Öreg októberi napunk

Fénylik csendesen,

Nyárból Tél felé ballagván

Kissé megpihen.

Vándorbotját földre teszi

Egy derűs helyen,

S mosolyog, hogy nekünk csendes

Verőfény legyen.

Darázsfészek lett a világ,

Tudja ezt a Nap,

De azt is, hogy használ minden

Boldog pillanat.

Öreg októberi Napunk

Csendesen figyel,

Nem hiszi, hogy a gonoszság

Sose múlik el.

Nem zavarják hazug, hamis

Filozófiák,

Tudja, valójában hogyan

Halad a világ.

Tudja, hogy aki sosem vet,

Az mindig arat,

Hiánycikk a világban a

Szabad akarat.

Öreg októberi Napunk

Hiába szeret,

Tudja, hogy helyettünk Isten

Semmit se tehet.