Deák Ferenc és a fontolva haladók arisztokrata vezére, gróf Dessewffy Aurél szívélyes jó viszonyban voltak egymással.

Egyszer olyan alkalommal találkoztak, amikor valami nyegle hivatalnok még a híresen türelmes Deákot is kihozta a sodrából. Még akkor is mérgelődött, amikor összefutott a gróffal.

Dessewffy érdeklődésére elmondta, hogy valami nehéz fejű hivatalnokkal akadt össze, és a végén meg is kérdezte:

- Miért ilyen ostobák a hivatalnokok?

Dessewfy elmosolyodott.

- Te milyen hivatalt vállalsz?

Deák a fejét rázta.

- Én? Soha semmilyent!

- Látod? – felelte a gróf. – Mert az alkalmas emberek nem állnak be hivatalnoknak, mindenütt alkalmatlanokat találunk.