kezében, és tenyerével takarta égő kanócát.

A görög kalóz hajója már egy órával korábban megérkezett, és úgy kötött ki a szikla alatt, hogy még a holdfény számára is láthatatlan maradt.

Kilencvenegyedik rész

Annak idején Simonyi Imre sommásan azt mondta az éppen akkor zajló rendszerváltásra, hogy az csak gengszterváltás. Mindenki óvott a rendszerváltással kapcsolatos illúzióktól. A néhai költő világéletében a hatalom üldözöttje volt, gyanús személy, és nem tetszett neki, amit rendszerváltás címszó alatt látott. Azt gondolom, Simonyi fején találta a szöget, a gengszterváltás kifejezés jól jellemzi azt, ami történt.

A rendszerváltás a szovjet birodalom eróziójára támaszkodva indult sajátos hatalomátmentés volt, amely voltaképpen ma sem zárult le.

Nyárutó – szomorú tánc,

Esti eső-rumba,

Vonul már az idei Nyár

Idő-múzeumba.

——

Míg élt, izzó trónja volt

A kánikulának,

Holtan marad mindörökre

Emlék-múmiának.

——

Eső mossa végleg el,

Hull a könny a sárra,

Visszaveszi birodalmát

A hajnali pára.

—–

Nyárutó – szomorú tánc,

Megtelik az árok,

Bánatos földön kopognak

A realitások.

—–

Szikrázó idő-ekék

Hosszú nyomot vágnak,

Emléket állítanak a

Szólásszabadságnak

XIV. RÉSZ

Miért van fegyver Maglianinál? Elsőre ezen még csak fel sem akadunk, de minél tovább vizsgáljuk, annál problematikusabbnak tűnik.

Bethlen itt is remekelt. Egy árva szóval sem említi itt a töltött fegyvert, sőt látszólag egyáltalán nem említi. Csak sokkal később, Magliani meséjében bukkan fel a fegyver:

„hát Póka egy horgas fán, az úr arccal a földön, s a kan a hátán; õ hozzálõ, elfut a disznó,”

Tehát, amikor megérkezik, a vadkan állítólag az úr hátán, és ő, a Zrínyi mentésére igyekvő Magliani rálő a vadkanra.

Jelenünk, a vén kujon

Mint egy spicces sátán,

Állandóan fordítva ül

Paripája hátán.

—–

Csavarodnak az utak,

Csapdák sokasodnak,

Hull a forgácsuk a fából

Faragott okoknak.

—–

Csikorog a média,

Mint borotvapenge,

Kiderül, hogy az erőset

Üldözi – a gyenge.

—-

Jelenünk, a vén kujon,

Mint ki sokat látott,

Puszipajtásként kezel sok

Ordas hazugságot.

——

Úgy tesz, mintha elhinné, hogy

Kapanyéllel lőnek,

Becsülete van előtte

Pénznek, túlerőnek.

Perzsa anekdota. Sajátos gondolkodás, nagyon érdekes dilemma…

——

Tatárok törtek be az országba, a város lakói rettegve húzódtak a falak mögé, de egy királyi sereg megmentette őket, és elkergette a támadókat. A királyi had parancsnoka egy messze földön híres vitéz volt, harc közben ellenséges nyíl találta a vállát, de ennek akkor nem tulajdonított jelentőséget.

Amikor az orvos meglátta, elszomorodott.

- Sajnos ez a nyíl mérgezett volt. Ismerem a mérget, de nincs ellenszerem.

Papucsokon,

Ripacsokon,

Minden okon, minden fokon

Isten mosolyog.

—-

A vagyonon,

A díjakon,

Uborkafa lépcsőfokon,

Szent protekción;

Isten csak mosolyog.

—-

Álszentek helyette fújnak,

Vélt palástja mögé bújnak;

Isten?

Mosolyog.

—–

Van, aki kisajátítja,

Olyan is, aki tagadja;

Isten?

Mosolyog.

—–

Lét örvényén,

Élet mélyén

Lidércfények éjszakáján

Igazság vékony sugara

Addig hunyorog;

Amíg bennünk és felettünk

Isten

Mosolyog.

PÁRIZS, 1665. március 19. hétfő

Kellemes tavaszi idő volt, Párizsban megélénkült az élet. A Palais Tuilerie királyi bálra készült. Lajos már az előző héten kinyilvánította, hogy a tavasz beköszöntével az udvar Fontainebleau-ba költözik, de a hirtelen jött esős időjárás miatt mégis Párizsban maradtak.

A király bosszankodott. Délelőtt ismét próbálkoztak a papok, és Lajos megint ajtót mutatott nekik. Őfelsége immár közel két esztendeje nem gyónt.

Kilencvenedik rész

Szerelem nélkül a szexualitás puszta biológiai funkció, voltaképpen éppen a szerelem az, ami a szexualitást humanizálja, az emberi méltóság szintjére emeli. Talán a legjobb szó: megszenteli. Szerelem nélkül a szexualitás, az állatok szintjén – vagy még az alatt – marad.

Szexualitás és szerelem között csak abban az esetben beszélhetünk átfedésről, ha a szexualitás a szerelem világának része. A fentebb felsoroltak esetében ezt nem mondhatjuk el, ilyenkor a szexualitás nem tartozik a szerelem világához, annak kialakulását nem is segíti, sőt akadályozza.

Szedelődzködik a Nyár,

Félig kint a lába,

Élményeket, gyümölcsöket

Gyűjt a puttonyába.

—–

Súlyosbodik a Jelen,

Szél-közönyök várnak;

Megint a szemünk láttára

Lesz vége a Nyárnak.

—–

Realista szeptember

Nyár sarkába hágott,

Bús közönyt cipel az ősz, meg

Rideg valóságot.

——

Szedelődzködik a Nyár,

Vigyorog a sátán,

Az Élet újabb ciklusa

Száll az Idő hátán.

—-

Véget ér a nagy meleg,

Harmat kacarászik,

A hűvös éj zavartalan

Nyugalomra vágyik.

Egy pillanatra álljunk meg itt, rögzítsük a helyzetet. Ez az utolsó pillanat, amikor Zrínyi Miklóst a bizalmasai még élve és egészségesen látják.

Zrínyi, Bethlen és Zichy a hintó mellett állnak, beszélgetnek. Vitnyédi és Guzics valamivel arrébb.

A kocsik kint állnak, már indulásra készülnek. Bethlennél konkrétan egy hintó szerepel, talán a fiatal Zichy és a többiek lovon mentek ki a vadászatra.

„Vitnyédi az elsõ, én a hátulsó ülésben bal s õ jobbfelõl ültünk csak hárman”

Ez a hintó úgynevezett „kétfelé eresztős” kocsi volt, más néven landauer.

Pőrén izzadnak az Egek;

A piros alsó pityereg.

——

Durchmarsot adóhivatal

Mond fent,

Lenn áll a ravatal.

—-

Sárgul minden régi cetli;

Bemondva a piros betli.

—

Álmodozik a vén halál,

Egykori ász szénát kaszál.

—-

Passz piros! A gond megy vele;

Sohasem lehet fekete.

—-

Távol multi-redurchmarsok

Buta reklámdala harsog.

—-

Bedobtam, többé ne vedd ki;

Jöhet már a piros betli.

—-

Rossz jövő nem épít házat,

Sose játszik negyven-százat.

—-

Fentről tűz a Nap a jégre,

Jöhet póker-világvége.

Zrínyi Miklós (1620-64), korának legkiválóbb magyar hadvezére igen olvasott ember volt. Amellett, hogy valószínűleg több kisebb-nagyobb ütközetben vett részt élete során, mint Napóleon, az ő könyvtára volt akkoriban Magyarországon a legnagyobb.

A korabeli nemesség sok tagja bárdolatlan ember volt, az ivásnak, vadászatnak éltek. Az ilyenek sose vettek a kezükbe könyvet.

Iskolába se nagyon jártak. Akkoriban a nemes úrfiak általában valamelyik nagyúri udvartartásban tanultak nemeshez illő ismereteket, a legtöbb helyen lovaglást és fegyverforgatást.

A hülyeség hatalmas úr;

A fejlődésnek utat – túr.

——

Nem érdeklik tőke-fagyok,

Globál-mennyországról gagyog.

—-

EU-bölcsesség rikoltja:

A szomjat a víz nem oltja.

—-

Ha újabb bankszámla sikolt,

Holnaptól majd tüzet sem olt.

—–

A hülyeség utat mutat,

Mindig van elég szavazat.

—-

Tőke-isten fennen lebeg,

Nincsenek agyak – csak zsebek.

—-

Van mindenre, ha gyalázat -

Liberális magyarázat.

—-

Mindenki bölcs, aki dőre,

Áll a világ fejtetőre.

SZIGETVÁR, 1664. december 25. szerda, este

A szigetvári béget első álmából verte fel az őrség elöljárója. A zúzmarás szakállú tiszt először durván felrázta a parancsnokát, utána földig hajolva jelentett neki:

- Tatárok, kegyelmes bég!

A parancsnok álmosan pislogott.

- Milyen idő van odakint?

Újabb meghajlás.

-          Hóvihar tombol, nagyságos bég.

A parancsnok nehézkesen felkönyökölt.

- Mit mondtál, kutya?

- Tatárok, kegyelmes bég!

A parancsnok végre megértette.

Nyolcvankilencedik rész

 A szerelmet sokkal nehezebb definiálni, mint a lírát, de tanulmányomnak ezen a pontján mégis meg kell kísérelnem, hogy legalább valamiféle hozzávetőleges meghatározást adjak róla.

A szerelem az emberiség kialakulását, fejlődését, boldogságát, létének, életének célját és értemét biztosító érzelmi keret.

A szerelem egyáltalán nem azonos a szexualitással. Inkább átfedésekről beszélhetünk. A szexualitásnak számos olyan típusa van, amelyeknek semmi közük a szerelemhez.

Csikorog a Történelem,

Rossz, kenetlen a kerék,

Csupán hivatalból lett több,

Pedig abból volt elég.

—-

Kolosszusnak látszik, ami

Súlyra legfeljebb pehely;

Hol lesz ebből fellendülés?

Hol lesz ebből munkahely?

—–

Áll bőszen egymással szemben

Két csúf homokszikla tömb,

A másik ezt ócsárolja,

De szikrával se különb.

—–

Csikorog a Történelem,

Mint valami kárhozat;

Az a kérdés: profit kell, vagy

Alázatos áldozat.

—–

Öltöny-piac-bürokraták

Harsány, kopár korszaka;

Mindenféle Cél hiányát

Elfedi a por szaga.

Bethlen Miklós tehát nem írta azt, hogy Paka az erdőből érkezett – mert hogy nem is érkezhetett onnan. Ha még ott lett volna, már keresnék a társai. Ez nem tréfa, a hiányzó vadász bajban lehet, fára menekülhetett, vagy éppen tragédia érhette.

Ha pedig Paka nem jöhetett az erdőből, a vadkan mítosza magától összeomlik – de összeomlik az bárhol, hiszen ezer sebből vérzik. Mint a kártyavár, ahol megbökjük, ott csuklik össze.

Bethlen leírása tele van efféle finomságokkal.

Hát meddig még tovább,

Hát merre még, Uram?

Ötven felett a vén Idő

Suhan,

A Jövő kamaszlányként andalog,

S kikacagnak

Az ifjú hajnalok.

—–

Hát meddig még tovább,

Mivégre még,

Uram?

—-

Hát meddig még tovább,

Hát meddig még, Uram?

Végül az égbolt úgyis

Rám zuhan,

Marad a szürke, tompa színezüst,

És az Idő eloszlik,

Mint a füst.

—–

Hát meddig még, Uram,

S legfőképpen:

Hová?

—

Kapzsiságé lett világod,

Uram;

Pénzes butaság a farát riszálja,

Az anyag a Szellem húsát zabálja,

Magán tőkék glóbusznyit töltekeznek,

És megszorítás jut csupán

A Köznek.

A bürokrácia a modern világ egyik legállandóbb jellegzetessége. Szinte sose változik. Ahogy a bürokrata sem. A bürokratikus észjárás különösen nem.

—–

Victor Hugo egyszer Poroszországba utazott. A határon már akkor is bürokratikus formaságok várták.

- Neve?

- Victor Hugo.

- Nemzetisége?

- Francia.

És így tovább, fertályórán keresztül. Az író türelmesen felelgetett, a collbeamter jegyzetelt.

- Foglalkozása?

- Író vagyok.

A tisztviselő türelmetlenül nézett fel:

- Nem azt kérdeztem, mi az úr kedvtelése.

Hőség-Zsarnok vesztét érzi,

Átkozódik szüntelen,

Felhőfoszlányok portyáznak

Fenn, a magas Egeken.

—-

Határozatlan az Idő,

Minden egybe sose vág,

Rendszerváltó vad remények

Sírjára hull a virág.

—–

Ember? Vakon fontoskodik,

Csupán Isten feje fő;

Mint a cigarettahamu -

Elenyészhet a Jövő.

—-

Nyugtalan Nyár. Hőség kopog

Az Öröklét ablakán,

Globális-felmelegedve

Visz az új ösvény talán.

——

Hőség-Zsarnok vesztét érzi,

Belead minden erőt,

Ki ne izzadjuk ruhánkon

A bizonytalan Jövőt…

—–

Lelkes, extrém kánikula

Mindent túlfűt, túlragyog;

Éjszakánként hőgutától

Rettegnek a csillagok.

…

A király kíséretével együtt csak akkor érkezett meg, amikor az ülésterem már tömve volt. A fekete pálcások törtek utat számukra a tömegben. Lipót megfázhatott, mert köhögött és prüszkölt. Díszes magyar öltözéket viselt, ami igen megnövelte volna a méltóságát, ha tudja viselni. Az esetlen botladozás azonban kifejezetten ostobának mutatta. Tanácsnokai rendíthetetlenül kitartottak a paróka mellett. Magam a karzatról láttam ezt a bevonulást, a császár szánalmas volt.

Nyolcvannyolcadik rész

A líra a legszemélyesebb irodalmi forma. Személyessége azonban közügy; az emberi lényeg azon részét fejezi ki, ahol egyén és közösség találkozik. Az Ég a Földdel összeér, ahol az emberiség személyes énje és közösségi énje egymással találkozik.

A költészet az emberiség kincse. Maga is egy világ. Voltaképpen minden nyelven más és más világ. A soknyelvűség az ember önvédelmének egyik legfontosabb eszköze, és minden nyelvnek szüksége van költészetre.

Napról napra, mindig újra

Tárt lélekkel,

Összebújva

Lélegzik

A Szerelem.

—–

Hosszabb meg rövidebb évek

Megpihenni be-betérnek,

Ez Múlt lesz,

Az Sejtelem.

—–

Isten egymásnak teremtett,

Élünk fényes, ősi rendet,

Minden percünk: végtelen.

—–

Szelíd béke szent csöndjében

Élni a Másik szemében;

Hétköznapi szerelem.

——

Napról napra, mindig újra,

Vénülve és megújulva

Lélegzik

A Szerelem.

Zrínyi Miklós gyilkosai nem öngyilkos merénylők voltak, és legfőképpen nem magányos őrültek. A gaztett aprólékos megszervezése, gondossága arra vall, hogy mindenképpen élvezni akarták az érte járó díjat. Nem hinném, hogy ingyen gyilkoltak volna.

A megbízó valószínűleg elvárta, hogy Zrínyi halála ne tűnjön gyilkosságnak. Azzal semmit sem nyert volna. Nyilván azt akarta, hogy Zrínyi váratlanul meghaljon, de ő maga ne kerüljön gyanúba. Ha meg mégis, akkor tűnjön habókos összeesküvés-elméletnek.

Augusztustól

Most temérdek

Verőfényt kapunk,

Tán többet is, mint amennyit

Fogadni tudunk.

—–

Perzsel a Nap, ömlik ránk a

Nyári szent meleg,

Befőznénk, elraktároznánk,

De azt nem lehet

———

A lelki Nyár is beszökik

Nyitott ablakon,

S lelki gyümölcs is terem a

Fényes Nyarakon.

—-

A lelki verőfényt Isten

Juttatja nekünk,

Annál inkább, minél többet

Ér az életünk.

—-

Bennünk áll a végtelenség,

Az anyag forog,

És helyettünk cselekedni

Még Isten se fog.

Nem állok jót érte, hogy valóban megtörtént, de jellemző.

—-

Josszij Visszarionovics Sztálin elvtárs szenvedélyes pipás volt. Még a vezérkari értekezleteken, vagy a legmagasabb szintű megbeszéléseken is rendszeresen dohányzott.

Kedvenc pipája csaknem harminc év szolgálat után jutott a kidobás sorsára.

Még megvolt a pipa, amikor – úgy 1947-48 táján – valamelyik este érte nyúl, és – a pipa nincs sehol.

Ejnye!

Súlyos szabotázs! Imperialista ügynökük akadályozzák Sztálin elvtárs dohányzását!

Augusztus Asszony az Idők Hegyén

Hever szélcsendből font kerevetén.

—-

Pogány hőség van, tikkasztó meleg,

Izzadnak fenn a bolyhos fellegek.

—–

Perzsel a fonnyadt, izzó levegő,

Lyukas zsákból szivárog az Erő.

—-

Augusztus Asszony izzad és nevet

Nem csikordul a szélcsend-kerevet.

—-

Fullasztó álmú napsugár-ködök;

A Lét szabad – a feledés örök.

—-

Csak káprázat minden halál-határ,

Az Élet mindig új Életre vár.

—–

Augusztus Asszony forró és tunya,

Gyümölccsel telik a Nyár batyuja.

Másnap reggel ütött be a katasztrófa. Contarini lélekszakadva jött fel a várba. A bán még aludt, Péter gróffal ketten éppen reggeliztünk.

-          Jöjjenek gyorsan!

-          Mi történt?

-          Meggyilkolták Lehmannt! Az őrökkel együtt!

-          Úristen? Hogyan történhetett?

-          Szólok a bátyámnak! – kászálódott Péter gróf.

-          A bánnak nem kellene most a városba jönnie – nézett rá Contarini.

Nyolcvanhetedik rész

A jelen kor tudománya azért is szeretné valamiféle határozott evolúciós aktushoz rendelni a líra kialakulását, mert e nélkül az ember kialakulásáról és fejlődéséről kialakított teljes képe lóg a levegőben.

A jelenlegi evolúciós felfogás szerint az ember néhány millió év alatt alakult ki valamely hipotetikus lényből, kialakulásának kizárólag az anyagi dimenzióban érthető és magyarázható okai, szempontjai vannak. Ha nagyon leegyszerűsítjük: az embert a dolgok teremtették.

Titkot sóvárgó Jelen

Morcos arccal ébred,

Tombol a Nyár, tűz a Nap,

Ünnepel az Élet.

—-

A Jelen a szép Nyarat

Mindig múlni látja,

Aggódik, hogy lyukas lesz majd

Télen a kabátja.

—–

Pesszimista pillanat

Nem talál virágot,

Siránkozás neveli a

Boldogtalanságot.

—-

Titkot sóvárgó Jelen

Retteg fiktív Véget;

De nem hisz mást, csak amit a

Rossz média béget.

——

Az öreg Nap kacag rá,

Mosolyogva éget;

Tudja: csak a pillanatban

Létezik az Élet.