Perzsa anekdota. Sajátos gondolkodás, nagyon érdekes dilemma…

——

Tatárok törtek be az országba, a város lakói rettegve húzódtak a falak mögé, de egy királyi sereg megmentette őket, és elkergette a támadókat. A királyi had parancsnoka egy messze földön híres vitéz volt, harc közben ellenséges nyíl találta a vállát, de ennek akkor nem tulajdonított jelentőséget.

Amikor az orvos meglátta, elszomorodott.

- Sajnos ez a nyíl mérgezett volt. Ismerem a mérget, de nincs ellenszerem. Nem is tudok róla, hogy létezne ilyen. Ajánld Istennek a lelkedet, csak néhány napod van hátra.

Amikor kiderült, hogy a hadvezér életét nem lehet megmenteni, néhány városbeli ember megkereste, és elmondták neki, hogy lakik a városban egy férfi, akinek van ellenszere az ilyen nyílméreggel szemben.

A vitéz már örvendezett volna, amikor az egyik városbeli megjegyezte:

- Nem fog adni belőle, mert ő a világ legkapzsibb embere. Annyi aranyat kér érte, amennyi nincs egy katonának!

Az emberek csendesen nézték a katonát. Arcukon vagy sajnálkozás volt, vagy kárörvendés.

A katona elgondolkodott.

- Fizetni nem tudok. Ha kérek tőle, vagy ad, vagy nem ad. Ha ad, vagy segít rajtam a szer, vagy nem segít.

- A világon nincs nagyobb hatalom a pénznél – mondta az egyik városbeli.

A katona egy percig méregette őket, majd így szólt:

- Minket a király küldött ide, hogy mentsük meg a várost a tatártól. Teljesítettük a feladatunkat. Úgy gondolom, ezért neki magának kellene idehoznia, és felajánlania a szert. Így kívánná a becsület.

A katona elhatározta, hogy nem fog elmenni a kapzsi emberhez. A városbeliek – akik között volt több igen gazdag ember – mentek tovább a dolgukra.

Mi lett a katonával?

Vagy meghalt, vagy életben maradt…