Amikor Caesar hosszasan Egyiptomban időzött, az akkori pontuszi király, Pharnakész ezt kihasználva Róma kisázsiai provinciáira tört, rabolt, gyilkolt, fosztogatott.

Ez a Pharnakész korábban öngyilkosságra kényszerítette a saját apját, Mithridatész királyt, akivel annak idején alaposan meggyűlt Róma baja. Annak idején Caesar későbbi ellenfele, Pompeius ellene aratta legfontosabb győzelmeit, emiatt lett "Nagy" Pompeius (Pompeius Magnus).

Caesar váratlanul jelent meg egy hadsereg élén. Az ekkor Zela körül táborozó Pharnakész megszeppent. Azt hitte, megússza a rablóhadjáratot, hiszen a római polgárháború miatt senki sem ér rá vele törődni.

Caesar jövetelének hírére azonnal követeket küldött a híres római hadvezérhez. Mindent ígért, amit csak ígérhetett. A zsákmány visszaadását, adót, hadisarcot, még a saját lányát is feleségül - csak hagyják békében elvonulni.

Caesar roppant furcsán reagált. A seregét a táborban hagyta, csak két válogatott gyalogsági cohorsot (600-600 ember), valamint ezer germán lovast vett magához, és ezekkel indult Pharnakész tábora felé. Maga a menet élén haladt, és a pontuszi követekkel beszélgetett.

Az ellenség nem értette, mit akar Caesar. Nem is tett semmit, pedig éppen most kellett volna cselekednie. Elfoghatta vagy megölhette volna Julius Caesart - feltéve, ha a rendelkezésére álló csapatok erre alkalmasak.

Nem élt a lehetőséggel.

A tábor elé érve Caesar mást gondolt:

- Miért ne bűnhődjék most azonnal ez az apagyilkos? - kérdezte, és támadásra parancsolta a magával hozott csapatot.

Nem tudni, hány katonával rendelkezett Pharnakész. A források 15-45 ezer közé teszik seregének létszámát. Mindenképpen sokkal népesebb volt a tábora, mint a római hadvezérrel érkezett csapat. Meglepetés ide vagy oda, sáncok mögött voltak, helyt kellett volna állniuk.

Nem sikerült...

A római legionáriusok lerohanták a tábort, pillanatok alatt széthányták a sáncokat, a résen beözönlő germán lovasság pedig véres rendet vágott a védők között, és egyre beljebb űzte őket, nyomában az ugyancsak félelmetesen harcoló két gyalogos cohorsszal.

Pharnakész az elsők között menekült. Nyomában özönlött a vert sereg. Több száz halottat veszítettek, míg a római gyalogosoknak és a germán lovasoknak sebesültjük sem volt.

Caesar fanyarul mosolygott, és a következőt mondta:

- Szerencséje volt Pompeiusnak, hogy a hírneve érdekében ilyen emberek ellen kellett harcolnia.

Rómába minden idők legrövidebb hadijelentését küldte:

Jöttem! Láttam! Győztem! (Veni, vidi, vici)