Ősz király trónjára ült,

Hideg hajnal járja,

Mégis melenget a lombok

Búcsú-színpompája.

Erőtlen napsugarak,

Vénül az esztendő,

Próbálgatja szárnyait a

Tétova Jövendő.

Ősz-pompában a világ,

A kalapja csálé,

Ősz pompája az Istené,

A gond a világé.

Ősz király trónjára ült

Szép napokat látni;

Öntudattal, cselekedve

Kell a jóra várni.

Bölcsebbé öregedik

A jó őszi elme,

Ifjan tartja  az Élet és

A Társa Szerelme.

Őszi tócsák peremén

Vén remények élnek,

Csak tőlük függ, hogy miféle

Foga lesz a Télnek.

Ősz király trónjára ült,

Kemény próbák várnak,

Élünk, hogy értelme legyen

A majdani Nyárnak.

Lassan Télbe őszülünk,

Végső árok tátog,

S nélkülünk nem örvendhetnek

Új Tavasznak Mások.

Őszülhetünk, fogyhatunk,

Lehet fagy, vagy hőség;

Vállunkon van a világért

Most

A Felelősség.