Nem állok jót érte, hogy valóban megtörtént, de jellemző.

—-

Josszij Visszarionovics Sztálin elvtárs szenvedélyes pipás volt. Még a vezérkari értekezleteken, vagy a legmagasabb szintű megbeszéléseken is rendszeresen dohányzott.

Kedvenc pipája csaknem harminc év szolgálat után jutott a kidobás sorsára.

Még megvolt a pipa, amikor – úgy 1947-48 táján – valamelyik este érte nyúl, és – a pipa nincs sehol.

Ejnye!

Súlyos szabotázs! Imperialista ügynökük akadályozzák Sztálin elvtárs dohányzását!

Azonnal felhívta a KGB vezetőjét, Lavrentyij Pavlovics Beriját.

Berijának annyi humorérzéke volt, mint egy marék lepkének. A KGB egy órán belül mindenkit őrizetbe vett, aki aznap a Kreml-ben járt.

- Sztálin elvtárs, kezeskedem érte, hogy egy órán belül meglesz a pipája!

Félóra múlva Sztálin véletlenül benyúlt a használaton kívüli zubbonya zsebébe. Ott volt a pipa. Persze, tegnap ez volt rajta.

Azonnal hívta Berija elvtársat.

- Elengedheti őket, Lavrentyij elvtárs! Megvan a pipa!

- Sajnos, csak az özvegyeiket tudom értesíteni, Sztálin elvtárs.

Sztálin a fejét csóválta.

- Maga túlbuzgó ökör! Béke idején hogy’ számolhatunk el ennyi hősi halottal? Mind meghalt?

- Néhány még élnek, Sztálin elvtárs!

- Akkor azokat engedje el!

- Nem tehetem, Sztálin elvtárs, nem törvényes.

- Miért nem, maga idióta?

- Azért nem, Sztálin elvtárs, kérem, mert bevallották!