Sírva árad a Duna,

Otthonok veszélyben;

Évtizedes rosszakarat

Kavarog a mélyben.

——-

Hömpölyög a vén Duna

Nekikeseredve,

Égi-földi bűntudatot

Cipel öreg medre.

—–

Újra árvíz fenyeget,

Tudja már a város,

Gyürkőzik-e, itt terem-e

Mesebeli János?

—-

Fel a gátra, magyarok!

Most elébe állni,

Évtizedek spórolását

Egyszerre kiállni.

—–

Sírva árad a Duna,

Tornyosul a gátra,

Nem megy a végzet magától

Előre, se hátra.

——-

Kárörvendő iszonyat

Sánta kacsa háton;

Kiderül, hogy nemzedékünk

Ember-e a gáton.

—–

Özön eső nyomai,

Árvizek hörögnek,

Profánban és nem profánban

Vadul hömpölyögnek.

——

Sírva árad a Duna,

Torz jövő a hátán,

Parti torzsalkodás mögül

Vigyorog a sátán.

—–

Vagy a gátra sietünk,

Egymás kezét fogva,

Vagy tódul szennyes áradat

Mindent letaposva.

—–

Művi iszap hátán klattyog

Alattomos béka;

Rendszerváltó árvizeknek

Sűrű hordaléka.

——

Piac-öltöny korszakunk

Visszafogott vadság;

Vékonyka mellékágakba

Szorult a szabadság.

—–

Sírva árad a Duna,

Gátba fúrna léket;

Ha még magyarok vagyunk,

Lesz utána Élet.