Kis türelmet...
HATVANKETTEDIK RÉSZ
A magyar vezéreknek is volt kémszolgálatuk, nyilván volt a törököknek is. a pasa hírét vehette az elhatározásnak, hiszen a felmentő sereg parancsnokai igen hosszan hezitáltak rajta, nyilván a táborban is beszédtéma volt, hogy Babócsa ostromára fognak indulni.
Khadim Ali maga is rájöhetett, hogy leginkább ez a veszély fenyegeti. Úgy tűnik, nem tartott attól komolyan, hogy a felmentő sereg az ő ostromtáborát rohanja meg. talán ismerte jól a nádort, talán a magyar seregeket becsülte le.
Vékony ösvény visz előre,
Emberhez méltó Jövőbe.
Középről látni az égre,
Jobbról?
Balról?
- Világvége…
Fanatizálódjunk végleg,
Vagy legyünk torz embergépek?
Vékony ösvény visz előre
Hétköznapi, szép Jövőbe.
Sem az öncélú hatalom,
Sem a pénz-világuralom…
Abszurdumok zsibvására
Nem ír a világ bajára.
Vékony ösvény visz előre
Barátságos, szép Jövőbe.
A parttalan jog-csócsálás
Csak penészes vermeket ás.
Deák Ferenc és a fontolva haladók arisztokrata vezére, gróf Dessewffy Aurél szívélyes jó viszonyban voltak egymással.
Egyszer olyan alkalommal találkoztak, amikor valami nyegle hivatalnok még a híresen türelmes Deákot is kihozta a sodrából. Még akkor is mérgelődött, amikor összefutott a gróffal.
Dessewffy érdeklődésére elmondta, hogy valami nehéz fejű hivatalnokkal akadt össze, és a végén meg is kérdezte:
- Miért ilyen ostobák a hivatalnokok?
Dessewfy elmosolyodott.
9 éve | 0 hozzászólás
Fogy az Élet,
Fogy az év,
Október havában;
Ezüst szálak gyarapodnak
Isten szakállában.
Hull a sárga
Falevél,
Jó kedv vész a sárba;
Októberben, ősz derekán
Minden Élet árva.
Mégis,
Mégis,
Süt a Nap,
Szárnyas Remény éled,
Múlandó a szomorúság,
Tovább tart
Az Élet.
Fogy az Élet,
Fogy az év,
Október havában,
Seregeket gyűjt már a Tél
A gond árnyékában.
Hűvösek a
Hajnalok,
Kopaszok az ágak,
Esőktől kap új erőre
Mindennap a bánat.
HUSZONHATODIK RÉSZ
Feküdt pátriárkai nyugalommal, és a halandók dacos fenségével. Szemeiben a megtalált végtelen, fényes, ősz hajkoronával keretezett arcán a szenvedés méltósága. Az én apám! Mennyire királyi volt és mennyire természetes! Mennyire sikertelen majmolói lettek utóbb minden korok koronázott-felkent paprikajancsijai összes hatalmi túltengésükkel egyetemben! Az igazi fenség csak abban lakozik, ami természetes és emberi, az utánzásban pedig csak az utókorba ívelő nevetségesség ver tanyát.
SZÁZKILENCVENHARMADIK RÉSZ
Még egyszer a három dimenzió:
v Magyar
v Kárpát-medencei
v Európai
A három dimenzió igazából egybe tartozik, semmiféle ellentmondás nincs közöttük. Nézzük sorjában:
v Magyar
Ragaszkodunk nyelvünkhöz, kultúránkhoz, tradícióinkhoz. Célunk nemzeti hagyományaink továbbvitele és fejlesztése. Szeretnénk továbbra is magyarként élni, megmaradni, magyarul beszélni és gondolkodni.
Georges Cuvier (1769-1832) korának egyik legnagyobb természettudósa volt. Ma már evolúció-ellenessége és katasztrofizmusa miatt legyinteni szoktak rá, pedig korreláció-elmélete ma is érvényben van, és az sem biztos, hogy katasztrofizmusa minden tekintetben téves.
Egy ideig kollégiumban dolgozott és tanított.
A kollégisták akkor se voltak különbek a maiaknál. Egyszer hatalmas éjjeli tivornyát rendeztek, és elhatározták, hogy alaposan megtréfálják a mit sem sejtve alvó tudóst.
9 éve | 0 hozzászólás
Pesszimizmus csepereg,
Önmagától didereg.
Tehetetlen, lucskos Ősz,
Jóra süket, rosszra bősz.
Káosz-patkány jövőt rág,
Csupa tócsa a világ.
Pesszimizmus csepereg,
Károg a varjú-sereg.
Lucskos, mocsaras Jelen
Mereng rossz gép-éneken.
Őszi bú hangja mutál,
Szemöldökig ér a sár.
Pesszimizmus csepereg,
A Jövendő még gyerek.
Fortyog, ég a pénz-pokol,
Sátán kacag valahol.
Hír-ipar, lila egek;
Az igazság szendereg.
Pesszimizmus csepereg,
Hallgatunk rá,
Emberek?
HUSZONÖTÖDIK RÉSZ
A Hajnalcsillag a Hírnök nyomában rövidesen elindult. Követett bennünket a Harcos, és még valami tíz-húsz másik hajó. Szabad vizekre értünk, mielőtt ránk borult az éjszaka. Már a nyílt tengeren voltunk, amikor meghallottuk hátunk mögül az éktelen harsonazúgást. Foszlányait tompán sodorta felénk a simogatóan langyos tengeri szél.
- Most zárják le a kikötőt! – dörmögte Liniko kapitány. – Jaj azoknak a szegény ördögöknek, akik eddig nem indultak el.
SZÁZKILENCVENKETTEDIK RÉSZ
Át kell állítanunk a váltókat – mindenféle értelemben. Meg kell keresnünk az élhető jövőt biztosító prioritásokat.
A válságjelenségek elkerülése érdekében – illetve azokra válaszul – három dimenzióban kell gondolkodnunk:
v Magyar
v Kárpát-medencei
v Európai
Az első kettő voltaképpen egymástól elválaszthatatlan. Magyar népünk számára akkor lehetséges a távlatokat hordozó jövő, ha az összes kárpát-medencei nép számára lehetséges.
9 éve | 0 hozzászólás
Ők tudják, hogy leginkább a
Szeretetből élek;
Azonnal meg is rohannak,
Amint hazaérek.
Bölcs német juhászom, Nala
Elém dől a földre,
Viháncolva szalad közben
A kis Zoe körbe.
Nala, mint bölcs öreg barát,
Zoe, mint kis ördög;
Szeretetükben percekig
Vagy tovább is fürdök.
“Nagyon kellesz nekünk, gazdi!”
Szemeik üzennek,
Ezer pszichiáternél is
Több haszna van ennek.
Kutyáim ragaszkodása -
Tükör…
Az a lényeg,
Talán fontos valamiért
Az, hogy én még élek…
HATVANADIK RÉSZ
Azért foglalkozom ezzel az eseménnyel ilyen hosszan, mert Mohács és a század végének úgynevezett „tizenöt éves” háborúja között ez volt az egyetlen olyan alkalom, amikor egy jelentős létszámú keresztény hadseregnek – amely ráadásul magyar vezetés alatt állt – lehetősége lett volna, hogy tönkreverje az akkori magyarországi török hadak fő erőit. Ráadásul még Szulejmán szultán életében…
A nádor óvatoskodása ezt a lehetőséget vette el.
9 éve | 0 hozzászólás
Az újabb hullámhegy megint pokolian magasra emelkedett. Trevor McIntosh csak ereje megfeszítésével tudta irányban tartani az Arielt. Közben a tajték végigvert a hajóorron, és a dereglye megrázkódott.
Megrázkódott, de a felszínen maradt. Trevor szeretettel simított végig a
kormányon. Az Ariel bírta. Még mindig bírta. Derék Ariel! Öreg Ariel.
Ez volt az utolsó hajó, amit a nyugdíjba vonulása előtt épített. Talán ezért is
nem adta el. Most már nem is fogja. pedig még öt éve is lett volna rá vevő.
9 éve | 0 hozzászólás
Ősz király trónjára ült,
Hideg hajnal járja,
Mégis melenget a lombok
Búcsú-színpompája.
Erőtlen napsugarak,
Vénül az esztendő,
Próbálgatja szárnyait a
Tétova Jövendő.
Ősz-pompában a világ,
A kalapja csálé,
Ősz pompája az Istené,
A gond a világé.
Ősz király trónjára ült
Szép napokat látni;
Öntudattal, cselekedve
Kell a jóra várni.
Bölcsebbé öregedik
A jó őszi elme,
Ifjan tartja az Élet és
A Társa Szerelme.
Őszi tócsák peremén
Vén remények élnek,
Csak tőlük függ, hogy miféle
Foga lesz a Télnek.
9 éve | 0 hozzászólás
Öreg októberi napunk
Fénylik csendesen,
Nyárból Tél felé ballagván
Kissé megpihen.
Vándorbotját földre teszi
Egy derűs helyen,
S mosolyog, hogy nekünk csendes
Verőfény legyen.
Darázsfészek lett a világ,
Tudja ezt a Nap,
De azt is, hogy használ minden
Boldog pillanat.
Öreg októberi Napunk
Csendesen figyel,
Nem hiszi, hogy a gonoszság
Sose múlik el.
Nem zavarják hazug, hamis
Filozófiák,
Tudja, valójában hogyan
Halad a világ.
Tudja, hogy aki sosem vet,
Az mindig arat,
Hiánycikk a világban a
Szabad akarat.
9 éve | 0 hozzászólás
SZÁZKILENCVENEDIK RÉSZ
A nemzetállam számos támadást kapott az utóbbi időkben. Túlhaladottságát, korszerűtlenségét emlegették, számos alkalommal próbálták nagyon rossz színben feltüntetni.
Nem érdemes vitatni, hogy nemzetállam a maga ideális formájában sohasem létezett, és nem létezik ma sem.
A nemzetállamot ért támadásokat leginkább az teszi hiteltelenné, hogy általában valamiféle birodalmi nézőpontból történnek. A rossz, elavult, korszerűtlen, a modern kihívásoknak megfelelni nem tudó nemzetállam akadályozza a jó, korszerű, a modern kihívásokra választ adni képes birodalom létrejöttét, vagy további terjeszkedését.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
A Nap ugyanúgy ragyog - XXVII
9 éve | 0 hozzászólás
HUSZONHETEDIK RÉSZ
- Kis települést alapítottunk a Nagy Öböl mélyén, családjainkat ott hagytuk, és elindultunk, hogy hírt vigyünk a jövendő vészről az embereknek. Hónapokig jártuk a partokat, sehol sem leltünk igazán barátságos fogadtatásra. Végre kikötöttünk egy város előtt az öböl legmélyén. Úgy tűnt, lakói semmiben sem különböznek a többiektől. Proget teitán beszélt nekik az eljövendő vészről, és arról, milyen fontos a tüzet megőrizniük.
Címkék: blogregény
Tovább