Lábam alatt ropog a hó,

Isten fárad,

Kemény a szó;

Eb ura fakó!

Csatornákon jégcsap fityeg,

Befagyott pocsolya sziszeg,

Regnál a hideg.

Az ég tekintete komor,

Jeges-kopasz minden bokor,

Szél fúj valahol.

Lábam alatt ropog a hó,

Világvégi orgonaszó,

Eb ura fakó!

Téli csüggedés fuvoláz,

A jövő homályos csontváz,

A szél Múltat ráz.

Lassan vánszorog január,

A Remény útjába fagy áll,

Messze még a nyár.

Lábam alatt ropog a hó,

A végzet, mint rozsdás olló,

Vén tolakodó.

Lábam alatt ropog a hó,

Isten fárad,

Kemény a szó,

Eb ura fakó!