Az irodalomtörténeti pletykák szerint a magyar irodalom leghírhedtebb érdekházassága 1905-ben köttetett; az akkor 28 éves kezdő irodalomtörténész, Voinovich Géza feleségül vette a néhai Arany László 1857-es születésű özvegyét, Szalay Gizellát. Egy húsz évvel idősebb nőt. A nővel együtt megkapta Arany János terjedelmes – és ma már teljesen ismeretlen – irodalmi hagyatékát.

Persze, semmi sem bizonyítja, hogy valóban érdekházasság volt. Abból, amit tudunk, lehetett éppenséggel szerelmi házasság is.

Csoda, hogy soha senki nem írt még róluk darabot. Az írói szabadság fennen szárnyalhatna, hiszen semmit sem tudunk arról, hogyan ismerkedtek meg, miként döntöttek a házasság mellett.

A színjátszóimnak időnként adok ezzel kapcsolatos rögtönzési feladatot. Amikor drámát tanítottam, sűrűn születtek a foglalkozáson különféle szemléletű “Gizella és Géza” darabok.

Akár érdekházasság volt, akár szerelmi házasság – működött. Szövetség volt, ezt a róluk író kívülállók mind leszögezik. Negyven évig tartott, egy szövetséges bombázó telitalálata vetett neki véget 1945 első napjaiban. A villa romjai alól Gizella holtan került elő, Géza még élt néhány évet. Az Arany hagyaték azonban mindenestül elpusztult.

Szalay Gizella az özvegyi nyomor helyett férjet kapott.

A kezdő irodalomtörténész mostantól – mint Arany hagyatékának tulajdonosa – nagyhatalommá vált a szakmában. Megírta Arany János máig legalaposabb életrajzát. Schöpflin Aladár így értékelte a Nyugat hasábjain:

“Voinovich munkája, a legrészletesebb magyar költő-életrajz, egy élet szeretetteljes foglalkozásának eredménye. Írója sokfelé ágazó munkássága folyamán soha nem szűnt meg Arannyal foglalkozni, mondhatni együtt élt a költővel évtizedeken át, ami alatt felszínre került róla, gondos figyelembe vette, kritika alá fogta és ha érdemes volt, beillesztette az egész élettörténet keretébe. Jóformán újra átélte ennek az életnek minden fordulatát s ez az átélés folyton érzik olvasás közben: az író oly biztosan jár az adatok nagy tömege, a felsorakozó kérdések felsorakozó sokasága között, mintha jól tervezett és gondosan ápolt kertben járna, amelynek minden fáját, bokrát, virágát, ösvényét kívülről ismeri. Minden adatot pontosan feljegyez, gondosan lemér és fontosságának megfelelő helyre állít, aránytalanságon nem lehet rajtakapni.

Konzervatív szellemben dolgozik, halkan megvonul az adatok mögött, a maga személyével alig lép előtérbe s csak akkor, ha ezzel súlyt akar adni valamely megállapításának; bizonytalan vagy önkényes feltevésekkel nem kísérletezik, pozitivista módra dolgozik. Olyan kérdésekben amelyek körül viták voltak, megtalálja a valóságnak megfelelő megoldást és el is tudja fogadtatni. Nem kápráztat merész stílus-mutatványokkal, egyszerűen, világosan szól, ért a nyelvi kifejezés finomabb árnyalataihoz is; ragaszkodik Gyulai stílus-hagyományához, de tovább is fejleszti, beszéde minden konzervatívsága mellett sem ódivatú, rajta van a mai magyar beszéd bélyege. S ez a stílus kifejező is, pátosz, kiabálás és mellveregetés nélkül is érezteti a szeretetnek azt a hőfokát, melyet tárgya iránt érez.

Jó, becsületes és tehetséges munka ez, méltó ahhoz, akiről szól. Konzervatív szelleme mutatkozik abban is, hogy nem változtat azon a hagyományos képen, amelyet a kortársak alakítottak ki, az utánuk következő nemzedék szentesített s amely az irodalom s az iskola révén állandósult a művelt magyarság tudatában. Gyulai Pál és a többi kortársak Arany Jánosa tekint ránk a három kötet lapjairól, fővonásaiban változatlanul, de részletesebben kidolgozva és plasztikusabbá téve. Bizonytalan eredményeket kínáló modern lélektani, szociológiai vagy esztétikai elméletek nem csábították Voinovichot, tehát nem is vezették félre. Pozitív író, nem bonyolítja össze a dolgokat hogy aztán kibonyolításukkal mutathassa meg elme-élét. A világosságot szereti.”

Voinovich később sajtó alá rendezte Arany János összes művei kritikai kiadásának első hat kötetét. A nagy költő hagyatékához való hozzáférést szűken és drágán mérte. Olyan tőke volt ez, amely munkát, megélhetést adott, jómódú emberekké tette Voinovichot és nejét.

A nemrég másutt előkerült szerelmes versek sejthetik, mi minden lehetett Még Arany János hagyatékában, mi minden semmisült meg a repülőbomba keltette tűzvészben.