Hetvenkilencedik rész

Miután idáig eljutottunk, most már sejthetjük, hogy valami igazán meghökkentő és elgondolkodtató eredmény vár ránk a gondolatmenet végén.

Nem vagyunk azonban még ott.

Megállapíthattuk, hogy a szerelem felett sem a gazdaság, se pedig a politika nem diszponál, dacára annak, hogy igazán mindent elkövetnek a szerelem feletti uralom érdekében. Ez már eleve gyanút kell, hogy keltsen. Létfontosságú jelenségnek kell annak lennie, amelyet gyakorlatilag minden korszak és minden gazdasági-társadalmi formáció megpróbál a maga képére formálni, és a maga hivatalos prioritásainak alárendelve maga alá gyűrni. A mai sem kivétel ez alól. Jelzi a szerelem kivételes erejét, hogy sohasem sikerül. Ma sem.

A korábbi részekben láthattuk, hogy micsoda erőfeszítésekkel próbálja a gazdaság, a politika, de még a tudomány is a szerelem lényegét a saját fogalomrendszerének megfelelően értelmezni, vagy éppen a maga céljainak alárendelve az egész jelenséget megváltoztatni, eltorzítani, esetleg elbagatellizálni. Miképpen próbálják a szerelemhez tartozó, vagy azzal átfedésben lévő egyes jelenségeket kisajátítani, saját érdekükben átalakítani.

A gyanú csak fokozódik.

A szerelem minden korban újra éled, újra születik. Minden emberi generáció érzelmi kultúrájának része. Elpusztíthatatlan.

A gyanú több csatornán is egyre erősödik.

Még mielőtt a dolgok lényegére térnék, még mindig van mit összefoglalni, felidézni, tovább vizsgálni. Ennek az éremnek – igazából nem is jó itt ez a szókép – számos oldala van.

Lehetséges-e emberi élet szerelem és líra nélkül?

Elsőre ösztönösen rávágjuk, hogy: nem.

Persze, a rossz scifi világában még ez is lehetséges, hiszen az általában Istentől elrugaszkodott, spekulatív univerzum. A legembertelenebb világok mindig a science fiction-ben, illetve a scifi zsáneréhez közel álló műfajokban bukkannak fel, hiszen a scifi Istene a könnyen tévútra csábítható racionalitás.

Elképzelhető-e valóságos emberi társadalom szerelem és líra nélkül?

A líra nélküli világ egyes aspektusait magunk körül is láthatjuk. Szinte mindenütt, amerre járunk. Az elégtelen érzelmi alappal élő, semmire sem motiválható emberek manapság mindenütt ott hemzsegő tömege egy líra nélküli világ riasztó része. A nagy múltú magyar oktatás mai csődje ebből adódik. Lehetetlen valódi ismeretekkel felvértezni olyan embereket, akik a legkevésbé sem vágynak a tudásra. Érzelmi igény nélkül nincs tanulás, az érzelmi értelemben igénytelen emberek taníthatatlanok.

A mai iskola persze vonakodik ezt elismerni, a probléma lényegét feltárni és használható stratégiát kiépíteni még inkább. A könnyebb végét választja: bürokratizálódik, tovább szigorítja a hatástalanságot, esetleg emeli a régen teljesíthetetlen követelményeket. Szaporodnak a furmányosan értelmetlen vizsga-hajcihők, az űrlapok és a rubrikák, egyre verejtékesebbekké és mesterkéltekké válnak a mindenféle haszontalan vizsga-procedúrák, egyre mélyebben tolakodik döntéshozók és valóság közé a bürokrácia.

A líra nélküli világ a bürokrácia világa. Egydimenziós világ, amely ideig-óráig képes kirekeszteni önmagából a valóságot.

Létezhet-e emberi világ líra nélkül?

A kérdés provokáció, senki se ugorjon be. Soha semmiféle emberi civilizáció nem létezett a líra valamilyen formája nélkül. Ilyen csak papíron maradt doktrínákban fordult elő.

Hát szerelem nélkül?

Folytatása következik.