HATVANKETTEDIK RÉSZ

A magyar vezéreknek is volt kémszolgálatuk, nyilván volt a törököknek is. a pasa hírét vehette az elhatározásnak, hiszen a felmentő sereg parancsnokai igen hosszan hezitáltak rajta, nyilván a táborban is beszédtéma volt, hogy Babócsa ostromára fognak indulni.

Khadim Ali maga is rájöhetett, hogy leginkább ez a veszély fenyegeti. Úgy tűnik, nem tartott attól komolyan, hogy a felmentő sereg az ő ostromtáborát rohanja meg. talán ismerte jól a nádort, talán a magyar seregeket becsülte le.

Ha számolt a támadással, esetleg olyan döntést is hozhatott volna, hogy a boszniai pasát megbízza Babócsa biztosításával. Minden racionális szempont ilyen döntés mellett szólt.

Vagy esetleg olyan megbízást ad, hogy – ha a magyar felmentő sereg Szigetvár alá vonul – a pasa támadja meg Kanizsát, ahonnan a magyarok elindultak. Diverzió a diverzió ellen. A nádor nyilván azonnal visszafordul, hiszen Kanizsát nem hagyhatja.

Csakhogy…

A boszniai pasa aligha diszponált ekkor olyan erők felett, amelyekkel ezt megkísérelhette volna. Csapatai zöme mozgásban van, még mindig portyáznak, Horvátországban számos kudarc is érte őket. korántsem biztos, hogy ez kivihető lett volna.

Másfelől úgy tűnik, mintha a budai pasa mégis adott volna ilyesféle parancsot. A hlevnói és a hercegovinai bégek hídépítésbe kezdtek a Dráván, nyilván azért, hogy az esetleges felvonulás számára utat nyissanak. A magyarok értesültek, ellenlépéseket tettek, végül a boszniai pasa és alárendeltjei nem kezdeményeztek akciót.

Egy racionális döntés esetén a nádornak ilyesféle török ellenlépésekkel is számolnia kellett volna.

A török hadvezetésben azonban nem mindig szabad racionális szempontokat keresnünk. Abban a közegben, ahol mindenki mindenki ellen örökösen fondorkodott, ahol a beosztottak rendszeresen árulkodtak a parancsnokaira, a pasa nyilván nagyon meggondolja, bevonja-e a boszniai pasát, aki nem közvetlen alárendeltje, ad-e neki fontos feladatot a fennhatósága alá tartozó területeken.

A budai pasa hivatalának megkaparintása volt a helyi török tisztek legfőbb vágyálma. Igen sok budai pasa úgy került a tisztségbe, hogy beárulta, feljelentette, vagy éppen hóhérkézre juttatta az elődjét. A tisztség nem volt életbiztosítás, lentebb látni fogjuk, hogy járt tíz évvel később az akkori budai pasa.

Khadim Alinak megfontol döntést kellett hoznia. Láthatjuk, tisztában volt az esetleg Babócsát fenyegető veszéllyel, ezért is küldött oda erősítést.

Az is lehet, hogy egyszerűen csak engedett Ahmed babócsai bég állandó könyörgésének. Utóbbi nagyon is tisztában volt a várát fenyegető veszéllyel.

„oly igen… bánkódik”, - írták róla a kémjelentések.

Volt miért bánkódnia. Babócsa török őrsége mindössze száz lovasból, húsz puskás gyalogosból, valamint ötven martalócból állt. Utóbbiak – igazából martaloszok – délszláv nemzetiségű katonák voltak, és a török parancsnokok megbízhatatlanoknak tekintették őket.

A budai pasa által küldött erősítés katonái is elbizonytalanodtak, nem szívesen mentek Babócsára.

„azok nagy félelemmel mentek bé”.

Amiről a magyar parancsnokok is hamar értesültek.

Amennyiben a nádor valóban Babócsa ellen vezeti a felmentő sereget, akkor a Kanizsa elleni tehermentesítő támadás szóba sem jöhet. Ha pedig a budai pasa nem hagy fel Szigetvár vívásával, Babócsa bevétele után a nádor hada veszélyeztetheti a fontos drávai átkelőhelyet. Ha a keresztény had Eszék közelébe jut, Khadim Ali már nem érezheti fejét a nyakán.

Közben a magyarok másutt is nyugtalanították a törököt. Valamikor július 12. után magyar , lovasság meglepetésszerűen elfoglalta a szabadbattyáni török erődöt. A védőket lekaszabolták, vagy foglyul ejtették, az erődítést felégették.

Hosszú veszteglés után a felmentő sereg a nádor vezetésével július tizenötödikén végre elindult Kanizsa alól. A török portyázók is állandóan figyelemmel kísérték, bár komoly veszteségeket szenvedtek a magyar huszároktól.

A nádor hada Csurgó felé tartott, onnan Berzence és Vízvár érintésével tizennyolcadikán érkezett meg Babócsa alá.

Folytatása következik.