A branyiszkói csata napján egy Eperjes előtti csárdában valami osztrák vezérkari őrnagy találkozott cimborájával, egy morva kufárral. Mindketten gyűlölték a magyarokat, a szabadságharcunkat meg különösen.

Természetesen a háborúról beszélgettek.

- Úgy mondják, Görgei lázadóvezér Kassa felé akar áttörni – puhatolta óvatosan a morva.

A tiszt elmosolyodott.

- Ahhoz át kellene törnie a Branyiszkói-hágón, abba pedig csúnyán beletörik a foga.

- Biztos?

- Mérget vehetsz rá!

- És ha mégis áttör?

- A szorost Franz Deym tábornok harcedzett, fegyelmezett csapatai védelmezik. A hágó kanyargós, a szerpentin huszonkét nagy kanyart tartalmaz. Semmiféle lázadó nem tud ott áttörni.

A kereskedő ettől nem nyugodott meg.

- Azt hallottam, Guyon tábornok hadosztálya éppen erre készül. Át akar törni Branyiszkónál.

A tiszt legyintett.

- Guyon lázadóvezér félig angol származású kalandor, fogalma sincs a szárazföldi hadviselésről. A hadosztálya néhány félig-meddig kiképzett zászlóaljból áll, olyan is van közöttük, amelyik teljesen újonc. Felvidéki tótokból (szlovákokból) áll. Csupán egy század valódi katonája van, egy Csehországból szökött Nádor-huszárszázad. Azokkal a hegyen semmit sem tud kezdeni.

- Semmit? A magyar huszárok ördögök.

- Annyira nem. Főleg nem egy Guyon vezetése alatt. Görgei még csak-csak ért valamit a hadviseléshez, ő huszár főhadnagy volt, de ez a Guyon csak egy lázadó.

A kufár megnyugodott. Ettek-ittak.

Később a kereskedő újra ideges lett.

- Biztos, hogy nem törnek át a Branyiszkói-hágón a lázadók?

- Nem hát! Stratégiai képtelenség!

Ettek-ittak tovább. De a kufár rögeszmésen visszatért a témára:

- Biztos, hogy nem törnek át?

- Mondtam már! Stratégiai képtelenség!

Ekkor már hallatszott az ágyúszó.

- Nem törnek át?

- Nem! Stratégiai képtelenség.

Bő óra múlva menekülő császári katonák rohantak el a csárda előtt. Mindketten kimentek megnézni.

- Te, ezek menekülnek!

- Ugyan már, a magyarok elől? Megtévesztő mozdulat lehet.

A kereskedő ideges lett. Korábban kémtevékenységet folytatott a magyarok ellen, és erről Görgei vezérkara tudott. Egy átállt dzsidás tiszt mindent elmesélt nekik.

- Nem törtek át?

- Dehogy törtek! Stratégiai képtelenség!

A kufár egyre kevésbé hitt ebben. Inkább azt latolgatta, mi kell ahhoz, hogy kereket oldjon. Hívta a szolgáját, és parancsba adta, hogy öt perc alatt pakoljon össze.

Újabb és újabb menekülő osztrákok. Némelyik előttük hajigálta el a fegyverét.

- Az a katona eldobta a puskáját!

- Biztosan tönkrement. A kincstártól újat kap.

- Nem törtek át a magyarok?

- Hogy törtek volna! Stratégiai képtelenség!

Most már özönlöttek a menekülő osztrákok. Vegyesen mindenféle csapat. Az őrnagy sápadtan nézte őket.

- Nem törtek át?

Az őrnagy éppen rávágta volna, hogy “Stratégiai képtelenség”, de felnézett – és hang se jött ki a torkán…

A menekülők mögött egy század Nádor-huszár bukkant ki a kanyarból, és megeresztett kantárszárral vetette magát a futókra.

A kufár is látta. Pucolni kell innen, de gyorsan! Ott várt a szolga a lovakkal, gyorsan nyeregbe pattant.

Az őrnagy arcából minden vér kiszaladt.

- Nem értem – motyogta. – hiszen ez stratégiai képtelenség. Stratégiai képtelenség!

A kufár visszanézett rá a nyeregből:

- Kend a hajadra a stratégiádat!