Amikor Caesar hosszasan Egyiptomban időzött, az akkori pontuszi király, Pharnakész ezt kihasználva Róma kisázsiai provinciáira tört, rabolt, gyilkolt, fosztogatott.

Ez a Pharnakész korábban öngyilkosságra kényszerítette a saját apját, Mithridatész királyt, akivel annak idején alaposan meggyűlt Róma baja. Annak idején Caesar későbbi ellenfele, Pompeius ellene aratta legfontosabb győzelmeit, emiatt lett "Nagy" Pompeius (Pompeius Magnus).

Caesar váratlanul jelent meg egy hadsereg élén.

Van globális hivatkozás
Ezerszer, és ízibe,
S az ál-globál focipálya
Végtelenül kicsike.
----
A globális érdek talán
Szűk, ostoba és konok,
Ha rá hivatkozva nyernek
Örökké a rokonok?
---
A nyakunkba rossz, negédes
Retorikák ömlenek,
De mindig csak a belterjes
Kapcsolatok döntenek.
-----
A susnyásba vihet minket
Egy rozzant jövő-vonat,
Ha még most is gaz terem, meg
Urambátyám-kapcsolat.
-----
Attól nemcsak az értelem,
De az Erkölcs is vacog,
Ha sohasem nyerhet más, mint
Tűz-közeli vacakok.

KÉTSZÁZHUSZONHARMADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

A szőke nő érezte, hogy a szája széle kiszárad, és a fülében őrjítően dörömböl a vér. A három férfi is döbbenten szemlélte a látványt.

-         Vajon mióta halottak ezek az emberek? – nyögte Helmut. – Úgy fest, mintha időtlen idő telt volna el a haláluk óta.

Ed Philips csendesen bólintott.

-         Admirális a hajónak! Hallottad a kérdést! Mióta halottak ezek az emberek?

Nyolcvankettedik rész

Számos kérdés felvetődött már mind a szerelem, mind a líra vonatkozásában. Aki hosszabban kíséri figyelemmel az esszésorozatot, talán már a formálódó definíciókra is ráérzett. Azt is érezheti azonban, hogy még az eddiginél is szélesebb merítésre van szükség, mert a téma „mindennel összefügg”.

A problémák lényegében abból fakadnak, hogy maga az ember nincs kellőképpen definiálva, ezért a vele kapcsolatos kulcsfontosságú jelenségek meghatározása is sántít.

Hétköznapjaink fényes háttere

A fenséges Nyár.

Koszorús feje

Az ember-nyüzsgést döbbenten szemléli.

Nem érti.

———-

Pecsétek, iratok hada,

Sok a dölyfös bürokrata.

—–

Futkos ember fia-lánya;

Kevés a vágott dohánya.

—-

Apad a hit,

Fogy a Lélek,

Egyre többen a szegények…

—–

Súlyos beteg a Szeretet;

Fentről esőkönny szemereg.

—-

Lehorgasztja fejét a Nyár,

Fogy a Szellem,

Gyűlik a sár.

Manapság olyan korban élünk, amikor a hétköznapi ember nem nagyon szereti a patetikus megnyilatkozásokat. Ennek (részben) a politika is oka, meg a frázisokban tobzódó közélet minden szeglete, a harsány álhazafiság, a köztéri jézuskodás, a be nem váltott ígéretek, az üres szólamok. A hamisság, az álságosság.

A XX. századból eredő hordószónoki mentalitás, a nyílt színi demagógia modern változata mára devalválta a nagy szavakat.

A hétköznapi közvélemény összemossa a pátoszt az álpátosszal.

Nézegetem a netes politikai ígéretszámlálót:

http://index.hu/politika/belfold/2006/valasztas/igeretek/igeretek/

Jut eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat…

—-

Iszonyú mennyiségű közelmúltbeli hazai példát idézhetnék, de inkább nem…

Nézzünk inkább valami régebbit.

—

George H. W. Bush (az idősebbik Bush, aki Magyarországon is járt) amerikai elnök a választási kampányban nagy figyelmet keltő kijelentést tett:

- Figyeljétek, amit mondok! Nem lesz adóemelés!

Szegény ország – kevés gyerek;

Fent a vén Nap is kesereg.

—–

Aki van is, csak vergődik,

Trágár kocsmán nevelődik.

—–

Szeretet meg tudás nélkül

Az ember majommá vénül.

—–

Mintha füst lenne az alap:

Gyermek helyett – anyagiak…

—-

Húsz év múlva a roncstelep

Őriz lelketlen lelkeket.

—–

Tárgykultusz: hidegen éget;

Lassan kiszorul az Élet.

—-

Nincs tatár nyíl, török szablya,

Csak globális propaganda.

—-

Élő-halott ork világban

A megváltás puszta számtan.

KÉTSZÁZHUSZONKETTEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

A három férfi szótlan megrökönyödéssel meredt a képernyőre. Karen a fejét csóválta. Egyre nagyobb és kelletlenebb felelősségnek érezte botcsinálta admirálisságát. Össze kell szednie magát, a helyzet egyre kibogozhatatlanabb.

-         Admirális a hajónak! Az előbb azt jelentetted, hogy mindhárom hajón elkezdődött a fegyverzet aktiválása.

-         Ez így van! – vágta rá Helmut.

Nyolcvanegyedik rész

Mindenekelőtt fel kell mentenem a XX. századi filozófiai stúdiumokat annak vádja alól, hogy ők vitték volna valamiféle negatív fordulattal lefelé irányuló pesszimista, felszámolást hangoztató irányba a szerelemről való gondolkodást. Tudom, hogy számos kortárs ezt hiszi, de a dolog nem így áll.

Sajnos ezért egyértelműen a nagyon tisztelt „klasszikus” klasszicizmus és a romantika gondolkodói a felelősek. Nem vétlen Kant sem, Schiller sem.

Villám csap vén Idő-tölgybe,

Busz indul a Pokol-völgybe.

—-

Szélcsend, pokol, nyűgös viták;

Hőség-üstben fő a világ.

—

Koponya-partner vigyorog;

Régen cinkelve a lapok.

—-

Drótos fülű úti marha

Ricsaját feljebb csavarja.

—

Silány talon – passz, uraim;

Megszámlálva a napjaim.

—-

Hőség-ördög fülbe mászik;

Idegeken zongorázik.

—-

Piros passz a móka neve;

Holt remény a fedezete.

—-

Vén mozdony halál-peronon;

Hömpölyög a forró beton.

Kérdez:          Pete László Miklós

Válaszol:        Vasi Szabó János

Pete László Miklós: Régen beszélgettünk, János! Kérlek, mondj valamit a gyermekkorodról.

Vasi Szabó János: 1965. szeptember 11-én születtem… Munkás családban, egyszerű, lakótelepi gyerekkorom volt.

Pete László Miklós: Hogyan indultál?

Vasi Szabó János: 1984-ben érettségiztem, azóta – idestova 30 éve – folyamatosan dolgozom. Első versemet középiskolában írtam, a nyolcvanas évek végén születtek a Világállam történeteim.

Bárányfelhő-pamacsok

Fenn a nyári égen;

Egy-egy nyári pillanatban

Földre száll az Éden.

-------

A múlt sose nyomorít,

Jövő sose éget,

Mindig csak az éppen megélt

Pillanat az Élet.

-----

Néha egyre rövidebb,

Máskor egyre hosszabb,

Csak a nem létező jövő

Lehet egyre rosszabb.

-------

Bárányfelhő-pamacsok,

Díszei az égnek;

Békességes, tiszta vágyak

Szent lángjában égnek.

------

Sóhajtanak gömbölyűt,

Nyári csókok végett;

Ajándékba adta Isten

A szép testiséget.

Kapd fel a bocskort,

Húzz külföldre,

Ott frissebben zöld a föld,

Ott a kerítés,

Mind szafaládé,

Még a szemed se töröld!

Úgyis pusztul,

Züllik az ország,

Külföldre, magyar ifjúság!

Ne is gondolj már haza többé,

Külföldre, magyar ifjúság!

——

(Aki mindezt elhiszi, Mariskább Ilusnál,

Aki komolyan veszi, trabantabb a busznál!)

——-

Egy kis pénz, ami kéne,

Semmi más nincs, amit akarunk,

Mindent rugdosva félre

Törve-zúzva megtollasodunk.

——

(Aki mindezt elhiszi, Mariskább Ilusnál,

Aki komolyan veszi, trabantabb a busznál!)

—–

Fel, fel, ti terhei a létnek,

Fel, fel, ti sok piás magyar,

A száraz torkok inni kérnek,

Szikkadt agy tombolni akar.

Iulius Caesar híres volt arról (is), hogy nem hitt a jóslatokban és a babonákban. Közvetlenül a halálát is ez okozta, ez azonban olyan kockázat volt, amit egy Caesar-jellemű embernek vállalnia kellett. Nem volt fanatikus.

Bosszúálló sem volt. A gyilkosai közt nem volt olyan, akinek legalább egyszer meg ne bocsátott volna. Ariminumban négyezer foglyot ejtett – mindent elengedte. Pharsalus után Brutust azért őriztette, nehogy a fiatalember öngyilkosságot követhessen el.

Nyolcvanadik rész

Szerelem nélkül az ember még kevésbé lenne életképes, de ennek belátásához el kell jutnunk odáig, hogy legalább többé-kevésbé képesek legyünk definiálni a szerelmet. Ettől ugyanis még mindig nagyon messze vagyunk.

Az eddigiek alapján mindenképpen fel kell vetnem, hogy a szerelem lényegesen összetettebb jelenség annál, aminek a hétköznapi ember gondolja.

Láttuk, hogy a tudományos definíciós kísérletek sem jutottak tovább. A klasszikus filozófia lényegesen mélyebbre ásott, hiszen már Platón megértette, hogy a szerelem az emberi társadalom egyik leglényegesebb jelenségcsoportja, és nézeteinek egy része ma sem avult el.

Ötven felett meghitten fáj a test,

És nyári estén felizzik a lélek,

Köszönöm, hogy élek…

——–

Bambusz szélcsengő a múltról dalol,

S a fáradt jelen dúdol valahol.

——

Álmos Hold felhő-ágyasházba lépne,

A Szerelem az Élet tükörképe.

——–

Ötven felett minden szó fényesebb,

Mindegyik ölelés rejtelmesebb.

———

Az érzés gyengédebb és teljesebb,

Egymásnak élni természetesebb.

———

Az élet hol súlyos, hol mámoros;

Az érintés varázsa százszoros.

A darab a Hahota számára készült, nagyon kevés idő jutott rá. Tegnap éjjel fejeztem be.

Részlet:

——–

Nr. 6. Tutyimamusz mester dala

Én vagyok a vén cipész,

Varrok szegelek,

Szépen és gyorsan dolgozom,

Tudja minden

Felnőtt és gyerek!

Ha egerek nem volnának

Milliomos lennék,

A cipész jövedelemből

Cipőgyárat vennék!

Jaj, szegény Tutyimamusz,

Jaj, jaj, jaj,

Sose érhet véget a nagy egérbaj!

Meg patkánybaj!

Jaj, jaj, jaj!

Én vagyok a vén cipész,

Sokat dolgozok,

Ennek ellenére mégis

Előbb-utóbb

Éhkoppra jutok!

Vékonypénzű nyárelő

Csendben, lopakodva,

Mint tolvaj a kertek alatt

Erre óvakodna.

——–

Kevés napsütést hozott,

Fél az istenadta,

Szép, ünnepi verőfényét

Zálogházba adta.

——

Nem tudja, hová legyen,

Végtelen bújában,

Árvíz és más veszedelem

Van a tarsolyában.

—-

Vékonypénzű nyárelő

Szégyenkönnyet hullat,

Gőgicsélő nyár-csecsemő

Esővízbe fullad.

—–

Nyirkosak a hajnalok,

Felhők szaladgálnak,

Nyegle vihar-rablóbandák

Szanaszét grasszálnak.

Budapest, 2013. június 9. (TRT) – Vasárnap tartotta meg alakuló közgyűlését Budapesten a Történelmiregény-írók Társasága (TRT), melyhez a hazai regényirodalom számos ismert szerzője csatlakozott, abban a reményben, hogy mint az egyesület alapokmánya kimondja „népszerűsítse a történelmi regény műfaját és annak művelőit”,  továbbá „egységbe tömörítse és támogassa a műfajban tevékenykedő írókat”. Az alapszabály szerint az egyesület tagjai lehetnek az irodalmi élet mindazon szereplői – írók, szerkesztők, kiadók –  akik számára ennek a regényműfajnak a fejlődése kihívást vagy szívügyet jelent.

A művészet igazsága nem adott és nem egyértelmű mindenki számára. Sokak számára a művész igazsága sem.

A jó értelemben vett józan paraszti ész általában el tudja fogadni a művész motivációit. A földhözragadtság nem. Nálunk többféle földhözragadtság létezik.

A katolikus bigottságból eredő földhözragadtság dogmatikusan ostoba. A református anyagiasságból eredő földhözragadtság haszonlesően ostoba.

De nemcsak ezek vannak.

A városi ostobaság viszonylag új keletű jelenség, eredete a technicista sovinizmus.

Sírva árad a Duna,

Otthonok veszélyben;

Évtizedes rosszakarat

Kavarog a mélyben.

——-

Hömpölyög a vén Duna

Nekikeseredve,

Égi-földi bűntudatot

Cipel öreg medre.

—–

Újra árvíz fenyeget,

Tudja már a város,

Gyürkőzik-e, itt terem-e

Mesebeli János?

—-

Fel a gátra, magyarok!

Most elébe állni,

Évtizedek spórolását

Egyszerre kiállni.

—–

Sírva árad a Duna,

Tornyosul a gátra,

Nem megy a végzet magától

Előre, se hátra.

——-

Kárörvendő iszonyat

Sánta kacsa háton;

Kiderül, hogy nemzedékünk

Ember-e a gáton.

KÉTSZÁZHUSZONEGYEDIK RÉSZ

 Íródott Nyuzga javaslatára

A szőke nő úgy érezte, elviselhetetlen a meleg.

-         Miféle hajók ezek? – kérdezte kiszáradt szájjal.

Helmut tétova arccal meredt maga elé, Ed Philips sápadtan hallgatott, a fogoly lehorgasztotta a fejét.

-         Miféle hajók ezek?

„Hajó az admirálisnak! Mindhárom csatahajó azonosíthatatlan! Ismétlem: mindhárom csatahajó azonosíthatatlan! Semmiféle listán nem szerepelnek!

Hetvenkilencedik rész

Miután idáig eljutottunk, most már sejthetjük, hogy valami igazán meghökkentő és elgondolkodtató eredmény vár ránk a gondolatmenet végén.

Nem vagyunk azonban még ott.

Megállapíthattuk, hogy a szerelem felett sem a gazdaság, se pedig a politika nem diszponál, dacára annak, hogy igazán mindent elkövetnek a szerelem feletti uralom érdekében. Ez már eleve gyanút kell, hogy keltsen. Létfontosságú jelenségnek kell annak lennie, amelyet gyakorlatilag minden korszak és minden gazdasági-társadalmi formáció megpróbál a maga képére formálni, és a maga hivatalos prioritásainak alárendelve maga alá gyűrni.

Anyag szárnyán,

Idők árnyán

Elfáradt a Hold;

Mert egyre tétovább a van,

S mind fényesebb

A volt.

——–

Kvázi-örök

Csillagködök,

Között a lét rideg;

Az anyag szellős takaró,

S a végzet

Jéghideg.

—–

Mint vén kobold,

Fáradt a Hold,

Az üstöke deres;

Ütött-kopott

Idő-buszon

Ülőhelyet keres.

—–

A Nyár

Silány,

S alváshiány

Borzolja üstökét;

Kelletlenül

Enged utat

A közönyös sötét.

—-

Rég nem dalolt

A büszke Hold,

S a bamba éjszaka

Tán azt hiszi,

Előkelőbb

Nem volt a Hold soha.

Az irodalomtörténeti pletykák szerint a magyar irodalom leghírhedtebb érdekházassága 1905-ben köttetett; az akkor 28 éves kezdő irodalomtörténész, Voinovich Géza feleségül vette a néhai Arany László 1857-es születésű özvegyét, Szalay Gizellát. Egy húsz évvel idősebb nőt. A nővel együtt megkapta Arany János terjedelmes – és ma már teljesen ismeretlen – irodalmi hagyatékát.

Persze, semmi sem bizonyítja, hogy valóban érdekházasság volt. Abból, amit tudunk, lehetett éppenséggel szerelmi házasság is.

Gyorsan nő az évek száma,

Bővül a kor-panoráma,

A múlt fáradtan legyint;

Utolértél – már megint.

——

Drága születésnaposom!

Egy újabb év tova oson,

Hosszabb lett a tegnapunk;

Egymásba kapaszkodunk.

—–

Te aranyos, örök Társam,

Csillagom, hajnali hársam,

Hogyha az Isten velünk,

Még sokáig elleszünk.

—–

A világ az Isten álma,

De boldoggá sose válna,

Mert az általunk lehet;

Isten csak áll, és – szeret.

—–

Nekem Melletted van Élet,

Amíg Te élsz, én is élek;

Születésnap, égi szó -

Élj sokáig, Anikó!

A branyiszkói csata napján egy Eperjes előtti csárdában valami osztrák vezérkari őrnagy találkozott cimborájával, egy morva kufárral. Mindketten gyűlölték a magyarokat, a szabadságharcunkat meg különösen.

Természetesen a háborúról beszélgettek.

- Úgy mondják, Görgei lázadóvezér Kassa felé akar áttörni – puhatolta óvatosan a morva.

A tiszt elmosolyodott.

- Ahhoz át kellene törnie a Branyiszkói-hágón, abba pedig csúnyán beletörik a foga.

- Biztos?

Nehezen újul az Idő

Május arcát gond üli,

Hol pityereg, hol meg zokog,

S a napsütést kerüli.

—–

Fent komorlik az öreg Nap,

A vén, jövőt kereső,

Csepeg a határozatlan,

Könnyes, tétova eső.

—–

Nehezen újul az Idő,

Bogáncsként tapad a múlt,

Hontalanul süllyed mélyre

Minden, ami visszahullt.

——-

Közelről a Történelem

Nyirkos, fáradt vízmosás,

Még nem lett önmaga szobra,

Még nem megszentelt tudás.

——–

Nehezen újul az Idő,

Célok között válogat,

És amikor rosszul választ

Minden jövőt megtagad.