Nyárutó – szomorú tánc,

Esti eső-rumba,

Vonul már az idei Nyár

Idő-múzeumba.

——

Míg élt, izzó trónja volt

A kánikulának,

Holtan marad mindörökre

Emlék-múmiának.

——

Eső mossa végleg el,

Hull a könny a sárra,

Visszaveszi birodalmát

A hajnali pára.

—–

Nyárutó – szomorú tánc,

Megtelik az árok,

Bánatos földön kopognak

A realitások.

—–

Szikrázó idő-ekék

Hosszú nyomot vágnak,

Emléket állítanak a

Szólásszabadságnak.

—–

Magyar dacok hangjai

Zúgnak az esőbe,

Ha meghalunk, majd nem enged

Gyászolni a tőke…

—-

Nyárutó, szomorú tánc,

Hitek borzolódnak,

Számtalan másik oldala

Akad itt a lónak.

—-

Terebélyes lesz a gyom,

Kiszárad a búza,

Röhög, aki visszatartja,

Szenved, aki húzza.

—-

Kopogó eső veri

Hűlt helyét a Nyárnak,

Pesszimista becsületek

Médiára várnak.

—-

Torzsalkodik a jelen,

Szunnyad a jövendő,

Halott múlttal táplálkozik

Sunyi profit-bendő.

—–

Felvillan egy torz jövő,

Betondzsungel üszke.

Öltöny-világ közönséges

Hübriszére büszke.

—–

Koldus gazdagság saját

Szobrait faragja,

Lesz majd egyszer olyan jövő,

Ami kikacagja.

——

Nyárutó – szomorú tánc,

Jelen szárnya kókad,

Egy időre feledjük a

Vékony takarókat.

—-

Mesterkélt, giccses világ,

Vergődik a Béke,

A Család a Szép, s az Igaz

Végső menedéke.