Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

A művészet igazsága nem adott és nem egyértelmű mindenki számára. Sokak számára a művész igazsága sem.

A jó értelemben vett józan paraszti ész általában el tudja fogadni a művész motivációit. A földhözragadtság nem. Nálunk többféle földhözragadtság létezik.

A katolikus bigottságból eredő földhözragadtság dogmatikusan ostoba. A református anyagiasságból eredő földhözragadtság haszonlesően ostoba.

De nemcsak ezek vannak.

A városi ostobaság viszonylag új keletű jelenség, eredete a technicista sovinizmus. A technikai eszközök mindenhatóságának vélt valóságára “támaszkodva” talán még sokkal távlattalanabb tud lenni, mint a másik kettő. A katolikus vagy református ostobaság üdítő lehet a kőkemény városi butaság mellett. Azok mögött valamiféle műveltség mindig áll, de a “modern” nagyvárosi bunkóság mögött az égvilágon semmi. Csak a totális nihil.

——-

Szőnyi István a Duna-kanyar festője volt.  Zebegényben megvolt a kedvenc helye, nap mint nap ott festette a Duna-parti tájat. A környékbeliek jól ismerték, de a turisták gyakran megálltak, hogy figyeljék a művészt. Szőnyinek igazából tetszett is a csendes áhítat, ez megsokszorozta az erejét, nagy örömmel és lendülettel festett, az idegenek pisszenni sem mertek.

Ez talán ma már másképpen lenne, de akkor a bunkóság még alázatos volt, szégyellős és csöndes. Csak mára nyílt ki a csipája…

Szőnyi a csodaszép tájban örömmel és mély átéléssel alkotott. A legjobb képei olyankor készültek, amikor sokan figyelték a munkáját csöndes áhítattal.

Egyszer azonban egészen másképpen történt…

Egy apa kapaszkodott fel a kisfiával Szőnyi mellé. A gyerek 6-7 éves fiúcska lehetett, fürgén mászta a domboldalt, bezzeg az apa kövér testével zihált, lihegett, köhögött, prüszkölt, és átizzadta a zakója hóna alját.

Megálltak a festő mellett. A kisfiú hallgatott, és kíváncsian nézett. Az apa hangosan zihált, mint egy gőzgép.

Szőnyi nagy kedvvel festett.

Apa és fia percekig nem szólaltak meg.

Akkor azonban a bölcs családatya imigyen okította fiacskáját:

- Jól nézd meg, fiam, és jegyezd meg: ennyit kell dolgoznia annak, aki nem tud fényképezőgépet vásárolni!

Címkék: anekdota az ám blognovella motívum

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu