Kis türelmet...
8 éve | 0 hozzászólás
Január
végi szombaton
Pislognak a fények,
Megkönnyebbült fűcsomókba
Visszatér az Élet.
Kitelt a hó becsülete
Elvitte a kánya,
Talán most fogan az Idő
Újabb Tavasz-Lánya.
Két kutyusunk látja, ahogy
A Tél-agyar vásik,
Lábadozik már az egyik,
Viháncol a másik.
Január végi szombaton
Felnézünk az égre,
Hétköznapok jégpáncélja
Ma felolvadt végre.
HARMINCKILENCEDIK RÉSZ
Rohanvást közeledtünk valami irdatlan feketeség felé, megállíthatatlanul. A komor sötét fal teljesen betöltötte a látóhatárt. A szoros északi partjának vad sziklafala! Csupán annyi időm maradt, hogy összpontosítsak. A hajó eget-földet reszkettető csattanással vágódott a sziklatömbnek, alighanem már az első ütésnél szilánkokra tört. Hogy én itt életben, és néhány tucat jelentéktelen sérüléstől eltekintve – nagyjából sértetlen maradtam, valószínűleg ez volt hosszú-hosszúlétezésem egyik leginkább figyelemre méltó bűvészmutatványa.
8 éve | 0 hozzászólás
- Vezessék be az őrizetest! – keményen csattant a tiszt hangja, mire a két fegyőr felállította, és a bírói szoba felé indította a foglyot.
John Phrix nem volt megbilincselve. Nyilván nem tartanak veszélyes bűnözőnek, gondolta, de ez az impresszió már nem jelentett különösebb reménységet, már nem tudott belékapaszkodni, ahogy tette azt három hónappal korábban, kálváriájának kezdetén. Akkoriban még minden ilyesmit pozitív előjelnek értelmezett, és naiv arccal reménykedett, hátha jobbra fordul mégis az ügy, hátha visszakapja szabadságát, talán még a munkáját is.
8 éve | 0 hozzászólás
Lábam alatt ropog a hó,
Isten fárad,
Kemény a szó;
Eb ura fakó!
Csatornákon jégcsap fityeg,
Befagyott pocsolya sziszeg,
Regnál a hideg.
Az ég tekintete komor,
Jeges-kopasz minden bokor,
Szél fúj valahol.
Lábam alatt ropog a hó,
Világvégi orgonaszó,
Eb ura fakó!
Téli csüggedés fuvoláz,
A jövő homályos csontváz,
A szél Múltat ráz.
Lassan vánszorog január,
A Remény útjába fagy áll,
Messze még a nyár.
Lábam alatt ropog a hó,
A végzet, mint rozsdás olló,
Vén tolakodó.
HARMINCNYOLCADIK RÉSZ
HARMINCNYOLCADIK RÉSZ
Tlazork úr, a Torony építésének egykori királyi felügyelője nevetet kedélyesen az arcomba. A tiszteletre méltó férfiútrónusnak beillő karosszékben ült szokásos pucér rabnői között, lábait kellemesen langyos vízben áztatta, gyümölcsöt és édességet majszolt, hűsítőt kortyolgatott. Csakúgy, mint amikor először láttam.
Nem tudtam hová lenni az ámulattól. Mintha nem volna háború, és nem fenyegetne katasztrófa!
8 éve | 0 hozzászólás
Virágba borult cseresznyefák illatával töltötte meg a tornácot a bohókás tavaszi szél. A világoskék égen oly szertelenül játszadoztak a pufók felhőpamacsok, hogy tán még a lemenő nap is megcsóválta láttukra a fejét, miközben izzadt homlokát törölte.
Az öregember felnézett, és finoman végigsimított az ölében alvó kislány szőke fürtjein. Mélyen belesüppedt az óriási karosszékbe. Látta, hogy Gerarda — a felesége — már megint tesz-vesz valamit.
Tél trónol a latyak hátán,
Az Idő semmit meg nem bán.
Nedves, nyűgös hideg-sereg
Tél-indulata szemereg.
Hódara, fagyos pocsolyák;
Sárban fuldoklik a világ.
Tél trónol a latyak hátán,
Buta fülbe súg a sátán.
Sáros szemellenző-fátyol;
Rossz szkepszis mű-jövőt tákol.
Sár, média, hazugságok;
Kopasz ágon varjú károg.
Tél trónol a latyak hátán,
Istenkéz az Élet vállán.
Mulandó a sár, a fakó,
Csak a Lét örökkévaló.
HARMINCHATODIK RÉSZ
Most visszatérhettünk volna, de sikerült legénységemet a további idegtépő várakozásról lebeszélni. Vakmerő vállalkozásba fogtunk tehát, és én azon a nyáron tengerészeimnek Asztlant iránt érzett minden dühét szabadjára eresztettem. Alattomos ragadozóként settenkedtünk Dékó flottája körül és folyton-folyvást zaklattuk az ellenséget. Parti raktárakra vetettünk csóvát, kikötőket dúltunk fel, magányos hajókat süllyesztettünk el.
A MUNKÁBAN MEGFÁRADT HŐS
Kora délután már akkora volt a hőség, hogy a bölények is árnyékba húzódtak. Benny arrébb vitte kedvenc zsámoly-székét, és kedvtelve elhelyezkedett rajta a nagy tölgy árnyékában. Kövérkésen izmos kezében lombos ágat tartott, azzal kergette el mezítelen lábszáráról a tolakodó legyeket és szúnyogokat.
Örült, hogy pihenhet végre, mert délelőtt jócskán meggyűlt a baja a bölényekkel. Természetesen a bikákkal.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Az éjféli vonat
8 éve | 0 hozzászólás
Igaz Dávid akkurátusan lezárta az autóját a Keleti pályaudvar parkolójában. Az már túlzás lenne, ha egy ilyen nap után levezetne Nagykanizsára. Nem, en legyünk telhetetlenek, a vonat most az egyszer praktikusabb és jobb megoldás. Még jó, hogy van az éjféli vonat. Valamiért a neten nem derült ki, ott csak fél négykor menne az első.
Elutazik az éjféli vonattal, és fél hatra odaért. Megreggelizik, átöltözik, aztán jöhet a munka. Reggel hétre hívta össze az üzem vezetőségét.
Címkék: blognovella
Tovább