Titkot sóvárgó Jelen

Morcos arccal ébred,

Tombol a Nyár, tűz a Nap,

Ünnepel az Élet.

—-

A Jelen a szép Nyarat

Mindig múlni látja,

Aggódik, hogy lyukas lesz majd

Télen a kabátja.

—–

Pesszimista pillanat

Nem talál virágot,

Siránkozás neveli a

Boldogtalanságot.

—-

Titkot sóvárgó Jelen

Retteg fiktív Véget;

De nem hisz mást, csak amit a

Rossz média béget.

——

Az öreg Nap kacag rá,

Mosolyogva éget;

Tudja: csak a pillanatban

Létezik az Élet.

—–

Titkot sóvárgó Jelen

Önmagát se érti,

A még fiktív Jövőt féli,

És a Múltat félti.

—-

Mocsárban a logika,

Tévúton az okság;

Gazdagságban terpeszkedik

A luxus-hazugság.

——-

Titkot sóvárgó Jelen

Boldogabb lehetne,

Ha nem hagyná a Jót cserbe’

Jobbakat keresve.

—-

Szájas kis politika,

Nem árt, nem is átkoz,

Mártírokat válogat

Minden kapzsisághoz.

—-

Titkot sóvárgó Jelen;

Kétség tépett vára -

Ha elmúlik, majd azonnal

Vágyni fog – magára.