KÉTSZÁZÖTVENÖTÖDIK RÉSZ

„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”

Ismét félrefut a vers.

„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”

Személyes vallomás a vers kellős közepén.

„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”

A lírában ez időnként természetes, de itt mintha nem volna az. Elkezdődött éppen egy gondolatmenet…

„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”

Abba nem nagyon illik ez a négy sor, hanem – a rímbe nagyon is…

Ismét a forma parttalan dominanciája…

„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”

Vajon miért került ez ide?

„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”

Úgy tűnik, leginkább a forma miatt. Váratlan rím-ötletek miatt került ide ez a négy sor.

„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”

A vers szerkezete most már elég nehezen tekinthető át.

„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”

Részekre bontom:

„„a forma rácsán rendre átbú

Nem eredeti, de kitűnő kép. Az „átbú” igealak a rímhez alkalmazva.

„(bár össze kéne tartanom)”

Voltaképpen talpraesett megoldás. A Költő – saját lírai Énje mögül – kiszól a versből. Versszerkesztési, technikai információt oszt meg az Olvasóval.

Leginkább ez is a rím kedvéért – ahogy lassan megszokjuk…

„a szertelóbált kezü-lábú,”

Kitűnő sor. Saját versének jellemzése némi öniróniával.

„de hazafias tartalom,”

Bocsánatkérés? Nem hinném.

„de hazafias tartalom,”

Öntudat. Ilyen, de ez vagyok én.

„a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”

A két sor önmagában teljesen helyénvaló – csak a vers szerkezetéből lóg ki.

Nézem tovább a verset. A következő két sort szándékosan különítettem el ettől a négytől, most viszont összekapcsolom.

„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,
mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min – de nem.”

Az utolsó két sort nemcsak a páros rím különíti el az előző négytől.

„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,
mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min – de nem.”

Az a gyanúm, hogy az utolsó két sor már korábban is megvolt, és arra várt, mikor és hogyan épülhet be a versbe.

„mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min – de nem.”

Ez a két sor már talán a vers kezdete óta vár.

„mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min – de nem.”

Eleve a vers egyik slusszpoénjának szánta ezt a Költő.

„mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min – de nem.”

Erre akart kifutni igazából a vers – vagy egyik szakasza.

„mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min – de nem.”

Nézzük egybe:

”a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,
mit illenék kiköltenem:
hazám hazám te min – de nem.”

Így azonban eléggé zavarosra sikeredett. A megelőző négy sor nemigen támogatja az utóbbi kettőt.

Illetve: két lehetőséget is ad, amelyek nem árulnak egy gyékényen. Az első eset, ha a mit (amit) kötőszóval felvezetett tárgyi mellékmondatot szorosan az előző négyhez kapcsoljuk:

”a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,
mit illenék kiköltenem:”

Tehát a hazafias tartalom az, amit „illene kikölteni”.

Csakhogy…

„hazám hazám te min – de nem.”

Ebben az esetben ez a sor - finoman szólva – értelmetlen.

Folytatása következik.