Tél trónol a latyak hátán,

Az Idő semmit meg nem bán.

Nedves, nyűgös hideg-sereg

Tél-indulata szemereg.

Hódara, fagyos pocsolyák;

Sárban fuldoklik a világ.

Tél trónol a latyak hátán,

Buta fülbe súg a sátán.

Sáros szemellenző-fátyol;

Rossz szkepszis mű-jövőt tákol.

Sár, média, hazugságok;

Kopasz ágon varjú károg.

Tél trónol a latyak hátán,

Istenkéz az Élet vállán.

Mulandó a sár, a fakó,

Csak a Lét örökkévaló.

Nem köt és nem old az anyag,

Mindig felszárad a latyak.

Tél trónol a latyak hátán,

Az Idő semmit meg nem bán.